A TED végrehajtó bizottságának év végi ülése – elkötelezettség a missziónk iránt: Hogyan végezzük a szolgálatot?

A Transzeurópai Divízió (TED) Végrehajtó Bizottságának tagjai a montenegrói Budván találkoztak, a két újonnan megválasztott osztálytisztviselő, dr. Daniel Duda (elnök), Csizmadia Róbert (ügyvezető titkár) és az újraválasztott Nenad Jepuranovic (kincstárnok) vezetésével most először. Felismerve, hogy a bizottsági tagok és a meghívottak 2019 novembere óta nem ültek össze ezen a helyszínen, Duda köszöntőjében kifejtette, hogy „milyen jó újra együtt lenni, és nemcsak az egyházi ügyekkel foglalkozni, hanem a közösséget is megtapasztalni”.

Amikor egy választás során olyan elnök kerül az élre, aki sok évet töltött az oktatásban, nem meglepő, hogy beszámolójának középpontjában egy központi kérdés áll: „Hogyan végezzük a szolgálatot?” Csizmadia Róbert a párbeszéd megteremtését célzó stílusban tartott előadásában egy felhívással erősítette meg Daniel Duda megközelítését: „Ez egy olyan hely, ahol mindannyiótoknak van szava. Ha van véleményetek, nézőpontotok, kérlek, osszátok meg velünk, mert mi párbeszédet akarunk”.

Duda így folytatta: „A vezetés számít, mert az általad hozott döntések változást okoznak”, majd beszélgetést kezdeményezett arról, hogy az egyház jelenleg egy felülről lefelé irányuló, „programalapú” paradigma alapján működik.

Egy tipikus folyamatot leírva Duda kifejtette:

„Általában kidolgozunk egy programot valamilyen missziós cél elérése érdekében. Aztán találunk embereket, akik ezt népszerűsítik (igazgatók). De hogyan adjuk el a helyi gyülekezetnek? Megmondjuk nekik, hogy ha nem támogatják a programot, nem fognak eredményeket látni (és a szolgálat az adott programra zsugorodik). Most már fenn kell tartani a programot, bármi történjék is. A program válik a szükségletté.

Nem azért választottatok meg, hogy azt mondjam nektek: énekeljünk lelkesebben és imádkozzunk tovább, akkor Jézus hamarabb eljön. Nincs szükségetek arra, hogy elmondjam nektek; az elmúlt több mint 100 évben ezt próbáltuk, de ez a megközelítés nem működik.

Amire a Transzeurópai Divíziónak szüksége van, az az, hogy visszatérjünk a bibliai megközelítéshez. Jézus mindig a szükségletekből indult ki. Amikor az emberek éhesek, akkor megeteti őket. Ha nem látnak, Ő megnyitja a szemüket… A szolgálat célja az, hogy kielégítse az emberek életében meglévő valós szükségleteket. Ahhoz, hogy kiderítsük a szükségleteket, meg kell hallgatnunk őket. Van stratégiánk a meghallgatásra?

De a szükségletek önmagukban nem vezethetik a szolgálatot. A szolgálatnak – a szükségletek kielégítése mellett -támogatnia kell az egyház célját és küldetését is. Korlátozni kell a kielégíthető szükségleteket, mert a szükségletek mindig nagyobbak, mint az erőforrások.”

Majd Duda a továbbiakban különösen arra az európai kontextusra tért rá, amelyben a missziót végezzük:

„A probléma az, hogy ha úgy tekintesz magadra, mint aki tudja a válaszokat, akkor senkit nem kell meghallgatnod. Adventistaként hagyományosan úgy látjuk magunkat, mint akiknél megvannak a válaszok, és ez szörnyű hallgatósággá tesz minket”.

„Amikor ott szolgálsz, ahol tehetséged van, megtapasztalod Isten örömét. Ahhoz, hogy hosszú távon szolgálhass, azt kell tenned, amihez képességed, tehetséged van. Az emberek áldást fognak nyerni ezáltal, te pedig feltöltődsz; ezért kell a szolgálatot a tehetség területe köré építenünk.”

„Alkalmazzatok Lélekkel megajándékozott vezetőket” – buzdított Duda. „Ha az egyház vezető nélkül végez szolgálatot” – folytatta – „halálra van ítélve, mert olyan tanárokat kapunk, akik nem tudnak tanítani, olyan vezetőket, akik nem tudnak vezetni, és olyan énekeseket, akik nem tudják követni a dallamot. Ha a szolgálat nincs jó kezekben, az emberek demoralizálódnak”.

Eric Liddle példáját idézve, akinek élettörténete a „Tűzszekerek” című filmben is szerepel, Duda emlékeztette a hallgatókat Liddle futás iránti elkötelezettségére: „Amikor futok, megtapasztalom Isten örömét.” Az analógia világos, érvelt Duda: „Ha összekötjük a szükségletet a misszióval, és vannak vezetőink, akik képesek vezetni, a tagok pedig tehetségükkel szolgálnak, akkor együtt beteljesíthetjük a Nagy Megbízást”.

Duda így zárta gondolatait: „A viselkedést nem könnyű megváltoztatni… de ahogy elkezdjük ezt a rövid három évet, szeretném, ha komolyan elgondolkodnátok azon, hogyan tudnánk szolgálatunkat biblikus módon végezni”.

Válaszul több tag is kifejtette álláspontját.

Ian Sweeney (TED kirendeltségi titkár)

Nem csak arról van szó, hogy hol dolgozunk, hanem arról, hogy a nagyobb kép részei vagyunk, és fel kell ismernünk ezt a nagyobb perspektívát, mert még mindig a misszióról és Isten bemutatásáról van szó. Aggódunk azért, ami a gyülekezetekben történik. Nincs értelme színlelni, és azt gondolni, hogy a programok fejezik be a munkát… A helyi gyülekezetben lévő erő képes ilyen változást hozni. Üzenet az egyházterületek vezetőinek: „Adjatok szabadságot a fiataloknak a növekedéshez… engedjétek meg nekik, hogy hibázzanak.”

Alison Awuku (laikus képviselő, Brit Unió)

Hogyan végezhetjük az egyes gyülekezetekben folyó jó munkát, és hidalhatjuk át a tagok, valamint a TED között időnként fennálló szakadékot? El kell ismernünk, ha a dolgok igazán jól sikerülnek.

Victor Marley (a Norvég Unió elnöke)

Van-e problémánk az osztályok munkájával? Az osztályok lételeme az, hogy programokat hoznak létre. Talán egy kicsit finomítani kellene az osztálymunkával kapcsolatos elképzeléseken. A kulcs nem az, hogy megszabaduljunk tőlük, hanem az, hogy figyeljenek és feltegyék a megfelelő kérdéseket. Néha azon is elgondolkodom, hogy szervezetünk bürokráciája – ahogyan adminisztrálunk – valójában a lelki ajándékok kibontakozását akadályozza.

Delmar Reis (az Albán Misszió elnöke)

A TED-nek nagyszerű a „Hogyan segíthetünk?” hozzáállása, amikor a misszióról van szó.  Nem kellene ezt a gondolkodásmódot átvinni a tagokra is ott, ahol élünk?

Matthew Herel (lelkipásztori képviselő, Brit Unió)

Szeretnék egy módosítást javasolni a gyülekezeti kézikönyvben, ami azt biztosítaná, hogy valamilyen módon minden tagunk részt vegyen egy lelki ajándék alapú szolgálatban. Mert a jelenlegi állapot szerint a kézikönyvben felvázolt osztálystruktúra nagyon kevés mozgásteret hagy az ajándékokon alapuló szolgálatnak.

Terje Dahl (A Svéd Gyülekezetek Szövetsége kincstárnoka)

A fő egyházi modell a régi paradigma. Az új paradigma az, amiben az egyházunk él. Ha az egyházban elsősorban csak magunkat látjuk, akkor nem találkozunk a kinti emberekkel.

Frida Souhuwat-Tomasu (a Holland Unió laikus képviselője)

Tudom, hogy vannak olyan fiatalok, akik sok problémával hagyták el a középiskolát, és azt a célt tűztem ki magam elé, hogy több személyes kapcsolatot tartok fenn a körülöttem élő fiatalokkal, hogy tudjam, hol tartanak.

Gavin Anthony (az Izlandi Egyházterület elnöke)

A mérőszámok (a siker mérésének módjai) fontosak – és nem csak a mérőszámok eltolására gondolok, hanem az egésznek a kommunikációjára. Szeretném emlékeztetni magunkat arra, hogy a fiatalok már nem a szervezetek iránt elkötelezettek, hanem embereket követnek. Képesnek kell lennünk arra, hogy az embereket közvetlenül ott érjük el, ahol vannak – a gyökereknél.

Jacques Venter (a Brit Unió titkári munkatársa)

Én is az „intézkedésekről és mérésekről” szeretnék beszélni. Mindig azt kérdezzük, hogy „Hányan keresztelkedtek?”. Miért nem mérjük inkább azt, hogy „Hányan vesznek részt a szolgálatban?”.

Ryzard Jankowski (a Lengyel Unió elnöke)

Attól tartok, hogy nem vagyunk igazán hiteles keresztények, mert túl nagy figyelmet fordítunk a tanításokra. Nem tanítjuk a fiatalokat arra, hogy Krisztussal kapcsolatban legyenek.

Annette Anderson (a Norvég Unió laikus képviselője)

Nagyon fontos, hogy mit mérünk. Nem vagyunk szinkronban a fiatalokkal, mert az ő legfőbb értékük a „szeretetteljes együttélés”. Bibliai ismereteket adtunk nekik, de vajon hiteles keresztény életet éltünk-e együtt? A fiatalok azt akarják látni, hogy képesek vagyunk szeretetben, irgalomban és kegyelemben együtt élni az életünket. Úgy gondolom, hogy a Szentlélek munkálkodik, és úgy gondolom, hogy fiataljaink úton vannak. A kérdés az, hogy mi akarunk-e hozzájuk igazodni?

Maurice R. Valentine II (a Generál Konferencia alelnöke)

Ez a párbeszéd izgalmas! Amit az új mérőszámok megalkotásáról megosztottatok, azok életképes ötletek. Megerősítem, hogy gyermekeinknek nem szabad más emberek gondolatait tükrözniük. Úgy értesültem, hogy van egy új Generál Konferenciai mérőszám, amely a fiatalok állapotáról gyűjt be információt a keresztség után öt évvel.

Ahelyett, hogy egy projekt mellett maradnánk, és gondoskodnánk arról, hogy az vonzóvá váljon, biztosítanunk kell, hogy ne fentről felügyeljük azt, hanem együtt tanuljunk és fejlődjünk.

A párbeszéd egy másik hozzászólójával együtt én is szeretném megjegyezni, hogy a járvány óta világunk megváltozott, és arra vagyunk hivatottak, hogy növeljük az egyház elkötelezettségét.

Az én szolgálatomban, azokkal együtt, akiket vezettem, mindig is tudatában voltam az „Ez csak egy munka” -szindrómának. Hogyan lehet a tagokat az elkötelezettség magasabb szintjére emelni? Egy aktív közösség építésével. Azzal, hogy megtanuljuk, hogyan legyünk szolgáló vezetők. Azzal, hogy feltesszük a kérdést: „Mire van szükséged?”

Daniel Duda – Záró megjegyzések

Arra az ötletre, hogy a TED és a Generál Konferencia Végrehajtó Bizottságában fiatalabb küldöttek is részt vegyenek, Daniel Duda így reagált: „Nagyon örülök, hogy ilyen sok unió választott nőket laikus képviselőnek a TED Végrehajtó Bizottságába. Frida Souhuwat-Tomasu (a Holland Unió laikus képviselője) olyan nézőpontot hoz, amelyet egyetlen 20-23 éves sem tud felmutatni. Hány olyan fiatal lehet egy divíziós bizottságban, aki időnként el tudja viselni az egyház lassú fejlődését? Bizonyos életszakaszokban a fiatalok azt szeretnék, ha az egyház gyorsabban változna. Meg kell hallgatnunk a fiataljainkat, és meg kell találnunk a módját annak, hogy bevonjuk őket a helyi gyülekezet, valamint a bizottságok munkájába”.

A párbeszéd végére érve – legalábbis egyelőre, ennek a beszámolónak a végén – Duda megkérdezte, hogy egyetértésre jutottunk-e a paradigmaváltás szükségességében és a misszió végzésében? (Vagyis abban, hogy a szükségletből kell kiindulni és nem programokból.)

A jelentés elfogadása azt mutatja, hogy több volt, mint konszenzus. Érezni lehetett a szolgálat biblikus megközelítése iránti lelkesedést.

Cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/ted-executive-committee-meet-together-for-year-end-meeting/