Exegézis mindenkinek
A 23. zsoltár esettanulmányával
Az „exegézi” szó a hivatásos bibliatudósok által használt divatos szakzsargonnak tűnhet. Azt feltételezhetnéd, ennek a szónak nincs sok jelentősége az átlagos bibliatanulók számára. Az „exegézis” szó azonban egy bibliai kifejezés, amely magára Jézusra vonatkozik! A János 1,18 szerint Jézus „exegetálta” az Atyát! „az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki [exegeomai, „exegetálta”] őt” (NASB). Az exegeomai görög szó, amelyből a magyar „exegézis” szavunkat kaptuk, egyszerűen azt jelenti, hogy „magyarázni”. A Szentírást „exegetálni” annyit jelent, mint megmagyarázni a jelentését.
A bibliai exegézis folyamata, ahogyan az a Szentírás saját tanúságtételéből kiderül, nagyjából a 2Mózes 20. fejezetében megjelenő Tízparancsolathoz hasonlóan strukturálható. Ahogyan a négy parancsolat első kőtáblája az isten és ember közötti (vertikális) viszonyról szól, úgy a Szentírás isteni és emberi természetéből négy általános alapelv következik, amelyek az exegézis alapfeltételeit képezik. Hasonlóképpen, ahogyan a Dekalógus hat parancsolatából álló második kőtábla az ember-ember közötti (horizontális) kapcsolatokkal foglalkozik, az értelmezőnek szóló konkrét exegetikai irányelvek hat alapvető címszó alá rendezhetők. A 2Mózes 20. könyvében található Dekalógussal ellentétben ez a vázlat nem tévedhetetlen! Az exegézis alapelveinek csupán egyik lehetséges szervezési módját mutatom itt be. Ez a cikk a 23. zsoltárt használja esettanulmányként, amely szemlélteti, hogyan kell alkalmazni ezeket az elveket.1
Az exegetikai „dekalógus” első kőtáblája: Alapvető előfeltevések
I. A Biblia és csakis a Biblia (Sola Scriptura)
A sola scriptura elve (Ézs 8,20) azt jelenti, hogy a Biblia és csakis a Biblia a hitünk és a gyakorlatunk mércéje. Egyedül a Szentírás az igazság végső tekintélye, amely alapján megítélünk minden más tekintélyt, például a hagyományt, a filozófiát, a tudományt, az értelmet és a tapasztalatot (Mt 15,3, 6; 1Tim 6,20; Péld 14,12). A Szentírásban az igazság „tiszta oxigénjét” lélegezhetjük be, és a Lélek által vezetett értelmünket nem arra használjuk, hogy kritizáljuk, hanem arra, hogy befogadjuk és megértsük a Szentírást (Ézs 66,2).
II. A Szentírás teljessége (Tota Scriptura)
Az egész Szentírás Istentől ihletett és megbízható (2Tim 3,16, 17; 2Pt 3,14-16). Ezért a teljes Szentírást elfogadjuk, nem csak azokat a részeket, amelyek a saját előre meghatározott világnézetünkhöz illeszkednek.
III. A Szentírás analógiája (vagy harmóniája) („A Szentírás értelmezi a Szentírást”)
Ha az egész Szentírást ugyanaz a Lélek ihlette, akkor az Ige különböző részei között egyfajta harmónia lesz. A „Szentírás analógiája” azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a Szentírás értelmezze a Szentírást (Lk 24,27; 1Kor 2,13). A Szentírás analógiájának bibliai elve szerint elfogadjuk a Szentírás következetességét és világosságát (Jn 10,37; 5Móz 30,11-14; Róm 10,17).
IV. A lelki dolgokat lelkileg kell megkülönböztetni
„Isten Lelkének dolgait… csak lelki módon lehet azokat megítélni” (1Kor 2,14). A Bibliát nem lehet úgy tanulmányozni, mint bármely más könyvet, pusztán „alulról”, az exegézis kiélezett eszközeivel. Az exegetikai folyamat minden szakaszában szükségünk van a Szentlélekre „felülről”, hogy segítsen nekünk félretenni saját elfogult előfeltevéseinket, hogy az Ő megvilágosítása által egyre jobban meglássuk a Szentírás értelmét, és hogy ugyanez a Lélek lelkileg átalakítson bennünket (Jn 5,46, 47; 7,17; Zsolt 119,33).
Az exegetikai „dekalógus” második kőtáblája: Konkrét iránymutatások
A Szentírás exegézisére vonatkozó konkrét irányelvek az „első kőtáblán” meghatározott alapfeltételekből erednek, és azokra épülnek. Ez a rész az exegetikai folyamat gyakorlati lépéseit határozza meg, amelyek a Szentírás öntanúságából fakadnak, a 23. zsoltárra alkalmazva azokat.
V. Szöveg és fordítás
Mivel az exegézis a Szentírás írott szavára összpontosít, létfontosságú, hogy hozzáférjünk ahhoz, ami valóban a Szentírás, ne adjunk hozzá vagy vegyünk el az ihletett Igéből (5Móz 4,2; 12,32; Péld 30,5; Jel 22,18, 19), és hűen fordítsuk le az eredeti nyelveket modern nyelvünkre (Neh 8,8; Mt 1,23). Azok számára, akik nem tudnak bibliai héberül vagy görögül olvasni, hasznos, ha egy bibliai szakasz több fordítását is elolvassák (én legalább ötöt javaslok!), hogy képet kapjanak a különböző szavak és kifejezések fordításának különböző lehetőségeiről. Többféle modern fordításhoz ingyenes online hozzáférést biztosít a Bible Gateway (https://www.biblegateway.com vagy magyar fordításokhoz a https://szentiras.hu
— a ford.). Fontos megjegyezni, hogy egyes modern változatok szó szerinti, szóról szóra történő fordítást adnak (pl. az angol NRSV, NKJV, ESV, NASB,), míg mások gondolatról gondolatra történő fordítást (pl. az angol NIV, NLT) vagy parafrázist (The Message). Mindegyik jó a maga céljára, de a szóról szóra fordítások a legjobbak a komoly bibliatanulmányozáshoz. Hogy ezt az irányelvet a 23. zsoltárra alkalmazd, olvasd el újra és újra ezt a gyönyörű zsoltárt, különböző verziókban!
VI. Történelmi háttér
A Szentírás nagyrészt történelemkönyv. Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a Szentírás egy szakaszának jelentését, először is meg kell próbálnunk megérteni azt a történelmi kontextust, amelyben a Szentírás íródott. A 23. zsoltár felirata konkrétan jelzi, hogy ez „Dávid zsoltára” (héberül mizmor le Dávid). Ez a kifejezés egyértelműen jelzi, hogy a zsoltár szerzője Dávid volt, aki valamikor az i. e. 10. század elején írhatta.2 Az 1Sámuel 16-ban és a Zsoltárok 78,70-ben található háttér szerint Dávid pásztorfiú volt. A 23. zsoltár pásztor/bárány képeit a Szentírás más helyein is megvizsgálhatjuk (konkordancia vagy széljegyzetekkel ellátott Biblia segítségével). Ezáltal a zsoltárt egy pásztor szemével tekinthetjük át, amelyhez jó, ha előzetes ismereteket szerezzünk a juhok viselkedési mintáiról, így jobban megérthetjük a szöveget.3
Megismerhetjük azoknak a területeknek a földrajzi elhelyezkedését is, ahol Dávid feltehetőleg a juhait terelgette Betlehem környékén. „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól”. Egyes régészek és bibliai földrajztudósok szerint ez a mondat egy konkrét palesztinai helyre is utalhat, amelyet „a halál völgyének” neveznek. Ezt a Wadi Qilt-tel azonosították, amely Jeruzsálemtől Jerikóig a Júdeai pusztán fut keresztül. A wadi (az esős évszak kivételével száraz szurdok) összesen mintegy 24 kilométer hosszú, és én a fiammal végigtúráztam (és táboroztam) az egész szurdokot. A legszűkebb rész több mint öt mérföldnyi sziklahasadékon vezetett keresztül, amely mindkét oldalon mintegy 457 méter magas, és alul csak 3-4 méter széles a járható hely. Számos barlang van, ahol farkasok és más ragadozók bújhattak meg Dávid idejében. A wadi végén, ahogyan az kiszélesedik, a fiam és én egy egész birkanyájra bukkantunk, amely a magas sziklák alatt árnyékot adó kellemes fűben feküdt. Ennek a versnek az értelme hatásosan összeállt számunkra!
VII. Irodalmi elemzés
A Szentírás is irodalmi alkotás. A Biblia sok verse, fejezete, sőt egész könyvei egy különleges irodalmi szerkezetben, az úgynevezett kiasztikus szerkezetben épülnek fel, amelyben a szakasz második fele az elsőt tükrözi, a középső rész pedig gyakran kiemeli a szakasz fő mondanivalóját.
A 23. zsoltárnak bonyolult kiasztikus szerkezete van:
- Jelenlét: Istennel (1. vers)
- Gondviselés: A szükségletek kielégítése (étel és ital) (2., 3a. versek).
- Utak: Igazság (3b vers).
C’. Ösvények: A halál árnyéka (4. vers)
B’. Gondviselés: Szükségletek kielégítése (étel és ital) (5. vers)
A’. Jelenlét: Istennél (6. vers).4
Ennek a szerkezetnek a jelentőségére (és különösen a csúcspontjára) a teológiai elemzés elvében fogunk visszatérni.
VIII. Elemzés versről-versre (szóelemzés, nyelvtan, szintaktika)
A Biblia akkor válik élővé, ha megvizsgáljuk a különböző bibliai szavak gazdag jelentését, valamint a mondatok nyelvtanát és szintaxisát (a szavak egymáshoz való viszonyát). Azok számára, akik nem olvassák az eredeti nyelvet, ez elérhetővé válik a különböző modern fordítások vizsgálatával, vagy egy interlineáris Biblia használatával (mint például az ingyenes online Blue Letter Bible, https://www.blueletterbible.org). Például a Zsoltárok 23,2-ben ez áll: „Füves legelőkön terelget”. Régebben azt gondoltam, hogy ez egy zöldellő helyet ír le, ahol jó minőségű füvet ehetnek a juhok. De ha jobban megnézzük, kiderül, hogy a héber „legelő” (na’vah) szó nem a juhok legelőhelyének szokásos jelentése, hanem „kellemes, szép, kedves, kellemes helyet” jelent. A hangsúly a szépségen és a kellemességen van, nem pedig az élelmen. Mi több, a héber „zöld” (deshe’) szó valójában főnév, nem melléknév, és „zsenge, friss, puha fűre” utal (vö. Péld 27,25; az angol The New Jerusalem Bible és a New English Translation Bible fordítások ragadják meg ezt a képet). A juhok szokásai igazolják ezt a felismerést. A juhok nem esznek fekve! A vers nem a juhok evéséről beszél (bár másodlagosan erre is utalhat). A hangsúly az evés utáni kényelmi helyükön van, mivel fekve, kérődzve egy kellemes, friss, puha fűvel borított helyen fekszenek. Ha ezt a verset ránk alkalmazzuk, akik „az Ő legelőjének juhai” vagyunk (Zsolt 100,3), Isten „néha arra késztet bennünket, hogy ledőljünk”, és meghív minket, hogy „merengjünk” az Igéjén.”5
IX. Teológiai elemzés
Ha arra gondolunk, hogy Dávid Istenről, mint pásztoráról ír, gazdag teológiai meglátások rajzolódnak ki Isten jelleméről az általa használt nyelvezetből. Például a Zsoltárok 23,3-ban a pásztor „az igazság ösvényein vezeti a juhokat az Ő nevéért”. Az „az Ő nevéért” kifejezés arra utal, hogy a pásztor neve (hírneve) a tét, hogy jó pásztorként gondoskodik a juhok biztonságáról. Látjuk, hogy Isten jelleme forog kockán, amikor gondoskodik népéről, juhairól.
A zsoltár mélyebb jelentést is hordoz! A 23. zsoltár két messiási zsoltár – a 22. zsoltár, a kereszt zsoltára, és a 24. zsoltár, a korona zsoltára (Krisztus mennybemenetele és mennybe lépése) – közé van beékelve, így valószínű, hogy ez a három zsoltár egy „messiási trilógiát” alkot.6 A 23. zsoltárban található nyomok igazolják ezt a következtetést.
Figyeljük meg például: a pásztorzsoltárt egy juh (vagy bárány) énekelte! „Az Úr az én pásztorom”. A legmélyebb szinten ez a juh nem más, mint „Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (János 1,29). Bízik Atyjában, a Pásztorban. E zsoltár messiási jelentőségét alátámasztja irodalmi szerkezete, amely kiemeli a kulcsfontosságú messiási terminológiát. Amint azt a fenti irodalmi elemzési részben megjegyeztük, a 23. zsoltár kiasztikus szerkezetének csúcspontot jelentő központi versei a Bárány két alapvető tapasztalatát írják le: (1) „igaz ösvényen vezet” (3. vers) és (2) „ha a halál árnyéka völgyében járok” (4. vers). Végső soron csak Isten Báránya volt egyszerre az Igazságos (Ézs 53,7, 11; vö. 1Pt 1,19) és az, aki átment a halál árnyékán (mint a húsvéti áldozati Bárány [1Kor 5,7]).
A 22. zsoltár a kereszt zsoltára. A 24. zsoltár a korona zsoltára. A 23. zsoltár a húsvéti bárány zsoltára!
X. Gyakorlati kortárs alkalmazás
A zsoltár messianisztikus értelmezésének fényében Isten juhaiként „követhetjük az Ő lépteit” (1Péter 2,21, 25). A messiási dimenzió felerősíti gyakorlati alkalmazását az életünkre. Ha a 23. zsoltár végső soron Isten Bárányáról szól, aki bízik a pásztorában, akkor számunkra még értékesebb jelentőséggel bír. Mi is járhatunk Isten Bárányának (Jézus) nyomdokain, és hozzá hasonlóan bízhatunk a Pásztorban (az Atyában), aki az igazság ösvényein vezet minket, még a halál árnyékának völgyében is.
Következtetés
A Szentírásból kirajzolódó exegetikai elvek alkalmazása lehetővé teszi számunkra, hogy a Szentírás mélységeit kutassuk. A Pásztorzsoltárban a tartalom és az összefüggések nyomán felfedezzük annak Krisztus-központúságát (mint a Szentírás többi részében: Lukács 24,27; János 5,39). A huszonharmadik zsoltár arra hív minket, hogy „exegetáljuk” Isten Bárányát, ahogyan Ő „exegetálta” az Atyát (Jn 1,18), majd az Ő nyomdokain járva „kövessük a Pásztort”. Az exegézis mindenkinek szól!
1 További tanulmányokért lásd Richard Davidson: „Interpreting Scripture” (A Szentírás értelmezése): Journal of the Adventist Theological Society 4, no. 2 (1993): 95-114, https://digitalcommons.andrews.edu/jats/vol4/iss2/5. Részletesebben lásd Richard Davidson, „Biblical Interpretation”, in Handbook of Seventh-day Adventist Theology, szerk. Raoul Dederen, Commentary Reference Series (Hagerstown, Md.: Review and Herald Pub. Assn., 2000), 12. kötet, 58-104. o., https://www.academia.edu, https://www.academia.edu.
/9014488/Biblical_Interpretation. A 23. zsoltárra való alkalmazáshoz lásd Richard Davidson, „The Shepherd and the Exegetes: Hermeneutics Through the Lens of Psalm 23”, Current 4 (2016 ősz): 18-21, https://digitalcommons.andrews.edu/pubs/479.
2 Lásd Jerome L. Skinner, „The Historical Superscriptions of the Davidic Psalms: An Exegetical, Intertextual, and Methodological Analysis” (doktori disszertáció, Andrews University, 2016).
3 Lásd pl. James K. Wallace, The Basque Sheepherder and the Shepherd Psalm (Vancouver: Graphos Press, 1956, 1970, 1977); W. Phillip Keller, A Shepherd Looks at Psalm 23 (Grand Rapids: Zondervan, 1970, 1989).
4 Az alapszerkezetért egyik tanítványomnak, Kevin Neidhardtnak tartozom köszönettel, aki sok évvel ezelőtt az egyik szemináriumi órámra írt erről a zsoltárról.
5 Lásd Charles Allen, God’s Psychiatry: Healing Your Troubled Heart (Grand Rapids: Revell, 1984) című könyvében a 23. zsoltár hathatós alkalmazását az ember lelki tapasztalataira.
6 További részletekért lásd Richard Davidson, „Psalms 22, 23, and 24: A Messianic Trilogy?” in Reading the Psalms, 2. kötet: Songs of Struggle, Promise, and Hope (Berrien Springs, Mich.: ATS Publications, 2023), megjelenés előtt.
A cikk forrása: https://adventistreview.org/magazine-article/exegesis-for-everyone
A cikk írója: Richard M. Davidson
