Igei üzenet – 2020. 11. 27.

„Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (Zsolt 27,14)

A szégyen – amely az egyik legpusztítóbb lelki attitűd – akkor jelenik meg az életünkben, amikor két ember között megszakad a kapcsolat, úgy is mondhatnánk, hogy a személyek közötti híd! Ez mindannyiszor megtörténik, amikor egy másik embert magamnál kevesebbnek látok. Isten igéje arra hív, hogy „alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;” (Fil 2,3)

Ugyanakkor, ha ezt nem az ige fényében, a Lélek ereje és bölcsessége szerint tesszük és valakit magamnál nem kevesebbnek, hanem többnek látok, ugyanígy a szégyen mezsgyéjére vezet el… Ha tehát egy másik embert magamnál többnek vagy kevesebbnek látok és ekként kezelek, megszakad a vele való egészséges kapcsolatom, az a személyes híd, amelyet Isten tervezett a számomra.

Ha ebben megrekedek, nem marad más hátra, mint az, hogy kettős érzéssel küzdve élem meg a hétköznapjaimat: vagy értéktelenebbnek tartom magam másoknál, vagy mindig jobbnak igyekszem látni (és láttatni) önmagamat másoknál. Isten Lelke szeretne elvezetni a „közös emberségünk” felismerésére. Ha ez nem történik meg az életemben, akkor nem tudok valódi kapcsolatokat megélni, hiszen egyszerűen nem lehet valódi kapcsolatom olyan emberekkel, akiket többnek vagy kevesebbnek látok. A BENNE való megerősítés helyreállítja a köztem és mások között lévő hidakat és létrehozza bennem a valódi önmagamhoz, másokhoz, Istenhez és a világmindenséghez való odatartozás tapasztalatát.

„Amikor a Szentlélek birtokába veszi szívünket, át is alakítja egész életünket. Bűnös gondolatainkat messzire elűzi, gonosz cselekedeteinket elhagyjuk; szeretet, alázat és béke veszi át a harag, irigység és viszály helyét. Öröm lesz a szomorúság helyén, és tekintetünk a menny tisztaságát tükrözi. Senki sem látja azt a kezet, mely vállunkról leemeli a terhet, és senki sem veszi észre a mennyből leereszkedő fénysugarat. Az áldás akkor jő, mikor az ember hit által alárendeli akaratát Istennek. És az a hatalom, mely emberi szemmel nem látható, új lényt teremt bennünk Jézus képmására. Lelki életünk a Szentlélek által lélegzik. A Szentlélek elküldése Krisztus életének elküldése. A Lélek betölti az őt befogadó lelket és krisztusi jellemtulajdonságokkal ruházza fel.” (Review and Herald, 1908. november 19.)

Dr. Szabó János
evangelizációs osztályvezető, TB tag, lelkész