Hálaadás és a reformáció üzenete a Bp. Terézvárosi Gyülekezetben
Október 31-én őszi hálaadó istentiszteletre és reformációs emlékünnepélyre gyűlt össze a Terézvárosi Gyülekezet közössége.
Az ünnepi istentisztelet különleges alkalmat adott a köszönetnyilvánításra is: a gyülekezet négy lelkészét köszöntötte, hálát adva szolgálatukért. Emellett szeretettel búcsúzott Szilvási-Csizmadia Andreától, aki a továbbiakban a civil életben folytatja szolgálatát.
Az alkalmat a hálaadás és a reformáció gondolatát felidéző énekek, versek, valamint a gyermekek és fiatalok szolgálata tette még színesebbé.
Az igehirdetésben Szabó János a reformáció egyik legfontosabb felismerésére, Luther Márton hitvallására irányította a figyelmet: „Az igaz ember hitből él.”
Luther hosszú lelki vívódásokon keresztül kereste azt a békességet, amelyet az Istennel való közösség adhat. Útja a lelki sötétség és a kétségek mélységén vezetett át, míg végül felismerte Isten kegyelmét.
Az igehirdetés a 22. zsoltár üzenetét is felidézte, amely a panasztól és a kétségbeeséstől a bizalom és a megbékélés felé vezet. A zsoltár végén megjelenő imádság csodája arra emlékeztet, hogy Isten békessége akkor is valóság lehet, amikor a körülményeink nem változnak meg. Ahogyan az igehirdetésben elhangzott: „A kegyelem ott kezdődik, ahol a teljesítmény véget ér.” Nem azt mondjuk, hogy elég erősek voltunk, hanem azt, hogy Ő volt elég erős értünk.
A déli közös ebéd különleges hálaadó közösségi élményt jelentett. A gyülekezeti tagok által hozott termények és ételek kerültek a „hála asztalára”, amelynek finomságait együtt fogyasztottuk el.
A nap délután segélykoncerttel folytatódott, amelyet az ADRA és a Terézvárosi Gyülekezet közösen szervezett. A koncert bevételét a venezuelai földrengés károsultjainak megsegítésére ajánlották fel. A zenei szolgálatban három gyülekezet – a magyar, a kínai és a nemzetközi közösség – énekkarai és zenészei működtek közre, bizonyságot téve az összefogás és a segítő szeretet erejéről.
A reformáció öt alapelve foglalja össze mindazt, ami ezen a napon is közös hitünk középpontjában állt:
- Sola Scriptura – Egyedül a Szentírás.
- Sola Fide – Egyedül hit által.
- Sola Gratia – Egyedül kegyelemből.
- Solus Christus – Egyedül Krisztus.
- Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség.
Ezek az alapelvek ma is emlékeztetnek bennünket arra, hogy hitünk alapja Isten Igéje, megváltásunk forrása az Ő kegyelme, és életünk végső célja, hogy mindezért egyedül Istené legyen a dicsőség.
Kuhárcsik Szilvia
