Csak annyit kérdez: Szeretsz-e?
„Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!” (Lukács evangéliuma 22. fejezet 31-32. vers)
Felemelő látni azt a szeretetet, ami Jézus Krisztusban volt. Szolgálata vége felé járt és mégis számára az elsődleges az volt, hogy hogyan menthet meg másokat, hogyan segíthet abban, hogy felkészítsen embereket az Isten országára. Jézus számára egy nagyon nehéz időszak érkezett el, a megáldoztatása, amikor sorra fordultak el tőle az emberek, egyre nehezebb megpróbáltatások érték és egyre kevesebb támogatást kapott, de még ekkor is mások helyes irányba állításán fáradozott.
Péter, a Mester tanítványa azt gondolta, hogy vele minden rendben van, ő az, aki majd ki fog állni Jézus mellett akkor is, ha mások elfordulnak tőle. Ez a mondat kijózanító lehetett volna Péter számára, hogy könnyen Sátán játékszerévé válhat, hogy elveszítheti a hitét, hogy még megtéretlen és erőtlen. Milyen fantasztikus változás indulhatott volna el az apostolban, ha helyesen látta volna önmagát, ha tisztában lett volna a gyengeségeivel, ha érzékelte volna azokat a területeket az életében, ahol még növekednie és változnia kell, ahol még szorosabbra kell fűznie kapcsolatát Jézussal, mert hamarosan eltűnik az életéből…
Péter azt gondolta, ezek nem neki szólnak, ő erősen áll… ő szereti Mesterét… ha mindenki elhagyná is Jézust, ő biztosan nem.
És rövid időn belül háromszor tagadja le, hogy ismerné azt a személyt, akivel éveken át együtt volt, akit épp kihallgatnak a főpap házában.
Arra a kijózanító igazságra, megalázó fájdalmas felismerésre volt szüksége – bár nagyobbnak gondolta az ő ragaszkodását, elkötelezettségét, szeretetét -, hogy semmi, vagy csak töredéke van benne abból, amit magáról gondolt, hogy Jézusért megtenné.
Megszólalt a kakas, Jézus ránézett, Péter pedig sírt… Péter élete, világa, hamis énképe, magabiztossága összetört.
Talán nem véletlen, hogy Lukács úgy helyezi el ezt a történetet az evangéliumában, hogy ezt a megjegyzését – a ki a nagyobb – szakasz után teszi be.
Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon…
Ma is működik „a ki a nagyobb” vita. Az egónkat méregetjük, nagyok akarunk lenni, jobban akarjuk tudni, az én véleményem a fontos, az én bejegyzésem, kommentem a legütősebb, jól megmondtam, ebből majd érteni fognak… Mert ma is mindenben le akarjuk győzni egymást, jobbak és nagyobbak akarunk lenni, mint a másik.
És ott van Ő, aki mindenben, mindenkinél nagyobb, aki mindenkinél bölcsebb, aki mindenek fölött áll, Ő biztosítja Pétert arról, hogy könyörögni fog érte, könyörögni fog azért, hogy el ne fogyjon a hite, könyörögni fog azért, hogy megtérésre jusson és könyörögni fog azért, hogy tudja erősíteni hittestvéreit.
Jézus nemcsak imádkozik érte, hanem az összetört Pétert újra felépíti, biztosítja arról, hogy jó úton jár. A hibáját megbánó ember mindig számíthat Isten támogatására, segítségére az újrakezdésben.
Péternek szüksége volt erre a padlóra kerülésre, hogy azzá válhasson, akiről később olvasunk a Bibliában.
Örömteli látni azt, amivé Péter vált, egy megbízható, bátor, Krisztus követő, Krisztust hirdető apostollá. Több ezer ember előtt tett bizonyságot Megváltójáról, családok megtérésében segédkezett, gyógyított, életet adott vissza, bátorító leveleket írt a gyülekezeteknek. Vállalta a meghurcoltatást, verést, börtönt és a halált.
Talán mással is előfordult, hogy többet gondolt magáról, mint a valóság, okosnak és bölcsnek, olyannak, aki mindent tud, aki mindenhez hozzá tud szólni és meg van győződve arról, hogy jól látja a dolgokat. Jó a kapcsolata Istennel, erős a hite. Aztán jön a kijózanító valóság: ez nincs így, mert elbukott, szétesett és szégyenkezett. Hogyan tovább?
Tudom, hogy Jézus a 21. századi tanítványaiért is imádkozott és ma is figyelemmel kiséri sorsunkat. Látja amikor összetört az életünk, látja, hogy megbántuk, ha hibáztunk. Látja, a vágyat bennünk, hogy másképp szeretnénk élni.
Jézus legsötétebb órái közepette is tudott Péterre figyelni, biztosítani szeretetéről, ugyanúgy megteszi értünk is.
Csak annyit kérdez: Szeretsz-e?
Petőh Imre
pécsi körzet lelkésze
