Máriák napja

„Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;”
(2Kor 2,14-15)

Húsvétra készülődve Betánia kis falucskáját különös izgalom hozta lázba; Jézus ismét itt van!  A tanítványaival és a feltámadt Lázárral épp most mentek be Simon farizeus házába, aki hatalmas lakomát készített. Úgy hallani, hogy már a jeruzsálemi papok is szervezkednek. Ezek valami különleges dologra készülnek. Talán a Názáreti most fogja átvenni az uralmat. Talán most fogják felkenni, mint Izrael új királyát. S e nagy izgalom, e nagy lakoma közepette valóban megtörtént a felkenetés. Azonban Jézust nem egy próféta, nem egy pap, nem is a tanítványai kenték királlyá, hanem egy bűnös asszony, Magdalai Mária.

Egy asszony, aki figyelmesen hallgatta Jézus szavait, amint szenvedéséről és haláláról beszélt, ezért úgy döntött, hogy még előtte, amíg még él, kifejezi előtte szeretetét és háláját. Nem akart feltűnést. Csendben, a szolgálat közben fogta életének legdrágább kincsét, egy alabástrom szelencét és a benne lévő “drága nárdusból való kenetet” (Jn 12,3) Jézus fejére és lábára öntötte, majd „könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg.” (Lk 7,38)

Ahogy a drága olaj édes illata betöltötte az egész házat, hirtelen mindenki Máriára nézett; Mit tett ez az asszony? Éppen ő? Miért tette? Micsoda pazarlás? Jézus erre azt mondta: „ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt. Valahol az egész világon prédikáltatik az evangélium, amit ez énvelem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.” (Mt 26,12-13)

S amit ma kiemelnék Mária tettének megannyi tanulsága közül: Nem várt túláradó szeretetének kimutatásával. „Sokan a holtaknak viszik értékes ajándékaikat. Ott mondják el nyíltan szerető szavaikat, amikor a hideg, néma test mellett állnak. Nyájasság, értékelés, odaadás mind-mind elenyészik, hiszen akinek szánják, az nem lát, nem hall. Milyen drága lett volna e szavak illata, ha akkor mondták volna őket, amikor a fáradt lélek annyira szomjazott utánuk, amikor a fül még hallott és a szív érzett.” (Ellen G. White: Jézus élete 471. o.)

A mostani szombat a Generálkonferencia Női Szolgálatok Osztálya által meghirdetett Nemzetközi Női Imanap. Kiváló alkalom arra, hogy jobban odafigyeljünk, hogy többet imádkozzunk, hogy többet bátorítsuk az alázattal szolgáló mai Máriákat.  Így, legyünk számukra, és az egész világ számára még ma Krisztus jó illata!

Tóth Szilárd
DET projektfelelős, TB tag, lelkész