Nyitott ajtók, nyitott szívek

Ma az egyik budapesti kórházban jártam és beszélgettem két vezető tisztségviselőjével. Az egyik azt mondta, hogy napközben a munka megfeszítő, minden percben agyban ott kell lenni, de ha kilép innen, egész este sír. Minden nap felmegy az intenzív osztályra és megkérdezi a kollégáit, hogy segíthet-e valamiben? Étel, pénz, wellness kirándulás nyárra… Bármit mond, csak rázzák a fejüket. Semmi nem kell, csak egy valami: legyen már vége! Lelkileg szinte már lehetetlen elviselni a szenvedést, a haláleseteket. Tegnap meghalt az osztályon a legidősebb beteg: 50 éves volt. Húsz-negyven évesek vannak lélegeztető gépen, alapbetegség nélkül. Nekünk számok a napi beszámolóban, de számukra élő emberek, akiknek nagy része nem tér haza. A közelmúltban veszítettek el egy kismamát, akinél sikerült a magzatot megmenteni. Ezt követően az anyuka lélegeztető gépre került, mélyaltatásban. Felvették neki a megszületett baba hangját és fülhallgatón keresztül lejátszották a kómában lévő anyukának. A pulzusa és a vérnyomása megemelkedett, de ennek sok más oka is lehet, ugyanakkor a szeméből csorgó könnyeket nem lehetett másként értelmezni, mint hogy tudta, miről van szó. Az újszülött csecsemő COVID árva, sok más babával együtt. Engem megrendítettek ezek a történetek. Otthon sem tudtam könnyek nélkül elmondani. Nagyon sokan gyászolnak körülöttünk. Fejezzük ki együttérzésünket azzal, hogy nem nyilatkozunk felelőtlenül! A vírus minden nap életeket olt ki. Akik élünk, mutassunk tiszteletet és maradjunk alázatosak Isten előtt. Csendes hálával kérdezzük meg Tőle: mit akarsz, hogy cselekedjem? Nem új elméletek kellenek, hanem vigasztaló jelenlét!

Akik már megkapták az oltást, talán úgy érezhetik, nincs több tennivalójuk. Azt már érti mindenki, hogy a második oltás után két héttel alakul ki a védettség. Keresztényként viszont értenünk kell azt is, hogy a járványt csak együtt, közösségben lehet legyőzni. A társadalomnak több mint a fele még nincs beoltva. Keresztényként nem lehetünk individualisták: én biztonságban vagyok, a többi nem érdekel. Legyünk türelemmel azokkal szemben is, akik még nem kapták meg, vagy bármi okból nem kérik. Jákób azt mondta, hogy nem fog sietni, mert a fiatal bárányok lépése szerint halad. A biztonsági előírásokat beoltottként ugyanúgy tartsuk be közösségben is, ezzel is kifejezve elfogadó szeretetünket. Bárki jöhet a gyülekezetbe, mindenki a testvérünk! Az oltás nem teológiai, lelki kérdés, hanem egészségügyi és szakmai. Mindenkinek joga van eldönteni, mit szeretne a saját életével, mi pedig tartozunk azzal, hogy egymást elfogadjuk úgy, ahogy van. Természetesen ez a szabadság nem jelentheti azt, hogy mások életét veszélyeztetheti bárki a közösségben, ezért ragaszkodnunk kell a védekezési szabályokhoz.

Azoknak, akik nem akarják felvenni az oltást, sokféle okuk és erős személyes meggyőződésük lehet erről. A fenti sorok értelmében, nem vitathatja el senki tőlük a döntés jogát. Az egyház soha nem fog kötelezni senkit semmilyen gyógykezelésre vagy prevenciós eljárásra. Ők szabadok továbbra is! Az a tiszteletteljes kérésünk, hogy ugyanígy ők is hagyják meg az egyház vezetőinek és a hozzájuk hasonló módon gondolkodó lelkészeknek és tagjaiknak azt a szabadságot, hogy képviselhessék az egyház állásfoglalását és ajánlását az oltás fontosságáról. Féltő szeretettel tesszük ezt, az egyház több mint 150 éves orvosi missziós tapasztalatára hivatkozva. Azt szeretnénk, ha minden életet meg tudnánk menteni! Erre lehet nemet is mondani, nincs ennek következménye, de senki ne kérje tőlünk, hogy hallgassunk ilyen időkben. Nem kell elfogadni érveinket, de minősíteni sem kell azokat, akik Isten előtti felelősségük tudatában aggódnak, tanácsolnak. Lehet, hogy nem mindig szóltunk bölcsen, türelemmel. Lehet, hogy voltak félreérthető kijelentések: bocsássatok meg érte, de fogadjátok el, hogy ez az aggódó szeretet kifejezése volt!

Továbbra is azt fogjuk képviselni, amerre Isten vezeti világszéles egyházát. Az oltás az adventista egészségügyi üzenet, a prevenció része – korábban is az volt. Fontosságát és hatékonyságát igazolták a Hetednapi Adventista Egyház több száz kórházból és szakrendelőiből álló egészségügyi hálózatának tapasztalatai, és a világhírű Loma Linda Orvostudományi Egyetemének szakemberei. Az oltásban nincs semmi titokzatos. Sőt, nem is az oltás véd meg, hiszen csak jelzést ad az immunrendszernek, hogy az előre felkészülhessen a vírus legyőzésére. Az immunrendszer Isten csodálatos teremtő munkája révén végzi a maga feladatát, csupán egy kis időt, egy kis előnyt adunk neki ezzel az eljárással. Egyházunk az Isten iránti bizalmat és a másokért érzett felelősség kifejezését látja ebben. Nem kell mindenben egyetérteni, de tartozunk azzal, hogy értsük és szeressük egymást. Ez alól nem kaptunk felmentést. „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13,35)