Nem érdem, nem szégyen, nem bűn

December utolsó szombatján Rákoscsabán 46 ember kapott választ erre a különleges kérdésre, amely a jól ismert, ám sajnos gyakran alulbecsült és mellőzött helyzetben élőkről szólt.

Év végén a hívő ember szívében a hála meghatározó része az ünneplésnek. Hálát adunk Isten szeretetéért, egészségünkért, az elvégzett munkáért, családunkért, egyéni előmenetelünkért munkahelyen, iskolában, valamint számos egyéni és közösségi cél megvalósulásáért.

Isten Igéje a 3Mózes 19:32-ben a hála további irányát az alábbi módon tárja elénk:
„Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orcáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.”
Az igehirdetés rámutatott arra, hogy az idős kor „nem érdem, nem szégyen, nem bűn”.

Hálásak vagyunk, hogy egyik ünnepelt testvérünket nem kellett sokat kérni; egészségi állapota ellenére is vállalta a szólóéneklést, mindannyiunk örömére. A rákoscsabai hagyomány ismét megerősítést nyert: az időseknek készített 16 ajándék közül 15 helyben gazdára talált.

Délután rendhagyó, biblikus előszilveszteri program következett. Fejtörők, bibliai történetek pantomimszerű bemutatása és sok más érdekes tevékenység zajlott. A jelenlévő roma testvérek élénken bekapcsolódtak az eseményekbe. Például az egyik feladat során a „sátor” fogalmát kellett körülírni. Egy roma testvérünk így oldotta meg:
„A régi időkben ebben lakott a mi népünk… (válasz nem érkezett), és Izráel népe is a pusztában…”
Ekkor a gyülekezet kórusban kiáltotta: „sátor.”

Az esti uzsonna idején többen elmondták: „Nagyon jól éreztem magam egész nap.” A szorgos kezek által készített meglepetéseket és a különböző felirattal ellátott ajándék kövecskéket mindenki megkapta. A „lelki ház” ismét megépült. Ha nem voltál ott, a te köved még hiányzik.

Zsilinszki János