Beszélgetés vagy fecsegés?

Ahhoz, hogy valódi beszélgetéseink legyenek, etoszra, pátoszra és logoszra van szükségünk.

Információ túlterhelés! Snapek, sms-ek, emojik, like-ok, buzdítások és hashtagek. Ez vajon beszélgetés, vagy csak fecsegés? A digitális korszak közösségi médiája túlterhelt minket. Annyi alkalmazás és platform közül választhatunk. Annyi lehetőség, hogy egyszerre annyi emberrel kommunikáljunk azonnal és egyszerre. Van bárki, aki odafigyel ránk?

A kommunikációelmélet beszél küldőről, fogadóról, médiáról, üzenetről és visszajelzésről. A küldő kódol egy üzenetet, amelyet médián keresztül elküld a címzettnek, aki dekódolja az üzenetet, és kódolt visszajelzéssel válaszol, amelyet médián keresztül visszaküld az eredeti küldőnek, aki dekódolja azt. Az ókori görög Arisztotelész e teória mögött a kommunikáció három kulcsfontosságú összetevőjét jelölte meg: Etosz, pátosz és logosz.

Logosz
Beszéljünk először az utóbbiról, mivel általában csak erre gondolunk, amikor kommunikálni akarunk. A logosz a kommunikáció információs része, az üzenet. Ez lehet az összes snap, szöveg, emoji, tweet és hashtag, amit használunk. Lehet színes, kreatív, drámai, provokatív és mélyreható. Arisztotelész szerint azonban a logosz, pátosz és ethosz nélkül csak felszínes fecsegés és nem kommunikáció.

Pátosz
A pátosz az érzésre való képesség. Ebből a görög gyökből származnak az olyan szavak, mint a szimpátia és az empátia. Arisztotelész szerint a hatékony kommunikátoroknak is együtt kell érezniük a hallgatóságukkal, a befogadóval. Ez azt jelenti, hogy bele kell lépnünk a világukba, vagy a cipőjükben kell járnunk. Az általam küldött információk, valamint az általam használt médiumok kiválasztásának tükröznie kell az empátiámat az iránt a személy iránt, akivel kommunikálni próbálok. Ha a kommunikációm releváns lesz számukra, akkor demonstrálnom kell, hogy megértem, mi történik a világukban, és hogyan gondolkodnak és éreznek. De még a pátosz és a logosz segítségével is megkérdőjelezné Arisztotelész, hogy ez kommunikáció-e.

Ethos
Az éthosz az a hitelesség, amelyet én, a küldő, a kommunikációba beleviszek. Ez nem csak az az arc, amelyet mutatok, vagy az az álarc, amelyet viselek, hanem az a személy, aki én magam vagyok. Ez az önazonosságról szól. Összhangban van-e az, aki vagyok és amit teszek azzal, amit mondok? Megvan-e a szaktudásom és a tekintélyem ahhoz, hogy elmondjam, amit mondani akarok? Arisztotelész szerint csak akkor van valódi kommunikáció, ha az ethosz, a pathosz és a logosz összhangban van. Ez akkor is igaz, ha mi vagyunk a küldő vagy a fogadó, a kommunikátor vagy a címzett.

Jézus, mint a kommunikáció mestere, ezt a három alapelvet mutatta be életében és szolgálatában itt a földön. A tekintélye abból fakadt, aki ő volt – Isten emberi alakban. Mindennapi szokásai és viselkedése ehhez a személyiséghez igazodott. Az emberek vonzódtak hozzá, mert látták, hogy jó tanító, önazonos és megbízható. Az élete minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy képes volt belépni a hallgatósága világába. Egész földi tartózkodása, a megtestesülés, egy olyan Istent mutatott be, aki az emberek között élt, hozzánk hasonlóan.

Az, hogy tanításában példázatokat használt, szintén nagyfokú empátiáról tanúskodott a hallgatósága iránt. A mindennapi életükben előforduló dolgokat használt fel, olyan dolgokat, amelyeket ismertek és értettek, hogy biztosítsa, hogy a kommunikációja releváns és hatékony legyen. Olyan jól ismerte a hallgatóságát, hogy egyazon tömegben a különböző csoportok mindegyike megkapta a számára szükséges üzenetet anélkül, hogy a többi jelenlévő csoportot untatta volna. Az, hogy ki volt Jézus, és az, hogy képes volt átérezni a hallgatóságát, biztosította a szükséges alapokat ahhoz, hogy a hallgatósága világosan és tömören fogadhassa a Jézus által közölt információkat. Az ő ethosza és pathosza volt az, ami vonzotta az embereket, hogy meghallgassák Jézus mondanivalóját, és lehetővé tette számukra, hogy úgy döntsenek, hogy a tanítványai lesznek.

Hogyan alkalmazzuk tehát Jézus módszerét az internet és a közösségi média új, digitális korszakában? Hogyan válhatunk hiteles kommunikátorokká, akik hitelesek és együttérzőek a hallgatóságunkkal az információ túlterheltség korában? Úgy tűnik, hogy a túláradó buzgalmunkban és sietségünkben, hogy a küldésre vagy a megosztásra kattintsunk, és frissítsük a világnak a státuszunkat, kevés figyelmet fordítunk a kommunikációnk ethoszára és pátoszára. Küldőként: talán az azonnali megosztás helyett a szünet gombra kellene kattintanunk, és elgondolkodnunk azon, hogy kik vagyunk, és mit árul el rólunk a kommunikációnk.

Talán nekünk is újra rá kell kattintanunk a szünet gombra, és meg kell vizsgálnunk a közönségünket. Kik ezek a barátok? Mi az érdeklődési körük és mik az igényeik? Hogyan tudom úgy megfogalmazni az üzenetemet, hogy a teljes hallgatóság, akivel megosztom, megértse, mire gondolok? Mindenki, aki megkapja a gondolatmenetemet, úgy fogja megkapni az üzenetet, ahogyan azt én szántam? Az általam használt közösségi média a legmegfelelőbb módja annak, hogy ezt az üzenetet eljuttassam az adott személyhez?

Talán az információkon is el kell gondolkodnunk. A kommunikációm tükrözi az irántuk való érdeklődésemet, vagy csak kihasználom a lehetőséget, hogy megosszak valamit magamról? Felszínes fecsegést vagy valódi beszélgetést eredményez-e ez?

Mindezen keresések, tweet-ek és üzenetek címzettjeként nekünk is át kell gondolnunk ezt a három alapelvet. Megbízható-e az üzenetet közzé tevő feladó? Megvan-e a szakértelme, tekintélye és hitelessége ahhoz, hogy erről a témáról kommunikáljon? Releváns-e számomra? A kommunikációjuk figyelembe veszi az én kontextusomat, és azt mutatja, hogy megérti a körülményeimet és az életemet? Törődik-e velem a kommunikációjuk, vagy csak magáról fecseg?

Keresztényként arra vagyunk hivatottak, hogy Jézus követei legyünk. Ahogy Jézus Isten nagykövete volt ebben a világban, úgy vagyunk mi is azok. Ebben a rohanó világban, ahol annyi lehetőségünk van azonnal kommunikálni, hogy hol vagyunk, hogyan érzünk és mit gondolunk, biztosítsuk, hogy Jézushoz hasonlóan mi is az éthosz, a pátosz és a logosz elvét alkalmazzuk minden üzenetünkben és tweet-ünkben. Akkor a csevegésünk igazi beszélgetés lesz.

Cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/chat-or-chatter