Életünk tanúságtétele
„Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
„Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy: az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” „Mester – válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.” (Márk 10,17vk)
Azt gondolom, hogy először is az egyik legfigyelemreméltóbb ebben a gazdag emberben az, hogy egyáltalán felkereste Jézust. Máté evangéliumából megtudjuk, hogy egy olyan fiatalemberről beszélünk, aki gazdag volt (Máté 19,20;22) és ugyanakkor Lukács evangélista szavai szerint egy „előkelő ember”, „egy főember” (Lukács 18,18). Egy olyan társadalmi osztályhoz tartozott, amellyel Jézusnak sok nehézsége akadt. Ráadásul ez a fiatalember nem csupán odasétált Jézushoz, hanem az írás szerint „odasietett hozzá és térdre borult előtte”. Milyen különleges ez a fiatalember. Hajlandó szembenézni társai gúnyos megjegyzéseivel, szembeszállni társadalma elvárásaival és általános vélekedésével. Odasiet, fut Jézushoz és térdre borul előtte. Nehéz elképzelni mindezt az ő történelmi korában, különösen a kulturális, társadalmi szokások tekintetében. A gazdagsága és társadalmi rangja nem tette vakká minden mással kapcsolatban. Volt benne vágyódás az Istennel való kapcsolatra, komolyan foglalkozott az üdvösség kérdésével.
Jézus a teljes odaadásra hívta meg ezt a fiatalembert. Az örök életet kutatod? Az örök életet keresed? „Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” A kincsek cseréjéről beszél Jézus Urunk. Hova helyezed valójában a bizalmadat? Le tudsz mondani a hatalomról, a bírvágyról és becsvágyról, hogy mennyei kincseket kaphass?
Peter Seewald német író, újságíró szavaival élve: „Hova vezetett a hatalmas tudás, fejlődés és az ezzel járó hatalom? Ha saját tudásunk által csak a saját hatalmunkat fejlesztjük, akkor ez a fajta fejlődés a maga útján egészen biztosan pusztítóvá válik. Az emberi tudás és ezzel járó hatalom hatalmasra nőtt, miközben az emberiség erkölcsi potenciálja nem követte ezt a fejlődést… Napjainkban azt látjuk, hogy a világ ki van téve a talajtalan mélységbe zuhanás veszélyének. Egy láncaitól eloldott gazdasági rendszer rablókapitalizmussá fejlődhet, amely hatalmas értékeket nyel el, a nagy sebességgel élt élet nemcsak túlterhel minket, hanem irányvesztetté is tesz, a nyughatatlan társadalom mellett felnőtt tanácstalan társadalom is, amely ma hamisnak tartja azt, amit tegnap még igaznak gondolt, holnap pedig azt véli igaznak, amit ma hamisnak lát.”
Nem egy projectre szól a meghívásunk. A jutalom, az Ő követése. Jézus arra hív, hogy egy üzenetet közvetítsünk, az evangélium bensővé vált üzenetét. Ez az az üzenet, amelyet élni kell, az életünkkel hirdetni és tanúsítani. Csak így lesz hiteles. Krisztustól kapott küldetésünk tehát nem más, mint először is az életünk tanúságtétele.
Dr. Szabó János
Bp. terézvárosi gyülekezet lelkésze
