Hogyan nyerhetem el Isten jelenlétét?

Hogyan lehet Isten jelenvaló számomra? Tapasztalható, érzékelhető valóság. Természetesen nem test szerint, hanem Lélek szerint. Mit tapasztalunk, mit érzünk akkor, amikor Isten jelenvaló számunkra? Örömöt, békét, erőt, szívünket betöltő szeretetet. Nekünk, keresztény embereknek ez a legalapvetőbb kérdés, ettől függ az egész lelki életünk. Fordítva is feltehetjük a kérdést: Hogyan lehetek én jelen Isten számára? Hogyan nyerheti el Isten az én jelenlétemet? Hiszen Isten valójában mindig jelen van, azt tanítja a Szentírás, Ő mindenütt jelenvaló. Mindig, minden pillanatban a rendelkezésünkre áll. „Ő lát mindent az ég alatt” (Jób 28,24) „Csak a közelben vagyok-e én Isten? – azt mondja az Úr, és nem vagyok-e Isten a messzeségben is? Vajon elrejtőzhetik-e valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? – azt mondja az Úr, vajon nem töltöm-e én be a mennyet és a földet? – azt mondja az Úr.” (Jer 23,23-24)
Mi mégis sokszor úgy érezzük, hogy nincs jelen az életünkben, mert nincs élő kapcsolatunk vele. Nem érezzük jelenlétének az erejét, vigasztalását, örömét, békéjét, egyszóval a Lélek gyümölcsét. Ez azért van, mert mi nem vagyunk jelen az Ő számára. Három rövid tanács segíthet nekünk:

Szánjunk időt a Vele való kapcsolatra!
„Nagyon sokan vannak, akik még az áhítat ideje alatt sem nyerik el az Istennel való tényleges közösség áldásait. Túlságosan sietnek. Sietős léptekkel haladnak át a szerető Krisztus jelenlétének körén, talán időznek ugyan egy rövid ideig a szent határokon belül, de nem várják meg az Úr tanácsát. Nincs idejük arra, hogy isteni Mesterükkel legyenek. Életük terheivel térnek vissza munkájukhoz… Időt kell adniuk maguknak arra, hogy gondolkozzanak, és bevárják testi, szellemi és lelki erejük Istentől származó megújulását. Lelkének felemelő befolyására van szükségük. Ha ezt elnyerik, friss élet fogja megeleveníteni őket. A megviselt szervezet, az elfáradt agy felüdül, és a megterhelt szív könnyebbé lesz. Nem csak egy pillanatnyi megállás erejéig időzni Krisztus jelenlétében, hanem személyes kapcsolatot ápolni vele, leülni az ő társaságában – ez az, amire szükségünk van…” (Nevelés c. könyv, Hit és ima c. fejezetből)

Várjuk meg, amíg személyesen szól hozzánk!
„Mindazoknak, akik Istentől tanulnak, szükségük van egy-egy csendes órára, a természettel való kapcsolatra, a saját szívükkel és az Istennel való bensőséges beszélgetésre… Ezért személyes tapasztalatból kell megismerniük Isten akaratát. Személy szerint kell meghallanunk, amint szívünkhöz szól. Amikor minden más zaj elül, és elcsendesülten várunk az Úrra, a lélek ebben a csendben jobban megérti Isten szavát. Ezt mondja: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11) (A Nagy Orvos lábnyomán, Természetben Istennel c. fejezet)
Jézus ebben is példát mutatott: „Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nekem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” (Ésa 50,4)

Vágyódás Isten után
Dávid üldözöttként a pusztában semmit nem kér Istentől, csak Őt magát, csak utána vágyakozik: „Isten! Én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjazik lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize. Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajkaim hadd dicsérjenek téged. Áldanálak ezért életem fogytáig, a te nevedben emelném fel kezeimet.” (Zsolt 63,2-5)

A 4. században élt Krizosztomosz azt írja, hogy az egész zsoltárok könyve ebben az egy zsoltárban csúcsosodik ki. A jelentősége abban is megmutatkozik, hogy a korai egyházban minden nap énekelték. Dávid akkor írta, amikor a pusztában volt, amikor Saul, vagy Absolon elől menekült. A zsoltár fő témája az Isten utáni vágy. Ki tud így vágyakozni az élő Istenre? Az, aki már egyszer megtalálta. Dávidnak mély és bensőséges kapcsolata volt Vele: „Te vagy az Istenem!”

„Ki Téged ízlel, éhezik
s szomjasabb lesz, aki iszik,
de másra már nem szomjazik,
csak Jézusért óhajtozik.”
(Clairvaux-i Bernát: Ujjongás Jézus nevére, 12. sz.)

Akarj bátran többet az Istenből! Ha ennek az az ára, hogy ki kell húznod valamit a listádról, akkor tedd meg! Az Istennel való kapcsolatot csak egyféleképpen érdemes megélni, ha maximálisan benne vagy. És így van ez a kereszténységgel is. Vágyakozol örömre, békességre, szeretetre? Istennel való közösségben elnyerheted. Tölts Vele időt, keresd az Ő jelenlétét ebben a zaklatott világban! Nála vannak a megoldások!

„Szívem utánad vágyott éjszaka, egész bensőm Téged keresett.
Óh, Uram! Neved és emlékezeted után vágyott a lélek!” (Ésa 26,8-9)

„Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, óh, Isten!
Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsolt 42,2-3)

Szabó Attila
a veszprémi gyülekezet lelkésze