Mese és valóság
A mese: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy a fák elhatározták, hogy királyt választanak maguknak. Elmentek először az olajfához és azt mondták neki; Gyere és uralkodj rajtunk! De az olajfa azt mondta: Elhagyjam-e drága olajomat, amivel az Istent és az embereket tisztelik, hogy a fák fölött ingadozzam? Ekkor a fák a fügefához mentek, s neki is azt mondták: Gyere és uralkodj rajtunk! De a fügefa is azt mondta nekik: Miért hagynám el édességemet és jó gyümölcseimet, hogy ingadozzam a fák felett? Azután a szőlőtőt kérték: Gyere és uralkodj rajtunk! De ő is ezzel utasította vissza a kérésüket: Miért hagynám el a mustomat, ami mindenkit megvidámít, hogy a fák felett ingadozzam? Ekkor a fák mind a tövisbokorhoz fordultak: Akkor gyere, és te uralkodj rajtunk! Mire a tövisbokor így felelt: Ha valóban azt szeretnétek, hogy a királyotok legyek, akkor gyertek, üljetek le és pihenjetek meg az árnyékomban, de ha nem akkor jöjjön ki tűz a tövisbokorból, és pusztítsa el a Libánon cédrusait. (Bírák könyve 9,8-15)
A valóság: Gedeon halála után mind gyermekei, mind a Midiániták kezéből általa megszabadult Izrael népe sajnos hátat fordított az Örökkévalónak. Majd fiai közül az egyik, Abimélek maga mögé állította anyai ági rokonságát, Sikem lakóit és aljas módon megölte hetven féltestvérét. Azonban Jótám, a legkisebb elrejtőzött és Isten kegyelméből megmenekült a hataloméhes vérengzés elől. A fent idézett mese, melyet a Garizim hegyéről kiáltott az éppen Abiméleket megkoronázó sikemiek felé, komoly tanulság és prófécia ma is.
Mert, ahogy az igazán értékes fák (lásd: az Ígéret földjének hét szent növénye (5Móz 8,7-8) gyümölcsüket többre becsülik a mások felett való uralkodásnál, az üres és fennhéjázó magamutogatásnál, úgy az igazán Istenben hívő ember is a másokért való szolgálatban leli örömét és nem a rangkórságban, de semmiképp sem a másik letaposásában, vagy a másik kárán való gyarapodásban.
Ha megnézzük a Biblia fákkal kapcsolatos más példabeszédeit (A folyóvíz mellé ültetett fa (1. Zsoltár), a terméketlen szőlőskert (Ézsaiás 5. fejezet), Nabukodonozor álma (Dán.4. fejezetében), a terméketlen fügefa példázata (Luk 13,1-9), megátkozott fügefa (Márk 11,12-14) stb.), azokban is azt találjuk, hogy a gyümölcstelenség, a haszontalanság ugyanolyan bűn, mint az önteltség.
E. G. White úgy írja: „Sokan gratulálnak maguknak a bűnökért, amiket nem követtek el, és elfelejtik számba venni azokat az elmulasztott jó és nemes tetteket, amiket Isten elvárt volna tőlük. Nem elég csupán fának lenni Isten kertjében. Gyümölcsöt is kell teremni. Isten számon kér tőlük minden elmulasztott jót, amit kegyelme erejével véghez vihettek volna.” (E. G. White Nagy Küzdelem)
Jótám meséje, mint Jézus számos példázata egy feltételes ’Ha’ szócskával zárult, melyet Abimélek és Sikem lakói félvállról, gyerekes mesének véltek, ám életükben hamar valósággá vált e képes prófécia. Rossz döntéseik keserű gyümölcsöt teremtek és végül néhány éven belül elnyerték méltó jutalmukat.
S hogy mi milyen fává válunk? Hogy ez a mese a mi gyümölcstermésünkre vagy gyümölcstelenségünkre, az életünkre és a jövőnkre nézve milyen tanulságot hordoz? Döntse el mindenki saját maga!
„Legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt” (Máté 12,33)
Áldott szombatot!
Tóth Szilárd
lelkész, Bp. józsefvárosi gyülekezet
