Adventista egészségügyi tájékoztatás frissítése

A második Adventista Egészségtanulmány legújabb eredményei

Kilencvenhatezer, 30 és 112 év közötti hetednapi adventista vett részt 2002 és 2007 között az Egyesült Államok mind az 50 államából és Kanadából a második Adventista Egészségtanulmányban (AHS-2), akik közül 25 százalék afroamerikai, és kisebb arányban más faji és etnikai kisebbségek is reprezentálva voltak. Bár a vizsgálat eredményeként az AHS-2-ből mára több mint 200 beszámoló jelent meg az orvosi szakirodalomban, joggal merül fel a kérdés: „Mit jelent ez számomra?”.

Azt már tudjuk, hogy az adventisták átlagosan kiemelkedően hosszú életűek – az úgynevezett kék zóna részei. Azt is tudjuk, hogy a vörös hús fogyasztása növeli számos betegség kockázatát, és hogy a diófélék fogyasztása véd a szívbetegségektől és valószínűleg néhány más problémától is. Nemrégiben azt találtuk, hogy a húsfehérje fogyasztása magasabb, a diófehérje fogyasztása pedig alacsonyabb szívbetegség kockázatot eredményez. Tehát lehet, hogy nem csak a zsíroknak van jelentősége a betegségek kockázatában.

Vegetarianizmus
Az AHS-2-ben főként az egymástól eltérően táplálkozó adventistákra összpontosítottunk. Ezek közé tartoznak a nem vegetáriánusok (a vizsgálatunkban résztvevő adventisták mintegy 50 százaléka), akik mindazonáltal általában egészségtudatosabbak, mint az átlagos amerikaiak. Húst csak hetente körülbelül háromszor esznek, és ennek legalább a fele csirke vagy hal. Aztán vannak a pesco-vegetáriánusok (az AHS-2 körülbelül 8 százaléka), akik húsos ételként csak halat esznek; a lakto-ovo-vegetáriánusok (az AHS-2 körülbelül 32 százaléka), akik nem fogyasztanak húsos ételeket, de a pesco-vegetáriánusokhoz hasonlóan fogyaszthatnak tejtermékeket és tojást; és végül a vegán adventisták (az AHS-2 körülbelül 8-9 százaléka), akik egyáltalán nem fogyasztanak állati eredetű termékeket.

A középkorúaknál és idősebb életkorúak esetében számos gyakori betegséget a sejtek szintjén fellépő gyulladás okoz. Ezek közé tartoznak a szívbetegségek, a cukorbetegség, számos rákos megbetegedés, autoimmun betegségek (mint például a reumás ízületi gyulladás és a szisztémás lupus erythematosus [SLE]). A vegetáriánusok minden csoportjában alacsonyabb a C-reaktív fehérje (CRP), a gyulladás egyik markere, különösen a vegánok esetében, a nem vegetáriánus adventistákkal szemben. Továbbá, minden vegetáriánusnak jelentősen alacsonyabb a testsúlya (a testmagassággal korrigálva), mint a nem vegetáriánusoknak. Ez azért fontos, mert a felesleges zsírszövet olyan vegyi anyagokat termel, amelyek fokozzák a gyulladást. A vegetáriánusoknál jelentősen alacsonyabb a cukorbetegség aránya, amely egy gyulladás által közvetített betegség, amelyben a felnőttkori cukorbetegségben az inzulin nem működik olyan jól, mint kellene. Adataink azt mutatják, hogy a főként növényi élelmiszerek fogyasztása jobb inzulinérzékenységgel jár, és úgy tűnik, hogy a növényi élelmiszerekből származó omega-3 zsírsav, az alfa-linolénsav (ALA, amely különösen a szójában, a lenmagban, a chiában és a dióban található) felelős ezért. Láthattuk, hogy ezek közül soknak a vérben és a zsírszövetekben van a legmagasabb szintje a vegánoknál.

Elemeztük a húsok és a tejtermékek nyilvánvaló hatásait is. Nem dokumentáltunk semmilyen káros hatást a hal vagy a baromfi esetében, kivéve, hogy legalábbis a baromfi esetében elmondhatjuk, hogy nagyban számít, hogy ki mivel pótolja azt, miután elhagyta. Bizonyítékunk van arra, hogy a baromfit helyettesítő növényi fehérjeforrások, mint például a teljes kiőrlésű gabonafélék, hüvelyesek vagy diófélék, gyakran rendelkeznek olyan protektív tulajdonságokkal, amelyekkel a baromfi nem rendelkezik. A halaknak is lehetnek ilyen védő tulajdonságaik. A vörös húsok, sűrű kalóriatartalmuk, az élelmi rostok hiánya, a telített zsírok és valószínűleg néhány fehérjéjük miatt, növelik a túlsúly, a cukorbetegség, a szívbetegségek és a vastagbél- (és talán néhány más) rákos megbetegedés kockázatát. Nem sok jót tartalmaznak, amit miatt tanácsos lenne őket fogyasztani.

Megjegyeznénk, hogy szeretnénk, ha a fekete egyháztagok megértenék, hogy eredményeink azt mutatják, hogy nagyjából ugyanazok a tendenciák érvényesülnek náluk is az étrenddel és az egészséggel kapcsolatban, amelyekről itt beszámoltunk. Erős bizonyítékok utalnak arra, hogy az egészséges táplálkozási szokások fontos szerepet játszanak a fekete amerikaiak egészségi állapotában mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentésében vagy kezelésében is.

Rákos megbetegedések
Három rákos megbetegedés különösen gyakori a nyugati társadalmakban: a vastagbélrák, a mellrák a nőknél és a prosztatarák a férfiaknál. Bár az adventisták által ajánlott életmód nem véd meg minden krónikus betegségtől, ezek közül számos betegségtől véd, ami elegendő ahhoz, hogy egyértelműen előnyös legyen.

Számos forrásból származó jó bizonyíték van arra, hogy a vörös hús, különösen a feldolgozott vörös hús növeli a vastagbélrák kockázatát. Az AHS-2 eredményei is ezt erősítik meg. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a pesco-vegetáriánusoknál különösen alacsony volt a vastagbélrák kockázata, és ez valószínűleg nem a véletlen műve. További vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy a hal vagy a pesco-vegetáriánusok milyen jellemzője vezetett az alacsonyabb kockázathoz.

Számos tanulmány, köztük az AHS-2 is azt találta, hogy a tejtermékeket fogyasztóknak alacsonyabb a vastagbélrák kockázata, így a tejtermékeket nem fogyasztó vegánok itt valamivel kisebb védelmet kapnak, mint a többi vegetáriánus. De a mi adataink, kicsit mélyebbre ásva, azt sugallják, hogy ez a tejtermékek vastagbélrákra gyakorolt hatása valószínűleg a tejtermékek kalciumtartalmának köszönhető, és a kalcium számos növényi termékben is könnyen megtalálható.

Az AHS-2-ben megállapítottuk, hogy két hormonfüggő rákos megbetegedés, a mellrák a nőknél és a prosztatarák a férfiaknál 25-35 százalékkal ritkább volt a vegánoknál, de egyáltalán nem volt ritkább a lakto-ovo- vagy pesco-vegetáriánusoknál, a nem vegetáriánusokhoz képest. Elemeztük most és beszámoltunk arról a nyilvánvalóan egyértelmű tendenciáról, hogy egyes tejtermékek, különösen a tej esetében megnövekedett e két rákos megbetegedés kockázata. A sajt és a joghurt esetében kevés vagy egyáltalán nem észlelhető hatást találtunk. A tejjel való összefüggés szinte farmakológiai jellegűnek tűnt, és már egészen kis mennyiségű rendszeres, hosszú távú fogyasztás esetén elkezdett felhalmozódni. A maximális hatást (legalább 50 százalékos kockázatnövekedést) már napi ¾ csésze tejjel el lehetett érni. Feltételezésünk szerint ez vagy a tehenekből származó nemi hormonokkal függhet össze, amelyek kis mennyiségben különösen a tejben találhatók meg, vagy a tejfehérje IGF-1 nevű hormonra gyakorolt hatásával, amelyről úgy gondolják, hogy mindkét rákos megbetegedés kockázatát növeli. Az alacsony zsírtartalmú és a normál zsírtartalmú tejek hatása szinte azonos volt, ami arra utal, hogy nem a tejzsír okozhatja a problémát.

Összességében a vegetáriánus adventistáknak együttesen körülbelül 10 százalékkal alacsonyabb az összes rákos megbetegedés kockázata, mint a nem vegetáriánus adventistáknak. A vegetáriánusok egyes típusait tekintve a vegetáriánusok összességében 20 százalékkal, a lakto-ovo-vegetáriánusok 10 százalékkal, a pesco-vegetáriánusok 15 százalékkal alacsonyabb kockázatot mutatnak az összes rákos megbetegedés tekintetében, a nem vegetáriánus adventistákhoz képest. Ha azonban az összes adventistát összehasonlítjuk a nem adventistákkal, akkor legalább 30 százalékkal alacsonyabb a kockázat. Ez azt mutatja, hogy még a viszonylag egészségtudatos, nem vegetáriánus adventisták is nyernek némi előnyt, és kisebb a rák kialakulásának a kockázata a nem adventista amerikaiakhoz képest.

Egyéb zavarok
Bár főként a rákra összpontosítottunk, megragadtuk az alkalmat, hogy megvizsgáljuk az életmód lehetséges hatásait néhány más rendellenességre is. Aligha kétséges, hogy az adventista vegetáriánusok sokkal jobban teljesítenek a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a vér koleszterinszint kockázata tekintetében, mint a nem vegetáriánus adventisták. Mindezek tekintetében a vegánok teljesítenek a legjobban, őket követik a lakto-ovo-vegetáriánusok és a pesco-vegetáriánusok. Megállapítottuk azonban, hogy a vegánok esetében általában nagyobb a csonttörések (és így feltehetően a csontritkulás) kockázata, de náluk ez megfelelő kalcium- és D-vitamin-kiegészítéssel nagymértékben mérsékelhető. Mindenki számára a rendszeres erőteljes fizikai aktivitás és a megfelelő (de nem túlzott mennyiségű) állati vagy növényi eredetű táplálékfehérje általában elegendő a csontok jó egészségének elősegítéséhez.

A közelmúltbeli AHS-2 tanulmány azt is jelzi, hogy az autoimmun betegség, az SLE kevésbé gyakori a vegetáriánusoknál, ami részben talán az ALA omega-3 zsírsav magasabb bevitelével függ össze. Ez egy előzetes munka, amely további vizsgálatokat igényel az ok-okozati összefüggések további alátámasztásához.

Az egyik jelentésünk, amely nagy figyelmet kapott a sajtóban, arról szólt, hogy azt találtuk, hogy azok az adventisták, akik úgy osztották be az étkezéseiket, hogy éjszakánként hosszú (talán 16 órás) „böjtöt” tartottak, kevesebbet híztak felnőttkoruk több évtizede alatt. Azt is megállapítottuk, hogy azok, akik inkább a reggelit tették fő étkezésükké, hasonlóan jól teljesítettek ebből a szempontból. Figyelemre méltó a nemrég népszerűvé vált „16/8” fogyókúrás étrend, amely sokak számára jól működik nagy éhségérzet nélkül. Az, hogy talán egy kicsit később reggelizzenek, és körülbelül nyolc órával később vacsorázzanak, az egyik lehetőség, bár más, hasonló időközökkel rendelkező étkezési tervek is léteznek.

Összhalálozás
Az AHS-2 eredményeinek utolsó fókusza az, hogy az étrend hogyan viszonyul az összhalálozáshoz – az adott életkorban bekövetkező halálozás kockázatához. Orvosként gyakran találkozunk idős, egészségtudatos adventistákkal, akiket elkeserít, és néha dühít, hogy most már krónikus betegségben szenvednek. Bár át tudjuk és át is érezzük szorongásukat, érdemes rámutatni, hogy az egészséges életmód által nyújtott védelem az alacsonyabb kockázatot jelenti, nem pedig a kockázat hiányát. Másodszor, az adventisták végül is lényegében ugyanazokban a betegségekben szenvednek, mint mások. Előnyük, hogy általában későbbi életkorban jelentkeznek. Így átlagosan tovább élünk, és jobb életminőséggel.

Fiatalabb korban (kb. 65 éves korban) a vegetáriánus férfiaknál alacsonyabb a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázata (kb. 16 százalékkal alacsonyabb, különösen a vegánul élő férfiaknál), a nőknél pedig kb. 8 százalékkal alacsonyabb, a nem vegetáriánus adventistákhoz képest. A későbbi években azonban (mondjuk 75 éves kor felett) nem találunk egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a vegetáriánusok mint csoport jobban állnának a halálozás szempontjából. A különböző táplálkozási mintákat összehasonlítva úgy tűnik, hogy a pesco- és a lakto-ovo-vegetáriánusok teljesítenek a legjobban az összhalálozás tekintetében. Úgy tűnik tehát, hogy a vegetáriánus étrend, ahogyan azt jelenleg gyakoroljuk, különösen hajlamos arra, hogy megelőzze a fiatalabb korban bekövetkező korai halálozást, lehetővé téve, hogy többen érjenek el idősebb életkort. Azoknál azonban, akik ilyen sokáig életben maradtak, a vegánok és a lakto-ovo-vegetáriánusok előnye az összhalálozás tekintetében már nehezebben kimutatható. Úgy tűnik, hogy a pesco-vegetáriánusok némi előnye idősebb korban is fennmarad.

Az egyik potenciális aggodalomra okot adó terület a vegetáriánusoknál a neurológiai betegségekkel (például stroke, demencia és Parkinson-kór) összefüggő megnövekedett halálozás jelzése, amely azonban csak idős korban jelentkezik. További kutatások folynak, hogy nagyobb tisztánlátást nyújtsanak, különösen azon potenciális tápanyagok tekintetében, amelyek magyarázatot adhatnak erre a különbségre, és amelyek hiány esetén a pótlás célpontjai lehetnek. Mindazonáltal az amerikai népszámlálási adatok alapján a vegetáriánus és nem vegetáriánus adventisták összhalálozását együttesen 33 százalékkal, illetve 22 százalékkal alacsonyabbra becsülik fiatalabb és idősebb korban.

Testünk, annak fiziológiája és kémiája csodálatosan összetett, de ahogy öregszünk, számos testi funkció hajlamos kevésbé hatékonnyá válni. A B12-vitamin például kevésbé jól szívódik fel a gyomorból, és a bőr kevésbé jól használja fel a napfényt a D-vitamin képződéséhez. A vegánoknak és sok lakto-ovo-vegetáriánusnak idősebb korban pótolni kell a B12-vitamint.

Összefoglaló
Összefoglalva, egyértelműen igaz, hogy az adventisták, mint csoport jobban teljesítenek, mint mások, és ebbe a nem vegetáriánus adventisták is beletartoznak! A vegetáriánus adventisták még jobban teljesítenek. Különösen igaz ez a pesco- és lakto-ovo-vegetáriánusokra, valamint a vegán életmódot követő férfiakra, ha a teljes halálozást nézzük. Többen élnek meg közülünk idősebb kort. Legfrissebb, átfogóbb adatainkban azonban nem találunk egyértelmű előnyt az összhalálozásban (élettartamban) azon nők esetében, akik vegán életmódot folytatnak, bár a vegán férfiak különösen védettek a korábbi életkorban bekövetkező halálozástól a nem vegetáriánusokhoz képest.

A nem vegetáriánusokhoz képest különösen a vegánok és az egyéb vegetáriánusok szerepelnek különösen jól a kevesebb szív- és vesebetegség, cukorbetegség és magas vérnyomás tekintetében, így többet jut el közülünk az idősebb korba. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy egyeseknél a későbbi életkorban a vegetáriánusok előnyét ellensúlyozhatja, hogy az idegrendszeri betegségek tekintetében nem teljesítenek olyan jól, mint az alacsony hús- és halfogyasztású, idős, nem vegetáriánus adventisták.

Nyilvánvaló, hogy az étrend nagyon összetett. Az orvosi és táplálkozási kutatások folyamatosan változó képet eredményeznek. Amit 10 év múlva írni fogunk, az valószínűleg némileg eltér majd attól, amit ma írunk, de remélhetőleg ezek a különbségek viszonylag csekélyek lesznek, és főként a jelenlegi ismereteinkben lévő hiányosságokat pótolják. Amit biztosan állíthatunk, az az, hogy az adventista „egészségügyi üzenet” sok százezer extra jó minőségű életévet eredményezett az egyháztagok körében, és ez kihat öt-hat generáción keresztül is.

Cikk forrása: https://adventistreview.org/feature/adventist-health-update

Cikk eredeti írói: Gary E. Fraser, Roy Mathew, Fayth Miles-Butler, Jisoo Oh, David Shavlik