Látni a fát és az erdőt

„Az Úr ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egyik éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott az a sok állat is!” (Jón 4,10-11)

„Különbség van Isten és a Biblia között. Olyan ez, mint amikor az ember Jónás könyvét olvasva órákat tölt el azzal, hogy magyarázatot találjon arra, hogy egy ember hogyan élhet órákon keresztül egy bálna gyomrában — vagy hogy miféle bálna lehetett az egyáltalán — miközben Istennel mindvégig nem találkozik. A könyv Jónás Istenéről szól, nem Jónás bálnájáról!” (Scot McKnight, The Blue Parakeet, 97. o.)

Bizonyára te is szeretsz olvasni, és most nem kimondottan a Biblia, vagy vallásos témájú irodalom olvasására gondolok. Pontosítok: biztosan te is szeretsz regényeket olvasni, olyan történeteket, amik megnevettetnek, felizgatnak, elgondolkodtatnak, meglepnek. Az olvasás egyik nagy vonzereje talán ez utóbbiban rejlik, hiszen egy jó történet a benne lévő fordulatoktól válik különlegessé: olyan eseményektől, aminek a végén azt mondhatod, „na, erre nem számítottam!”

A Bibliát – ezzel szemben – más szemmel olvassuk. A Biblia eseményei legtöbbünk számára jól ismertek. Még akkor is, ha korábban soha nem volt a kezünkben a könyv, ismerjük a teremtés, Noé bárkája, Dávid és Góliát, vagy éppen az „árulkodó Júdás” történetét. Jónás próféta bálnával való incidense irodalom órai anyag, hála Babits Mihálynak, nem is beszélve a vasárnapi iskoláról, vagy hittan órákról. Éppen ezért, amikor kezünkbe vesszük a Bibliát, a történetek, versek ismerősek, könnyen átsiklunk rajtuk, és mint a TV-t kapcsolgatva konstatáljuk, hogy „én ezt már láttam”.

Nincs meglepetés, nincs újdonság, sőt, a részletek is mind ismertek. Szívesen vitatkozunk rajta, hogy a Kánai menyegzőn alkoholos, vagy alkoholmentes italt szolgáltak-e fel, hogy a Jelenések könyve 144 000 fehér ruhása valós, vagy jelképes szám-e, és nem látjuk a fától az erdőt: hogy a könyv nem a borról, hanem „A (megszemélyesített) Borról” és nem a fehér ruhás tömeg létszámáról, hanem „A Bárány mindent kifehérítő véréről” szól. Látjuk a fát, de az erdő rejtve marad előttünk. Ismerjük, de nem értjük a történetet.

Nem veszhetünk el a részletekben! Látnunk kell az egész erdőt, meg kell értenünk, hogy minden, ami leíratott, céllal került a Bibliánkba. A cél pedig nem a parttalan filozofálgatás, vagy vitatkozás, (Pál első levele Timóteushoz 1,3-4) hanem „a tiszta szívből, jó lelkiismeretből, és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.” (Pál első levele Timóteushoz 1,5)

Jónás könyve egy kérdéssel zárul. A kérdést Jónás Istene teszi fel, és valahogy így szól: „Jónás, hajlandó vagy tovább látni, mint a bokor, amit hiányolsz? Hajlandó vagy meglátni a tök leveleitől az embereket, akik ugyanolyan fontosak a számomra, mint te vagy? Érted, hogy ha a fa mögé nézel, mögötte meglátod az evangélium erdejét? Azt, hogy mit tettem, és mit teszek ember és állat megmentéséért?”

„Olyan ez, mint amikor valakit elvarázsol a templom szépsége és közben elfelejti, hogy az épület célja helyet adni a dicsőítésnek, Isten és más emberek szeretetének.” (The Blue Parakeet, 98. o.)

Kívánom, hogy te is meglásd úgy a fát, mint az erdőt!

Ömböli Krisztián
A győri körzet lelkésze