Kitartást – zsákruhában!

Újra bezártak a gyülekezetek, az eddigi legsúlyosabb hullám felszálló ágában vagyunk, a kórházak megtelnek, több halott van, mint bármikor – ilyenkor mi az üzenet? 2 Sámuel 21,10 –ben egy elkötelezett anya a legnagyobb válságban, kitartásra tanít. „De Ricpá, Ajjának a leánya, zsákruhát fogott, és rájuk terítette a kősziklán az aratás kezdetén, amíg csak eső nem ömlött rájuk az égből. Nem engedte, hogy hozzájuk férjenek nappal az égi madarak, éjjel pedig a mezei vadak”.

Hosszú éhség miatti válságban a gibeoniták szólaltatják meg az elégedetlenség (kritikus gondolkozásnak becézett) harsonáját. Társadalmi (közösségi) feszültség keletkezett, aminek mindig komoly következményei vannak. Helyes lehet a válságban megállni és rendezni a konfliktusokat, ha előbb nem sikerült, de ennek ára van. A párbeszédből kiderült, hogy van igazságtartalom abban, amit kifogásolnak. Izrael az előző király idejében nem vette komolyan az adott szót, a szövetséget, amit a gibeonitákkal kötött. Mindent megtett, hogy kiirtsa őket. Saul már nem élt, de ők még mindig fenyegetettséget éreztek. Nem kértek váltságdíjat, pénzbeli kártérítést, hanem Saul 7 fiának életét. Miért kellett ennek így történnie? Nem biztos, hogy jó választ tudunk adni, csak további kérdéseket feltenni: Saul családja tovább vitte a bosszúálló lelkületet? Nem tudták elviselni az új király uralmát? Lázadó magatartást ápoltak? Nem tudjuk. Kegyetlennek tűnik a megoldás mai szemmel, de nem az ítélet és a végrehajtás okozta a feltűnést az akkori ember számára, hanem ami azután történt.

Riczpa, Saul ágyasáról van szó, akinek két fia veszett el (és nem Mikálról, Saul lányáról, akinek 5 fia halt meg), kiment a hegyre, zsákruhákat vitt és letakarta őket. A törvény szerint kivégzett embert még aznap este le kellett volna venni a fáról és el kellett volna temetni. Ebben az esetben nem ez történt. Riczpa addig maradt ott, amíg eső esett és megszűnt az éhínség, amit, mint kiderült, nem Saul fenyegetése, hanem az aszály okozott. Az árpa aratásakor kezdődött (Nissan 16 – április eleje), egészen az őszi esőkig, októberig tartott Ricpa őrködése. Hat hónap egy sziklán, tetemek között. Éjszaka őrizte a vadállatoktól, éjjel a ragadozó madaraktól.

A király ágyasait nem jegyezték. Névtelen és jelentéktelen emberek voltak, kihasznált, méltóság nélküli asszonyok, de Riczpa neve fennmaradt. Egy anya, aki nem hagyta cserbe fiait a haláluk után sem. Nem volt nagyobb gyalázat, mint eltemetetlenül hagyni valakit és az ég madaraival feletetni. Tisztességes temetés méltóságot, megbecsülést jelentett, sírhelyet, emlékezési helyet az utódoknak. Már csak ezért harcolhatott; az életükért semmit sem tehetett.

Riczpa a szándékon túl, cselekedett. A szavak nem segítettek. Úgy védte, hogy lemondott a saját kényelméről; kint élt a sziklán 6 hónapig. Kitartóan, egy percig sem hagyta el a tetemeket.  Válság van, amikor a szavak keveset segítenek.

„Minden időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére” (Pl. 17,17). Van, amit megtehetünk egymásért „minden időben”. Kiállni nemcsak a bajban lehet. Nem tudjuk mindentől megvédeni a gyermekeinket, nem tudunk helyettük döntéseket hozni, de van felelősségünk. Vannak keselyűk, amiket el kell kergetni a szülőknek a gyerekeik körül, lelki vezetőknek a közösség körül… Sátán ma élve akarja a keselyükkel megetetni gyerekeink, testvéreink lelkiségét, békességét, nyugalmát, józan gondolkozását, jövőjét, szolgálatát. NE hagyjuk! Zsákruha ma is van. Takarjuk be imával gyermekeinket, testvéreinket, egyházunkat. Most ennek az ideje van!

Riczpa az anyák és lelki vezetők példaképe a kitartásban. A lelki vezetés válságos időkben fáradságos. A munka eredménye később jelenik meg, mint a szobrásznál a látvány, a festőnél az alak. Ma is válsághelyzet van, ezért megkérdezhetjük, miért van ez rajtunk. A megoldás nem az, hogy keressünk 7 testvért, akit bűnbaknak kiáltunk ki, bár kényelmes lenne. Válságban nem ez a helyes magatartás, még akkor sem, ha a gibeoniak ammonita hátterük miatt így gondolkoztak.

Egy focicsapat rosszul teljesített az első félidőben. Az edző mindig kielemzi a szünetben, ki miatt van a baj és lecseréli a gyengéket, de most nem szidta le őket. Van egy doboz, mondta, amiben benne van a probléma és egy másik, amiben ott van a megoldás. Belenéztek egyenként, amint kifele mentek a pályára. Először a probléma dobozba, azután a megoldásba. A második félidőben megfordították az állást és fölénnyel győztek. Mi volt benne? A probléma dobozban egy tükör volt és nem valamelyik focista képe. A megoldás dobozban egy másik tükör.

Mi szeretnél lenni: probléma vagy megoldás?

Ősz-Farkas Ernő
egyházterületi elnök

About Post Author