Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?

Keresztelő János különleges elhívást kapott. Ő volt a kiáltó hang a pusztában, akinek az volt a feladata, hogy egyengesse az Úr útját. Szolgálata során tisztában volt azzal, hogy ő készíti elő a terepet a Megváltó előtt, akit Isten megígért. Nem sokkal azután, hogy átadta a terepet Jézusnak – annak a személynek, akinek saját meggyőződése szerint az eljövetelét hirdette – börtönbe került.

Cellájában azonban nem olyan híreket kapott Jézusról, amilyenekre számított. Nem hallott függetlenségről, a rómaiak kiűzéséről; nem hallott arról, hogy a népek Sion hegyére gyülekeznének az egy Istent imádni. Ehelyett azt hallotta, hogy Jézus tanítványokat gyűjt, vámszedőket és bűnösöket látogat, menyegzőkre jár, a törvényt egyedi módon tanítja, és gyógyításait, csodáit lokálisan végzi.

Jánosban, az Eljövendő előhírnökében, felmerült a kérdés, amit saját tanítványaival meg is üzent Jézusnak: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus pedig, szokásához híven, nem válaszolt határozott „igen”-nel, vagy „nem”-mel; válasza inkább azt sugallta: „Győződj meg róla magad!” Ézsaiás próféta Felkentről szóló próféciájára utalva az alábbi feleletet adta: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem” (Mt 11,4-6).

Mi, akik a második eljövetel előtt élünk, milyen Eljövendőt várunk? Olyat, aki kényelmessé teszi az életünket, amíg mi várjuk az új földet? Olyat, aki anyagi jólétet, egészséget, a mi szájízünknek megfelelő társadalmi, politikai környezetet biztosít? Olyat, aki uniformizálja a gyülekezet tagjait, hogy ne kelljen kilépnem a komfortzónámból azok miatt, akik bizonyos kérdésekről másképp vélekednek, mint én?

Vagy talán ugyanazt az Eljövendőt várjuk, aki 2000 évvel ezelőtt is megjelent Isten népe között? Aki a kényelemmel és jóléttel mit sem törődve hajolt le az elesettekért; aki megkönyörült az út szélén ülő, jelentéktelen vak emberen; aki meglátogatta a gyűlölt, saját népét kizsákmányoló, Isten kegyelmét kétségbeesetten kereső vámszedőt; aki szeretetből rávilágított a Szentírást oly jól ismerő személyek vakságára?

Krisztus példát mutatott itt a földön. Nem ölbe tett kézzel várta halálának napját; nem a zsinagóga falai közül oktatta, hogyan kell betartani a törvényt. Életével és tetteivel az eljövendő ország elveit hirdette és demonstrálta. Tanítványainak, akik az ő földön végzett munkáját folytatták, nem azt tanította, hogyan legyenek egyformák, hanem azt, hogy különbözőségeikkel együtt hogyan szeressék egymást, és hogyan hirdessék közös erőfeszítéssel az evangéliumot.

Jézus gyakorlata rámutat arra, mit tegyünk, amíg őt várjuk. Lássuk meg Isten gyermekét minden emberben a gyülekezeten kívül és belül. Kívül azért, hogy életünkkel őszintén hirdethessük az evangéliumot, belül pedig azért, hogy ezt a feladatot egységben végezhessük. Mindez pedig csak a Szentlélek erejével működik, akit az Eljövendő elküldött maga helyett, amíg ő vissza nem tér.

„Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen. Bizony jövel, Uram, Jézus!” (Jel 22,20).

Cserpán Ádám
lelkészgyakornok