Igei üzenet – 2021. 04. 02.
Húsvétra készülünk. A feltámadás ünnepére.
Egy olyan megemlékezés ez, amely igazából számunkra teljes mélységében érthetetlen és felfoghatatlan. Az előtte lévő „nagypéntek” azonban talán közelebb van hozzánk, talán sokak számára kézzel-foghatóbb. Miért mondom ezt? Mert a szenvedés és a halál, az elmúlás sokkal inkább tapasztalati valóságunkhoz tartozó jelenvalóság életünkben, környezetünkben. Ugyanakkor a nagypénteki szenvedés is kérdéseket fogalmaz meg bennünk: hogyan viszonyuljunk Jézus szenvedéséhez és halálához? Szenvedésére, halálára való tekintettel legyünk mi is szomorúak? Vagy a feltámadás tudatában, a halál felett aratott győzelem ismeretében inkább örvendezzünk? Egyáltalán, hogyan viszonyuljunk „nagypéntek” és ezen keresztül valamennyiünk szenvedéséhez? Hogyan válaszolt Jézus személy szerint a környezetében megtapasztalt szenvedéshez? Hogyan értelmezte azt?
„Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt – mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt – mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.” (Luk 13,1-5)
Gyermekkorom egyik legtöbbet hallott mondatai közé tartozott: „Kisfiam kapcsold be a TV-t (vagy a rádiót) mert jönnek a hírek!” Ennél már csak az volt a rosszabb, amikor Kiss Laci lába lövésre lendült és felhangzott az a mondat, amiben reménykedtem, hogy nem következik be: „Kapcsold át a hírekre kisfiam a TV-t, a gólt és az eredményt majd megnézed a Telesportban.” Az akkori, 80-as évekhez képest ma már szinte ömlik ránk az információ és a hírek garmadája. A legcsendesebb pillanatainkba is behatolnak szavakban, képekben… sokszor annyira elborítanak, hogy észrevétlenül egyre feszültebbekké válunk és már aludni sem tudunk. Közlésre, elemzésre többnyire napjainkban a rossz események, kilátások érdemesek. Anyagi értékük van: jobban el lehet adni őket. Ezen a tényen persze felháborodhatunk, de attól még igaz: a mások bajával kapcsolatban sokszor puszta üzletelés zajlik. A rossz hír felkavaró, zavaró, a teremtettség ellen szól. Felfedi, hogy valami nincs rendben, rámutat, hogy veszélyezteti és fenyegeti az ÉLETET.
Jézushoz is eljutottak hírek. Ráadásul két rossz hírről is olvasunk fenti szakaszunkban. Az első esetben egy politikai-vallási jellegű tüntetés nyomán következett be a tragédia, a másik esetben egy baleset következtében. Az egyik katasztrófa emberi tényezők miatt következett be, a másodikra igazából talán nehéz meghatározható okot találni. Egy biztos, mindkét tragédia szörnyű és felfoghatatlan. Akár találunk rá valami magyarázatot, akár nem. Akár meg tudjuk nevezni a felelősét akár nem. Mi azonban sokszor szinte kényszert érzünk arra nézve, hogy megfogjuk a megfoghatatlant, megértsük a számunkra megérthetetlent és megfejtsük azokat a titkokat, amelyek nem ránk bízattak. Ha meg tudjuk nevezni a felelősöket, ha valahogy sikerül bűnbakot találnunk, akkor már kicsit könnyebben tudjuk „megemészteni”, ami történt. Oly ősi bennünk ez a késztetés: „Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem.”
A kereszten haldokló Jézus valósága, aki szembenézett azon a napon az emberi nyomorúság miértjének a legnagyobb kérdésével, afelé a titok felé vezet bennünket, ahol, habár nem kapunk minden földi nehézségünkre és szenvedésünkre azonnali, minden kíváncsiságunkat kielégítő válaszokat, de egy olyan helyet mutat, ahol biztonságban érezhetjük magunkat kérdéseinkkel együtt is. Áldott Húsvéti Ünnepeket Kívánok!
dr. Szabó János
evangelizációs osztályvezető, TB tag, lelkész
