Nemrég felfedezett dokumentum derít fényt az adventizmus eredetére

A milleriták által 1844 júliusában kiadott folyóirat az egyháztörténészek szerint is sokatmondó.
Southern Accent, Southern Adventist University, és Adventist Review

Fotó: (balról jobbra) Jonathan Scriven, Nicholas P. Miller, Michael W. Campbell, Kathy Hecht és Bradford Haas egy újonnan felfedezett, a Hetednapi Adventista Egyház megalapításával kapcsolatos történelmi vonatkozású dokumentummal fotózkodnak. [Fotó: Michael Campbell jóvoltából]

Egy újonnan felfedezett 179 éves dokumentum fényt derít a Hetednapi Adventista Egyház korai időszakára, még mielőtt a felekezet, mint olyan létezett volna. A dokumentum, amelyet a Southern Adventist University öregdiákja, Michael Campbell fedezett fel, egy millerita folyóirat, a The Hope of Israel (Izráel reménye) legelső száma, amelyet 1844. július 19-én nyomtattak, és amelyet Joseph Turner és John Pearson Jr. szerkesztett.
A milleriták az ismert baptista prédikátor, William Miller követői voltak, és hittek abban, hogy Jézus 1844-ben tér vissza a földre. A millerita mozgalom lobbantotta lángra a Hetednapi Adventista Egyház későbbi megalakulását.
Campbell, aki a Hetednapi Adventista Egyház Észak-Amerikai Divíziójának levéltári, statisztikai és kutatási igazgatója, egy kongresszuson vett részt Nők az adventista történelemben címmel, amelynek helyszíne a Washington Adventist University volt a marylandi Takoma Parkban. Campbell az egyetem örökséggyűjteményének böngészése közben fedezte fel a dokumentumot.
Egy e-mailben küldött közleményében Campbell azt írta, hogy a dokumentum felfedezése több okból is jelentős. Először is, megadja a The Hope of Israel első számának pontos megjelenési dátumát, amit eddig csak becslésekben lehetett meghatározni.
„Ez egy kulcsfontosságú dokumentum az adventista történészek számára”, írta Campbell. „Eddig csak találgatni tudtuk, hogy mikor adták ki először a The Hope of Israelt. Most már tudhatjuk, hogy konkrétan 1844 nyarán indult, egy döntő időpontban, a Milleriták egy olyan csoportjával, amelynek köreiben James és Ellen White nagyon aktívak voltak”.
Másodszor, a dokumentum leír egy korai millerita konferenciát, amelyet a Maine állambeli West Polandban, Megquier Hillben tartottak. A konferenciára kevesebb mint egy évvel azelőtt került sor, hogy Ellen Harmon nyilvánosan megosztotta volna első látomását egy másik, ugyanezen a helyszínen tartott konferencián.
Harmon, akiből később Ellen White lett, az adventista egyház egyik alapítója volt, és egyházunk tanítása szerint a prófétálás lelki ajándéka megnyilvánult az ő szolgálatában. Első látomását a Maine állambeli Portlandben, egy szomszédjánál tartott imaösszejövetel során élte át. Elmondása szerint Ellen White egy sor panorámajelenetet látott, amelyek az üdvösség történetét ábrázolták a világ teremtésétől kezdve Krisztus második eljöveteléig és az Új Jeruzsálem megalapításáig. A látomás hangsúlyozta a hamarosan bekövetkező végítéletbe vetett adventi hit fontosságát és a személyes felkészülés szükségét is.
Ez a dokumentum betekintést nyújt az 1844-es nagy csalódás előtti életbe is, amelyet a milleriták reakciójáról neveztek el, mert Jézus nem úgy tért vissza a földre, ahogyan ők várták. Ez az esemény volt az, amely később az adventista egyház megalapítását is inspirálta. Campbell az „Adventist Heritage” podcast egyik epizódjában ezt mondta: „Krisztus eljövetelét várták 1844. október 22-én, innen az ‘Izrael reménysége’ elnevezés. Jézus eljövetelét várták, mint metaforikus reményt”.
Emellett az újonnan felfedezett dokumentumban történelmileg jelentős eseményekhez kötődő tartalmak is megtalálhatóak. A folyóirat hátoldalán például egy cikk az abolicionizmust emeli ki, amely akkoriban igen ellentmondásos kérdés volt.
„Az utolsó oldalon van egy ’Meghökkentő statisztikák’ című írás, amely a missziókról és a misszionáriusi munkáról szól…. Meg vannak említve azok az emberek [is], akiket rabszolgasorba taszítottak, és hogy a rabszolgák száma évente 75.000 fővel növekszik”, mondta Campbell a podcast epizódban. „Tehát, ha megnézzük, hogy hány ember tért meg a missziós munka révén, akkor láthatjuk, hogy nem tartottak lépést a rabszolgaság és az evangéliumhoz való hozzáféréstől megfosztott emberek népességnövekedésének ütemével”.