Itt az ideje, hogy foglalkozzunk az összeesküvés-elméletekkel (1. rész)

Szerkesztői megjegyzés: Ez a cikk egy kétrészes sorozat első része, amely az összeesküvés-elméletekre adott megfelelő válaszokkal foglalkozik.

Úgy tűnik, hogy az összeesküvés-elméletek manapság virágkorukat élik, és a közvélemény figyelmének középpontjába kerültek. Bár az összeesküvés-elméletek mindig is fellendültek a válságos és zaklatott időkben, most úgy tűnik, hogy a társadalom jelentős rétegeiben, sőt még a Hetednapi Adventista Egyház egyes köreiben is elterjedtek. Mivel az amerikai lakosság mintegy 50%-a hisz legalább egy összeesküvés-elméletben, nagy az esélye annak, hogy így vagy úgy, de szembesülni fogunk ezzel a jelenséggel. Ez megkülönböztetett figyelmet és körültekintést igényel. 

Ha hajlamos vagyok az effajta gondolkodásmódra, akkor valószínűleg megkísért, hogy úgy lássam magam, mint aki egészséges és természetes szkepticizmust tükröz, különösen a hatalom által készített általános értelmezéssel szemben, egy adott társadalomban, társadalmi kontextusban, vagy azzal szemben, amit a mainstream média terjeszt. Néha ez a szkepticizmus a tudomány bevett eredményei ellen is irányul. Ezért a szkeptikusok alternatív és gyakran logikával ellentétes hipotéziseket kínálnak a világ eseményeinek magyarázatára. Talán még azon is elgondolkodnék, hogy miért tűnik mindenki más olyan vaknak és megtévesztettnek. Másrészt, ha az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatban tartózkodóbb vagyok, akkor hajlamos lehetek arra, hogy az ilyen elméletek követőit kevésbé látom pozitív fényben, sőt az a benyomásom támadhat, hogy némelyikük paranoiásan gyanakszik és fél. A veszély ebben az esetben, amivel tehát szembe kell néznem, hogy az „összeesküvés-elmélet” kifejezést becsmérlő értelemben használom, hogy az embereket és az elképzeléseiket tudománytalannak és silánynak minősítsem. Az összeesküvés-elméleteket valló emberekről alkotott eme kedvezőtlenebb véleményemmel azt gondolhatnám, hogy soha semmiben sem bíznak, vagy inkább csak azokban az állításokban bíznak, amelyek beleillenek a már meglévő világképükbe és perspektívájukba.

De talán még ennél is fontosabb az a kérdés, hogy mit tehetek, ha észreveszem az összeesküvés-elméletek jeleit a saját gondolkodásomban, és hogyan viszonyulunk egymáshoz, amikor ilyen gondolkodással szembesülünk. Ahhoz, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, úgy tűnik, először is meg kell értenünk a különbséget a valódi összeesküvések és az összeesküvés-elméletek között.

Miben különbözik az összeesküvés és az összeesküvés-elmélet?
Az összeesküvés alapvető jelentése „két vagy több ember által készített titkos terv, amelynek célja, hogy valami ártalmas vagy törvénytelen dolgot tegyenek.”1 Az angol „conspiracy” (konspricáió) szó a latin conspiro/conspirare igéből származik, és azt jelenti, hogy „kitervelni, egységesülni”, vagyis „együttesen cselekedni”2 vagy „valakivel összhangban cselekedni”.3 Az összeesküvés tehát soha nem egy egyén, hanem mindig egy csoport műve, legyen az kicsi vagy nagy. Itt azonban egy talányba ütközünk. Tényleges összeesküvések valóban léteznek. Hogyan különböztessük meg tehát a valódi összeesküvéseket azoktól az összeesküvésektől, amelyeket általában az összeesküvés-elméletekhez kötünk? Az egyik különbség az, hogy az összeesküvés-elméleteknél az összeesküvést már nem kell bizonyítani, hiszen a további magyarázat és gondolkodás alapfeltételévé vált. Amikor már nem értékelem gondosan a különböző hipotéziseket és valószínűségeket, hanem helyette a gyanúm és a kétségem olyan ideológiává vált, aminek köszönhetően már nem bízom semmilyen felügyeleti hatóságban, akkor átléptem egy küszöböt.

De nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus soha nem mondta követőinek, hogy „titkos” eseményekkel vagy összeesküvésekkel foglalkozzanak. Érdekes módon mindazok az események, amelyekre Jézus rámutatott, mint az eljövetele idejének jeleire, megfigyelhetőek voltak.

A tény, hogy a politikusok néha hazudnak, és a vállalatok időnként csalnak, nem jelenti azt, hogy minden esemény bonyolult összeesküvés eredménye. A másik különbség a valódi összeesküvések és az összeesküvés-elméletek között az, hogy a valódi összeesküvések szándékosan rejtett, valóságos, a saját rosszindulatú céljaik érdekében összejátszó emberek által végrehajtott tetteket takarnak. Az összeesküvés-elméletek ezzel szemben szándékosan összetettek, és egy mindent átfogó világnézetet tükröznek. Ahelyett, hogy egy dolgot próbálnának megmagyarázni, az összeesküvés-elmélet megpróbál mindent megmagyarázni, felfedezve az emberi interakciók olyan összefüggéseit, amelyek egyébként rejtve maradnak, Az összeesküvés-elméletek ennek során gyakran leegyszerűsítik a világ eseményeit, hogy bűnbakot vagy magyarázatot találjanak az egyébként megmagyarázhatatlannak vagy fenyegetőnek tűnő eseményekre. Továbbá az összeesküvések általában viszonylag rövid távú projektek, míg az összeesküvés-elméletek szinte mindig sokkal nagyobb időtávra, évekre, évtizedekre, sőt évszázadokra, gyakran globális léptékre vonatkoznak.

A valódi összeesküvések általában egy kis csoport munkája, míg az összeesküvés-elméletek olyan forgatókönyveket tartalmaznak, amelyekben legalább tucatnyi, de általában sokkal több ember vesz részt. Egy olyan gigantikus csaláshoz, mint a holdraszállás vagy a 9/11-es támadások megrendezése, több száz, ha nem több ezer beépített emberre és segítőre lenne szükség. De a bennfentesek nagy száma, amely egy ilyen összetett összeesküvéshez szükséges, a létezésük valósága ellen szól, mert egy ekkora csoport tevékenységét gyakorlatilag lehetetlen titokban tartani. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a történelmi események összetett tényhalmazok, amelyekben rendkívül nagyszámú, egymással kölcsönhatásban álló szereplő vesz részt, akik mindegyike saját célokkal és napirenddel rendelkezik. Ez jelentős problémát jelent az összeesküvés-elméletek számára, ahol nagyszabású összeesküvéseket feltételeznek. Ahhoz, hogy egy összeesküvés sikeres legyen, minden félnek félre kellene tennie saját érdekeit, és teljes mértékben egy ilyen globális összeesküvés szolgálatába kellene állnia. Azt feltételezni azonban, hogy a különböző csoportok mindannyian összehangoltan cselekszenek, nagyon valószínűtlen, ha nem lehetetlen. Ehhez azt kell feltételeznünk, hogy az emberek képesek a történelem menetét saját szándékaik szerint irányítani, azáltal, hogy minden valószínűséggel szembeszegülve összekapcsolják a különböző jelenségeket. Más szóval, ahhoz, hogy az összeesküvés-elméletek sikeresek legyenek, azt kell feltételeznünk, hogy a történelem tervezhető.

Nem szabad azonban elfelejtenünk, amit Karl Popper filozófus találóan állított – nevezetesen, hogy a drámai történelmi események magyarázatakor nem az a lényeges kérdés, hogy „ki akarta, hogy valami történjen?”, hanem az, hogy „miért nem pontosan úgy történtek a dolgok, ahogy valaki akarta?„4 Bár úgy tűnik, nincs egységes definíció arra, hogy mi is az összeesküvés-elmélet, egy szakértő a következő három alapvető kritériumot sorolja fel, amelyek jellemzőek: (1) semmi sem történik véletlenül, (2) semmi sem az, aminek látszik, és (3) minden összefügg.5 Ahol ez a három elem jelen van, ott összeesküvés-elmélet működik, amely egy összeesküvés létezését állítja. Ez elvezet bennünket ahhoz a kérdéshez, hogy miért vonzódnak egyes keresztények annyira az összeesküvés-elméletekhez.

Miért hajlamosak egyes keresztények az összeesküvés elméletekre?
Ha az összeesküvés-elméletekre igaz az előbb említett három szempont, akkor érthető, hogy egyes konzervatív keresztények miért tekinthetők potenciálisan fogékonynak az összeesküvés-elméletekre. A hetednapi adventisták és a Biblia-hívő keresztények elfogadják a természetfeletti erők és valóságok létezését, legyenek azok gonoszak (Sátán és démonok) vagy jók (Isten és angyalai) – amit a liberálisabb teológusok és a naturalista világnézetet elfogadó emberek tagadnának. A Biblia szerint a jó és a rossz közötti erők működnek ebben a világban. Ezek befolyásolják a királyokat és a politikai vezetőket (Jel 13,12-17; 17,2). De szem előtt kell tartanunk, hogy Jézus soha nem mondta követőinek, hogy „titkos” eseményekkel vagy összeesküvésekkel foglalkozzanak. Érdekes módon minden olyan esemény, amelyre Jézus az eljövetele előtt álló idők jeleiként mutatott rá, nyilvánvaló volt. Nem kell találgatnunk vagy spekulálnunk róluk. És nem szabad a szóbeszédek miatt nyugtalankodnunk (Mt 24,6). Jézus arra szólított fel bennünket, hogy legyünk éberek (Mt 24,42; 25,13; 26,41; stb.) Az összeesküvés-elméletekben azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy az egymástól eltérő jelenségeket összekapcsoljuk, és úgy kapcsoljuk össze őket, hogy egy nagy összeesküvés rajzolódik ki, ahol semmi sem történik véletlenül.

Talán a másik ok, amiért egyes keresztények fogékonyak az ilyen nagy összeesküvés-elméletekre, az az, hogy az ő gondolkodásukban az események előre meg vannak határozva, és nem véletlenül történnek – még inkább így van ez néhány konzervatív keresztény esetében, akiket a kálvinista teológia befolyásol. Kálvin azt állította, hogy a lelki világban Isten mindent előre elhatározott.6 Ez vezetett ahhoz, hogy Kálvin azt a gyalázatos elméletet javasolta, amelyben Isten nem csak azt rendelte el öröktől fogva, hogy kik üdvözülnek, de még azt is, hogy kik jutnak örök kárhozatra.7 A predestinációnak ez a mindenre kiterjedő értelmezése könnyen elvezetheti az embereket ahhoz, hogy azt higgyék, hogy ezen a világon minden összefügg mindennel, és hogy minden egy titkos, előre meghatározott isteni tervet követ.

Bár van bibliai igazság abban, hogy Isten ismeri a jövőt és irányítja a világ eseményeit, és bár a Biblia elismeri, hogy nagy vita van Isten és a Sátán és gonosz erői között, szem előtt kell tartanunk néhány további fontos bibliai szempontot, amelyek ugyanúgy jelen vannak a Szentírásban. Ellenkező esetben eltorzítjuk a bibliai tanítást, és ezáltal Isten jellemét és a valóságot. Először is, a Biblia azt is tanítja, hogy létezik valódi emberi szabadság, amit Kálvin és Luther tagadott, amikor üdvösségünkről van szó. A hetednapi adventisták úgy vélik, hogy bibliai értelemben véve kellően szabadok vagyunk ahhoz, hogy eldöntsük, el akarjuk-e fogadni Isten üdvösségét vagy sem, és ezért felelősek vagyunk a döntésünkért. Ráadásul a Biblia szerint nem minden előre meghatározott ezen a világon. Figyelembe kell vennünk, hogy az emberek néha egyszerűen ostoba dolgokat tesznek. Ha létezik eredendő bűn, akkor létezik eredendő ostobaság is. Máskülönben a bűn létezésének lenne oka, és így elnézhető lenne. Meg kell engednünk, hogy a történelem folyamán történjenek ostoba és véletlenszerű dolgok. A megtörtént rossz dolgok egy része nem tervezett. Véletlenül történnek. A Biblia megerősíti, hogy néhány dolog véletlenül történik.8 Más szóval, ebben a világban sok olyan dolog történik, amit nem terveztünk, és nem minden tervünk válik mindig valóra úgy, ahogyan elrendeltetett.

De Isten terve, hogy megmentsen bennünket, működni fog és végül sikeres lesz, ezt mondja nekünk a Biblia! Ezért fontos, hogy amikor a Biblia a jó és a rossz közötti nagy küzdelemről beszél, mindig Isten üdvözítő tervét tartja szem előtt, amely Isten végső üdvösségének sikerét hangsúlyozza számunkra. A bibliai írók tisztában vannak Sátán ármányaival (Ef 2,2) és megtévesztő praktikáival (Jn 8,44), és figyelmeztetnek minket, hogy legyünk éberek. A bibliai írók azonban egyértelműen Isten kegyelmére és hatalmára összpontosítanak, hogy megmentsen minket, valamint Jézus Krisztusra, mint a világosság és a sötétség közötti küzdelem győztesére. Jézus a mi üdvösségünk sarokköve. Különösen a Biblia apokaliptikus könyveinek prófétai kijelentései összpontosítanak Jézusnak a bűn felett aratott győzelmére, a világban működő gonosz hatalmak minden cselszövése közepette. Igen, a gonosz erők léteznek, de amikor mindenféle összeesküvés-elméleteket találunk ki, és figyelmünket ezekre a negatív tervekre összpontosítjuk, akkor elkalandozunk a figyelmünkben. A Szentírás hatalmas Istenére kellene összpontosítanunk, akinek hatalmában áll megmenteni, és aki tökéletesen képes arra, hogy megszabadítson minket a bűntől és a gonosztól. Bizalmunknak Istenben kell lennie – nem pedig a titkos összeesküvésekről való tudásunkban. Az összeesküvésekről és titkos tervekről való tudásunk nem fog megmenteni minket. Egyedül Isten ment meg. És mindannak ellenére, amit Isten kinyilatkoztatott nekünk a jövőről és a vég idejéről, tudjuk, hogy még mindig lesz egy meglepetésszerű elem abban, ami történni fog (Mt 24,44). Ahogy Habakuk próféta rámutat arra, hogy Isten kijelentette, hogy mit tesz értünk: „Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék!” (Hab 1,5). Ne feledjük tehát, hogy a Biblia szerint az igaz a hitéből fog élni (Hab 2,4; Róm 1,17), nem pedig a nagyszabású összeesküvések ismeretéből. Ezért legyünk olyan emberek, akik tudatosak és éberek, de nem félnek.

Egy következő cikkben megvizsgálunk néhány gyakorlati szempontot, amelyek segíthetnek abban, hogy használjuk a kritikai gondolkodásunkat, hogy így ne essünk az összeesküvés-elméletek áldozatául, valamint megvitatjuk, hogyan tudok hatékonyan beszélgetni és kommunikálni azokkal az emberekkel, akik hisznek az összeesküvés-elméletekben.

1 Merriam-Webster Online Szótár, s.v. „conspiracy,” hozzáférés 2023.02.03, https://www.merriam-webster,com/dictionary/conspiracy,

2 Latdict, s.v „conspire, conspirare, conspiravi, conspiratus,” hozzáférés 2023.02.03, https://lati n-dictionaiy.net/definition/13479/conspiro-conspirare-conspiravi-conspiratus.

3 Latin Dictionary, s.v. „conspiro,” hozzáférés 2023.02.03., https://www.online-latin-dictionary.com/latin-english-dictionary.php?lemma=CONSPIRO100

4 Az idézet forrása Jovan Byford, „How to Spot a Conspiracy Theory When You See One,” (Hogyan szúrj ki egy összeesküvés-elméletet azonnal), The Open University, hozzáférés 2023.03.02. https://www.open.ac.uk/research/news/how-to-spot-conspiracy-theory-when-you-see-one. Továbbá: Karl Popper, The Open Society and its Enemies vol. 2, The High Tide of Prophecy: Hegel, Marc, and the Aftermath, 4th ed. (A Nyitott Társadalom és Ellenségei, 2. kötet – A prófécia dagálya: Hegel, Marx és a következmények 4. kiadás) (London: Routledge, 1962), 93-95, ahogyan azt Michael Butter idézte, The Nature of Conspiracy Theories (Az összeesküvés-elméletek természete) (Cambridge: Polity Press, 2020), 20-21.

5 Butter, The Nature of Conspiracy Theories (Az összeesküvés-elméletek természete)

6 John Calvin, Institutes of the Christian Religion (Institúció), angolra fordította Ford Lewis Battles (Wesminster: John Knox, 1960), III.xxiii.7, 955-956. Luthernek a predestinációról alkotott képe hasonlított erre, habár nem volt ennyire kidolgozva, mint Kálviné.

7 Kálvin maga is bevallja, hogy „ez a szint már elborzasztó” (Institutes, III.xxiii.7, 955-956), hiszen ez végletes gondolkodást idéz elő. Lásd még: Institutes II.xx.17.

8 A Biblia ismeri a véletlenül elkövetett bűnöket – azokat a cselekedeteket, amelyek nem előre megfontolt szándékból történtek. Lásd 4Mózes 35,11; 15 és Józsué 20,3; 9. Ugyan így számol be olyan incidensekről, amelyekben emberek álcázták magukat és váratlan és baleset szerű következményeket szenvedtek el, mikor nem szándékosan történt valami, például egy halálos nyíl kilövésénél, amely az álruhába öltözött Jósiás királyt találta el 2Krónikák 35,22-24-ben.

Eredeti cikk írója: Dr Frank M Hasel, aki az egyik társvezetője a Hetednapi Adventista Generál Konferencia Biblia Kutató Intézményének, Silver Spring, MD, USA.

(Forrás: Elder’s Digest (october/december 2022)