Hirdesd az Igét

„Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”
(2Tim 4,2)

Aki állt már fenn szószéken, tapasztalhatta, hogy milyen nehéz ebben a mai ingergazdag világban lekötni bármiféle beszéddel még a hívő emberek figyelmét is. S ha netán ez még sikerül is, akkor is kérdés, hogy mi marad meg, mi valósul meg az elhangzottakból.

Lelkipásztorként egyre-másra hallom: „Az igehirdetés elavult”, „másféle istentiszteleti módszert kéne kitalálni”, „nekem hiába prédikálsz… És persze, ilyenkor az ember megpróbál mindenféle alternatív eszközt bevetni a figyelem megragadására, úgy, mint különleges történeteket, vetítést, drámajátékot stb.

Egy alkalommal például, mikor a közösségépítés fontosságáról beszéltem, akkor egy „házi feladatot” is adtam a gyülekezetnek. A jelenlévők felírták nevüket egy kis cetlire, majd mindenki húzott egy nevet. A feladat csupán annyi volt, hogy „A következő héten hívd fel, vagy látogasd meg azt a személyt, akinek a nevét húztad.”

Két hét múlva az igeszolgálat előtt megkérdeztem; hányan csinálták meg a kis „házi feladatot”. A többség már rég elfelejtette mi is volt, csupán két- három kéz lendült a magasba, hogy ők megtették. Bizony ekkor komolyan elgondolkodtam, ha csak egy ilyen parányi dolog sem valósul meg az elhangzottakból, vajon van-e értelme bármit is szólni?

Lehet tényleg elavult az igehirdetés? Le kéne cserélni? Modernizálni kéne? Vagy valami újat kéne kitalálni? Olyan meseszerűt, cirkuszszerűt, amire az emberek vágynak?

A Szentírás azzal vigasztal, hogy nem mi vagyunk az elsők, akiknek az igehirdetése látszólag céltalan. Az első prédikáció a tökéletesen teremtett világ felé Isten szájából hangzott el. A bűn pusztító, halálos voltára hívta fel Ádám és Éva figyelmét és a hatása… bőrünkön érezzük ma is…

Aztán ott van Noé, aki 120 éven keresztül prédikált. A próféták, Jézus, az apostolok, szintén kitartottak az igehirdetés mellett: „egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot.” (1Kor 1,22-23)

Ez alapján az igehirdetésnek ma is van létjogosultsága. S a célja épp az, hogy rádöbbentsen; nem a prédikálást kell valami mással lecserélni, hanem a nyughatatlan, bűnös kívánságokkal teli kőszívünket, mely helyett a nagy Orvos új, érző, tiszta szívet ad.

„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.”

„Uram, nyisd meg az én ajkaimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.”  (51. Zsoltár 12 és 17. vers)

Áldott szombatot!

Tóth Szilárd
DET titkár