Ébresztő!

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.” (Róm 13,11)

Nem! Ez nem lehet! Mondd, hogy ez csak egy rossz álom! – kért nemrég valaki, mikor ismét szóba került a járvány második hulláma, a megnövekedett esetszámok, az egyre szigorúbb, de szükséges óvintézkedések és a lehetséges gyülekezetbezárás. S milyen jó lenne, ha mindez tényleg csak egy rossz álom lenne! A járvány keltette félelem, a kiábrándultság, a fásultság, a közömbösség, a bénultság, a tanácstalanság, az összeesküvés elméletek nyomán felerősödő bűnbakkereső radikalizmus és szkepticizmus.

Bizony, olyan jó lenne, ha ez az egész bűn kérdés csupán egy rossz álom lehetne, amiből reggel az ébredés kiemelne! S mi lenne a valóság?

Képzeld csak el, ahogy egy drága jachton utazol szeretteiddel a végtelennek tűnő óceánon. Hétágra süt a nap. A hajót szelíd hullámok ringatják, körülötte delfinek játszadoznak, majd váratlanul a horizonton egyszer csak feltűnik egy zöldellő pont. Megnézed, de a térkép szerint, azon a helyen nincs semmi. Ó, igen, egy lakatlan sziget, egy felfedezésre váró édenkert, egy hely, ahol nem zavarhat senki és semmi. Ez csak a tiéd, a tiétek!

Itt már nincs vírus, nem kell maszk, nem kell ügyelni a távolságtartásra! Bátran élvezhetitek az életet!

Lengeditek a horgonyt, majd egy gumicsónakkal kieveztek a partra. A talpatoknak jól esik a finom aranyló homok simogató melege. A fövényt kókuszpálmák szegélyezik, mögöttük megannyi egzotikus gyümölcsfa. Ez egy valódi paradicsom.

Néhány hét múlva már lakályosan berendezett kunyhók jelentik számotokra a békés otthon nyugalmát. Aztán…

Aztán megrázza valaki a vállad;
Ébresztő, te hétalvó!
Ébresztő te 21. századi Jónás!
Imádkozz értünk, mert elveszünk!

Pál azt írja: „ideje, hogy az álomból felserkenjünk”, azaz ideje felkelni az önsajnálat kényelmes ágyából, ideje átlépni az önszeretet küszöbét és észrevenni, hogy a szenvedők, a lelki és testi betegek sóhaja nem egy rossz álom.

Isten ma arra hív, hogy családunk, gyülekezetünk, egyházunk, környezetünk, embertársaink szolgálata, a szeretet továbbadása ne maradjon valamiféle vallásos ábrándozás, hanem a mindennapokban megélt örömteli valóság, „mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.”

Áldott szombatot!

Tóth Szilárd
DET projektfelelős, TB tag, lelkész