Nagy figyelemmel hallgatni

„Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” (Filippi 4,6-7)

Azt gondolom a legtöbbünk számára tapasztalatból ismert lehet az-az aggódás, amiről az Írás beszél, mint a belső, lelki békesség elfojtója. Ha máshonnan nem, életünk maradandóan nyitott kérdései miatt. Amikor már nem azért foglalkozom egy adott kérdéssel életemre nézve, mert választ kapok rá, hanem azért, mert nem tudok nem foglalkozni vele, és így kell tovább folytatnom az életemet.

Ennek az aggodalmaskodásnak az egyik talán legérzékelhetőbb valósága, hogy miközben oly sok mindennel „tele vagyunk”, mégis úgy érezzük, beteljesületlen az életünk. Legtöbbünket bizonyos mértékig megérint az a tapasztalat, hogy szinte szétszaggat ez a világ és feldarabolja életünket.

Isten igéje arra a megtapasztalásra hív, hogy Isten Lelke által már akkor otthon érezhetjük magunkat, amikor még úton vagyunk az Ő eljövendő, dicső országa felé. Azon az úton, ahol bizalom ébredhet bennünk és átélhetjük az engedelmesség örömét, amely oly békességet hoz az életünkbe, „amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.”

Az engedelmesség, amely eredeti jelentésében úgy is visszaadható, hogy „nagy figyelemmel hallgatni” jelen esetben Istenre. Nagy figyelemmel hallgatni a mi Urunkra a mindennapokban, aki egyszerűen csak velünk szeretne lenni, egy nyugtalan világban belső békességet adni. Arra hív, hogy engedjük, szeressen bennünket.

Dr. Szabó János
Bp. terézvárosi gyülekezet lelkésze