A közösség nyomában

Hogyan találhatjuk meg Isten ideális közösségét?

„Aki csak a közösségről alkotott álmát szereti, az elpusztítja a közösséget, de aki szereti a körülötte élőket, az közösséget teremt” – írta Dietrich Bonhoeffer német teológus 1938-ban, abban az időben, amikor a náci Németország totális háborúra készült szomszédai ellen, a belső ellenzék egyre fogyatkozott, az illegálisan működő Hitvalló Egyház teológiai iskoláját pedig bezárták.

A közösség költséges és fájdalmas lehet, mert hitelességet, átláthatóságot és nyitottságot igényel arra, hogy ott találkozzunk az emberekkel, ahol vannak.

Mindannyiunknak szüksége van közösségre, és vágyunk is rá – mégis nehezen találjuk meg az igazi közösséget, mert mindannyian a saját, egyéni feltételeink szerint képzeljük el azt. Gyülekezeteink falain belül hajlamosak vagyunk megcímkézni a különböző csoportokat, abban a reményben, hogy ez majd tisztázza az egyes személyek hovatartozását. A konzervatív, a liberális, a progresszív és az ortodox a legismertebb címkék, amelyekkel lehetséges teológiai irányzatokat próbálunk jellemezni.

De van még több ilyenünk is. Időnként az alapján csoportosítjuk a közösség tagjait, hogy ki mit eszik vagy nem eszik, és hogyan öltözködik. Vagy a zenei ízlésbeli különbségeket próbáljuk meghatározni. Ezekkel a címkékkel (és az összes többivel) megpróbáljuk kiszűrni, szétválasztani a hívőket a hitetlenektől. Bonhoeffer szavaival élve, valódi közösségre vágyunk, de a saját „közösségről alkotott álmunk” gyakran eltérít bennünket a céltól.

Jézus rövid szolgálata segíthet helyes látásmódot nyújtani számunkra Isten közösségről alkotott elképzelésével kapcsolatban. Jézus közössége soha nem volt tökéletes, vagy igazán kitűnő. Tanítási törekvéseit 12 főre korlátozta, mégsem volt soha kizárólagos. Az evangéliumok tele vannak utalásokkal a tanítványok sokkal nagyobb csoportjára, köztük sok nőre, akik az Isten által elképzelt új lelki Izráel közösségét alkották. Olvashatunk arról, hogy Jézus rendszeresen olyan emberekkel folytatott párbeszédet, akiknek kérdéseik, eltérő véleményük vagy meggyőződésük volt, vagy akiknek egyszerűen csak meg kellett találniuk a Gyógyítót.

Jézus közösségében a gyengék, a gyámoltalanok, a jelentéktelenek (vagyis a gyermekek), a szegények és a kirekesztettek is otthonra találtak. Amikor meghallották Jézust, megérezték rajta, hogy ő más, mint a többi vándortanító, akik az első századi Palesztinát járták (Máté 7,29). Ő tekintéllyel és világosan beszélt – de szelíd, tapintatos és szeretetteljes maradt, még a legnehezebb beszélgetéseiben is.

Együtt étkezett vámszedőkkel és bűnösökkel – nem egy olyan álomtársasággal, amelyet bármelyik zsidó anya kívánt volna a fiának. Belső köréhez tartozott egy zélóta, durva halászok, egy vámszedő és mások, akiknek a származását nem is ismerjük.

A közösség, amelyet Jézus elképzelt, nem tökéletes közösség. János 17,20-23-ban olvasható főpapi imájában Jézus egy nagyon színes embercsoport egységéért imádkozik, akik gyakran nem értettek egyet. Bátorságért és tisztánlátásért könyörög – és az Igébe vetett mély gyökerekért, hogy tanítványai szilárdan megállhassanak Isten kegyelmében, miközben egy olyan világban élnek, amely gyakran szemben áll Isten értékeivel.

Hogyan találhatjuk meg Isten ideális közösségét? Először is fel kell adnunk a közösségről alkotott álmainkat, és engednünk kell, hogy Jézus az Ő szeretetével alakítsa és formálja át legbensőbb világképünket és értékeinket. Csak akkor válhatunk igazán „eggyé”, ha Isten a szívünkbe ülteti azt a szeretetet, amely minden értelmet és ismeretet felülmúl (Efézus 3,19). Vajon jobban szeretjük-e álmainkat, mint azt a tökéletlen valóságot, amelyet tisztán láthatunk magunkban és gyülekezeteinkben? Készek vagyunk mindent letenni az asztalra, és könyörögni azért az életet átformáló szeretetért, amely Isten gyülekezetét jellemezte minden korszakban? Csak akkor találhatjuk meg azt a közösséget, amelyért Jézus könyörgött, és csak akkor válhatunk annak részévé, ha hajlandóak vagyunk feladni a közösségről szőtt álmainkat, és megtanulunk fenntartás nélkül szeretni, elfogadni másokat, ahogyan Jézus mutatta. És ha ezt meg tudjuk tenni, leghatékonyabb missziós eszközünkké válik majd: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János 13,35).

* Dietrich Bonhoeffer, Life Together: The Classic Exploration of Christian Community, ford. John W. Doberstein (New York: Harper Collins, 1954), 27. o.

Forrás: https://adventistreview.org/editorial/in-search-of-community