Látható különbség

„Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!” (Zsolt 90,16)

Kell-e, hogy látható különbség legyen azok között, akik elkötelezték magukat Isten követése mellett, s azok között, akiknek az életében nem született meg ez az elköteleződés?

Már a puszta kérdésfelvetés is elindíthat gondolatokat, érzéseket, indulatokat, s további kérdéseket is.

Eszembe jutnak olyan bibliai részletek, amelyek nagyon képiesen ábrázolják a különbséget, melyek alapján kimondhatjuk: Nem egyszerűen „kell”, hogy látható különbség legyen, hanem látható különbség van. (vö. Fil 2,15, Dán 12,3;10, Máté 5,14;16)

Eszembe jutnak olyan tapasztalatok, visszajelzések, amelyekből ismét csak azt látom, hogy mások számára is érzékelhető a különbség (vö. Csel 4,13). Például egy kirándulás, amikor egy csapattal a fehérvárcsurgói víztározó partján voltunk. Volt ott egy ember, aki megszólított, s megkérdezte: Maguk ugye keresztények? Megdöbbentem a kérdésén, s visszakérdeztem, hogy miből gondolta ezt? Azt mondta, hogy a légkörből, amit érzékelt a csoporton.

Ugyanakkor már a kérdés megfogalmazása is zavar. A „kell” megközelítés képmutatásra ösztönözhet, görcsössé tehet, vagy ellenállást válthat ki. A megváltozott élet a Lélek gyümölcse. Egy almafa nem azért terem, mert teremnie „kell”, hanem amikor egészséges és mindene megvan, amire szüksége van, akkor terem, mert ez a természetes. Ugyanígy egy keresztény nem azért él másként, mert különböznie „kell”, hanem azért, mert természetes módon ez következik az Istennel való kapcsolatából.

Mire gondolhatok, ha egy almafa nem terem almát? Vagy túl fiatal még, vagy hiányzik valami létfontosságú dolog az életéhez (vö. Ésa 3,31), vagy esetleg nem is almafa… (vö. Jak 3,12, Máté 7,15-20)

Mire van szükségünk ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy Krisztus követői, tanítványai vagyunk? Miből fakad a látható különbség?

Mózes a Zsoltárban azt kéri Istentől: „legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon…” Isten életünkben végzett munkájának gyümölcse ez. Istennek voltak és vannak látványos cselekedetei: gyógyítások, szabadítások, anyagi áldások, valamint voltak és vannak kevésbé látványos, de ugyanolyan nagy jelentőségű tettei a szívünkben: gondolkodásmódunk, érzelmi és akaratvilágunk átformálása. Amit ehhez tőlünk kér az az, hogy vegyük komolyan Őt (vö. Jel 14,7). Vegyük komolyan a vele való kapcsolatunkat és engedjük, hogy változást munkáljon bennünk. Másként fogalmazva, hogy szenteljük neki egész életünket, és minden területen keressük akaratát, dicsőítsük meg őt. Még egyszerűbben: legyünk valóban, valóságosan tanítványai!

Hites Gábor
a székesfehérvári körzet lelkipásztora,
és a DET tanítványsági osztály vezetője