Öröm

„Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor?” (Thesszalonikaiakhoz írt 1. levél 2,19)

Örömgyári látogatás minden séta a városban. Egyesek díszesebben, mások kopottabban árulják: kalandot, kincset, hírnevet, szórakozást, szépséget, élvezetet… Csak ámulok! Hát ennyire egyszerű lenne? És mégis, miért a sok savanyú arc? Honnan az üres tekintetek? Miért a könnyek?

Összehasonlítom ezeket a tekinteteket a sokszor látottal. Könnyes arc volt az is. Azt mondta: „Krisztus a szívembe költözött, és azóta más minden. Szeretnék megkeresztelkedni!” Örömkönnyek ragyogtak egy boldogságtól sugárzó arcon.

Ezen a földön az öröm nem a birtoklásban, hanem a létezésben van: megtapasztalni, hogy Krisztusban élhetek. Ezen kívül nincsen semmi más hely, ahol lehetünk hívő emberekként. Az öröm nem a változatlanság, hanem a változás: Krisztushoz hasonlóvá lenni. Ha azt gondoljuk, hogy a vasbetonba öntött szokások és a kőbe vésett dogmák adhatnak megelégedést, akkor üresek és csalódottak leszünk. Az öröm nem a tudásban van, hanem a tanulásban: felfedezni, hogy Isten szeretetének tört részét ismerem csupán. Isten minden nap tanítani akar bennünket a jobbra, a szebbre és a többre – és erről még az örökkévalóságban sem fog lemondani. Az öröm nem a kapásban, hanem az adásban van: átadni valakinek az örökkévaló evangéliumot és Krisztus szeretetét. Jézus is így tette élete minden napján, és ez a mi egyetlen lehetőségünk is. Az öröm nem az álmodozásban, hanem a látásban van: látni Istent, és a mennyei célt, ahová vezet! Mert akármilyen nehézségekkel nézzünk is szembe, a jövő, amit Isten megígért, biztos!

Imádkozzunk azért, hogy Isten lehetőséget teremtsen a bizonyságtevésre! Imádkozzunk, hogy lássák már ma a szemünk csillogásában a reményt! „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom: örüljetek!” (Filippi 4,4)

Csizmadia Róbert
DET elnök