Törvény, szabadság, szeretet

Erkölcsi szabadságunk nem illúzió

Mindig is értetlenül álltam azok előtt, akik tagadják Krisztus halálának büntetőjogi helyettesítő aspektusát, és azt csupán Isten szeretetének drámai kifejeződésének tekintik, szemben a bűnért való jogi fizetséggel. Számukra a helyettesítő engesztelés így hangzik: megszeged Isten törvényét (bűn), Isten haragja (halál) vár rád. Pont. Azonban, hogy megkíméljen minket, Isten nem a törvénye megszegőire (bűn), hanem a bűntelen Jézusra öntötte ki a törvénye megszegői (bűnösök) ellen irányuló haragját, az egyetlen módja annak, hogy Isten “igaz legyen és megigazítsa azt, aki hisz Jézusban” (Róm 3:26). Röviden, ahelyett, hogy minket ölt volna meg a törvénye megszegése miatt, az Atya inkább Jézust ölte meg.

Durván fogalmazva – de igen, ez a büntető helyettesítő engesztelés.
Ahhoz, hogy megértsük, meg kell értenünk a törvény, a szabadság és a szeretet közötti kapcsolatot.

Törvény, szabadság, szeretet

Először is, ott van a törvény.

“A bűn zsoldja – mondja a Biblia – a halál” (Róma 6:23). És “a bűn”, mondja a Biblia, “a törvény áthágása” (1Jn 3:4). A Biblia szerint tehát az Isten törvénye megszegésének fizetsége a halál. Ez segít megmagyarázni Ellen White szavait: “Isten megszegett törvénye a bűnös életét követelte[i]”.

Miért ilyen kemény büntetés (az isteni guillotine?) Isten erkölcsi törvényének megsértéséért?

A válasz a következő fogalomban kezdődik: szabadság. Végül is miért van Istennek erkölcsi törvénye? Mert Isten erkölcsi lényeket teremtett. Egy számítógépnek nincs szüksége erkölcsi törvényre; az embereknek igen. Mi a különbség? Az embereknek mint erkölcsi lényeknek képesnek kell lenniük erkölcsi döntéseket hozni, amire a laptopok vagy a nagyszámítógépek nem képesek. Egy számítógép, amely kiszűri a pornót, nem hoz erkölcsi döntést; egy ember, aki ugyanezt teszi, kiszűri a pornót, erkölcsi döntést hoz, mert az az ember szabadon dönthet másképp. (Lásd 5Mózes 30:19).

Csak azért adta nekünk Isten az erkölcsi törvényét, mert Isten megadta nekünk ezt az erkölcsi szabadságot. A törvény valósága a szabadságunk valóságát tárja fel; e szabadság nélkül a törvény értelmetlen, haszontalan lenne, mintha egy MacBooknak tartanánk előadást a pornóról. Nekünk, szabad lényeknek, pontosan azért van szükségünk az előadásra, mert mi, és nem a laptop, erkölcsileg szabad lények vagyunk, akiknek ismerniük kell e szabadság határait.

Miért kaptuk ezt a szabadságot? A válasz egy szó: szeretet. A Teremtőnk rákényszeríthet minden intelligenciát az univerzumában, hogy imádják Őt; rákényszerítheti őket, hogy féljenek Tőle, sőt, hogy engedelmeskedjenek Neki. De egyetlenegyet sem tud arra kényszeríteni, hogy szeresse Őt. A szeretetnek, hogy szeretet legyen, szabadon kell adnia, különben nem szeretet. Ha Isten a szeretetet erőltetné, az olyan lenne, mintha Isten az “5” számot arra kényszerítené, hogy kisebb legyen, mint a “3”. Milyen érdekes az is, hogy a két legfontosabb parancsolat, hogy szeressük Istent és szeressük felebarátunkat (lásd Lukács 10:27), az a két olyan parancsolat, amelyet még maga Isten sem kényszeríthet.

Szeretet, szabadság, törvény

Tehát, hogy ezt a logikát fordítva futtassuk, ahhoz, hogy képesek legyünk szeretni, ami egy erkölcsi tulajdonság, erkölcsi szabadságra van szükségünk. Az erkölcsi szabadsághoz pedig erkölcsi törvényre van szükség, amely meghatározza ezt a szabadságot.

De mégis, “a bűnös életével fizessen” azért, mert megszegi ezt a törvényt, mert átlépi ennek a szabadságnak a határait? (lásd Ezékiel 18:20). Nem túl kemény ez egy kicsit? Nos, nézzük meg annak az eredményét, hogy körülbelül hatezer éve átléptük ennek a szabadságnak a határait. Mennyire vált be ez nekünk? A háború, a népirtás, a bűnözés, a betegség, az öngyilkosság, az őrület, a szexkereskedelem (gyerekekkel!), Auschwitz, Hirosima, Ruanda, 9/11, és így tovább, mind egy dologból fakadt: Isten törvényének megsértéséből, vagy inkább az emberi szabadságból, hogy megszegje ezt a törvényt.

Szabadságunk, erkölcsi szabadságunk nem illúzió, nem tréfa. Ahhoz, hogy képesek legyünk szeretni, Isten valóban erkölcsileg autonóm lényeknek teremtett minket, ami (mint azt a borzalmak évezredei megmutatták) potenciálisan és rendkívül veszélyes volt. De ez a szabadság az, amire a szeretetnek feltétlenül szüksége volt, és ezért olyan szent, olyan fontos Isten törvénye – amely meghatározza ezt a szabadságot és annak határait -, és ezért olyan súlyos a megsértése.

Nézzük a fenti Ellen White-idézetet összefüggéseiben: “Isten megszegett törvénye a bűnös életét követelte. Az egész világegyetemben csak egy volt, aki az ember nevében kielégíthette volna a követeléseit. Mivel az isteni törvény olyan szent, mint maga Isten, csak egy, Istennel egyenlő valaki tudott engesztelést szerezni annak áthágásáért. Krisztuson kívül senki más nem válthatta meg a bukott embert a törvény átkától, és nem hozhatta őt újra összhangba a Mennyországgal. Krisztus magára venné a bűnt és szégyent – a bűnét, amely annyira sértő a szent Isten számára, hogy el kell választania az Atyát és az Ő Fiát. Krisztus leereszkedne a nyomorúság mélységeibe, hogy megmentse a romlott fajt.”[ii]

Az isteni törvény

Az isteni törvény olyan szent, mint maga Isten? Hogyan lehetséges ez? Mert az isteni törvény közvetlenül magából Istenből ered, abból, aki Ő mint Isten. Teremtőként Ő határozza meg a jóságot és a szentséget, és ezeket a tulajdonságokat az Ő isteni törvényén keresztül tette nyilvánvalóvá teremtményei számára – ez az Ő saját jellemének, saját isteni lényének kifejeződése, és így e törvény megsértése magának Isten szentségének megsértését jelenti. Amikor megkísértették, hogy házasságtörést kövessen el, mit kiáltott az ifjú József, ha nem azt, hogy “Hogyan tehetem hát ezt a nagy gonoszságot, és vétkezhetek Isten ellen?” (1Móz 39: 9).

Lehet, hogy Istennek az Édenben, ott és akkor hagynia kellett volna Ádámot és Évát meghalni, ahogyan megmondta (1Móz 2,17)? Megkímélt volna minket attól, amit 6000 évnyi bűn hozott.

Itt jön azonban a képbe az evangélium. Mivel a törvény ugyanolyan szent, mint maga Isten, “csak egy, Istennel egyenlő valaki tudott engesztelést nyújtani a törvény áthágásáért”, és ez Jézus. Az “engesztelés az áthágásért“ kifejezés valami jogi dolgot ábrázol, a törvényt, az isteni törvényt, amelyet a szabadság – a szeretet létezéséhez egyáltalán szükséges metafizikai alap – szükségessé tett.

Az isteni törvény megszegése olyan súlyos volt, hogy “Krisztuson kívül senki más nem volt képes a bukott embert a törvény átkától megváltani és újra összhangba hozni a Mennyországgal. Krisztus magára venné bűnt és szégyent – a bűnét, amely annyira sértő a szent Isten számára, hogy el kell választania az Atyát és a Fiát egymástól. Krisztus a nyomorúság mélységeibe ereszkedne, hogy megmentse a romlott fajt.” Vagy durván fogalmazva: az Atya megölte Jézust, hogy ne kelljen minket megölnie. (Lásd Zsoltárok 22:1; Márk 15:34).

Pontosan.

Dühösek vagyunk, megsértődünk, és jogosan, amikor a gazdagok vagy a jó kapcsolatokkal rendelkezők nem szembesülnek a büntetéssel, ha ugyanazt a törvényt sértik meg, amely a többieket bünteti. Egy igazságos Isten azonban nem fog ilyet tenni, különösen nem az Ő isteni törvényével. Ezért egy “az idők kezdete előtt” (1Tim 1:9; Titus 1:2) megfogalmazott terv szerint Jézus, “Istennel egyenlő”, megfizette a teljes büntetést, és teljes elégtételt nyújtott az isteni törvény megsértéséért – a törvényért, amelyen a szeretetben rejlő szabadság, Isten erkölcsi kormányzásának alapja nyugszik. Ha ezt a megoldást, Jézust a kereszten, durvának találjuk, akkor jól tesszük, mert az is. Hatezer évnyi bűn is elég kemény. Azok, akik tagadják a büntető helyettesítő engesztelést egy olyan modellért, amely csak Krisztus halálának szeretet-aspektusát hangsúlyozza, amelyben a kereszt miatt szeretjük Istent, végzetesen alábecsülik azt a szerepet, amelyet a törvény, az isteni törvény játszik a világegyetem erkölcsi felépítésében, amely megadja a szabadságot, hogy kifejezzék azt a szeretetet, amely az ő nem büntető teológiájukban eleve oly döntő fontosságú.

[i] Ellen G. White, Pátriárkák és Próféták 62. angol oldal

[ii] Uo. 63. angol oldal

Read more at: https://adventistreview.org/cliffs-edge/law-freedom-love/

A cikk forrása: https://adventistreview.org/cliffs-edge/law-freedom-love/
A cikk írója: Clifford Goldstein