Piroska, tedd fel a napszemüveget!

Csillogó szemű gyerekek egy bábbal beszélgetnek. Elmagyarázzák neki, hogy mi egészséges és mi nem. Kiválogatják a bevásárlószatyor tartalmát, külön csomóba gyűjtik a magas cukortartalmú, zsíros, színezett élelmiszereket. A jutalom almát szívesen fogadják és mennek is tovább. A másik sátorban orvosi tanácsadásban részesítik a napozni készülő rongybabát: napszemüveget, napvédő krémet adnak neki. Átmozgatás és pulzusmérés után választanak egy müzli szeletet, hogy pótolják e nagy szellemi munka energiaigényét. A sornak nincs vége, tesztelni kell, hogy az előző állomások után mennyire jól működik a memória, letakart tárgyaknál észlelik a változást, majd becsukott szemmel kipróbálják a bizalomjátékot. A színes lufi a legnagyobb jutalom, amit büszkén hordoznak egész nap; a felirat nem zavarja őket: Péceli Adventisták – Kincskereső Egészség.
A polgármester értékeli, hogy a város legkisebb gyülekezete is megmutatja magát – pont akkor, amikor a színpadon az egyik énekesünk és három hangszeres kísérője gyerekdalokkal csalogatja közel a résztvevőket.

Ilyen volt az idei (2023. júniusi) városi gyereknap Pécelen. Kicsit zajosabb volt, mint egy megszokott összejövetel, de annyi beszélgetés, találkozás egy év alatt nem történt, mint most, amikor közel 100 alma elfogyott. A dilemma már csak elméleti és kényelmi kérdés: várjuk meg amíg bejönnek, vagy továbbra is menjünk oda, ahol ők vannak?

Ősz-Farkas Ernő