Evangéliumi kereszténység – politikai felelősség
Kevés kérdés okozott nagyobb vitát az egyháztörténelemben, mint az egyház és a politikai hatalom viszonyának ügye. A kereszténység olyan világban született, melyben szoros kapcsolat alakult ki a vallás és a politika között. E tekintetben a zsidó társadalom teokratikus hagyományai éppen olyan fontosak voltak, mint a római császárok személye körül kialakult kultuszok. Amikor a császárkultusz már kifáradt és elvesztette összetartó képességét, Konstantin a kereszténységben fedezte fel azt az erőt, ami megmentheti a római birodalmat a széteséstől. Mindez új helyzetet teremtett a kereszténység számára: a rabszolgák vallása egy csapásra birodalmi ideológia lett. Már nem csak az volt a feladata, hogy felkészítse az embereket a mennyek országára, magára kellett vennie a földi birodalom jövendőjének ügyét is. Így maradt ez egészen a felvilágosodás koráig, a „laikus”, azaz a világi állam megszületéséig. A világi állam azonban új kihívások elé állította a keresztényeket: meg kellett találni helyüket egy olyan világban, ahol a kereszténység szinte teljesen elvesztette birodalmi ideológiai jellegét.