Daniel Duda – Isten szeretetének kiterjesztése az ember egészére
Mindenkit szívesen látunk, senkit sem ítélünk el, és az emberek képesek megváltozni, ha elfogadjuk őket.
A Transzeurópai Divízió (TED) 2022. novemberi évzáró ülésén a Végrehajtó Bizottság megszavazta, hogy a 2023-2025 közötti időszakra három stratégiai missziós célt tűz ki. A célok a #Részvétel a misszióban gyűjtőnév alatt az alábbiak:
- A szeretet kiterjesztése az ember egészére
- Élethosszig tartó tanítványok nevelése minden korosztályban
- Közösségek megsokszorozása különböző helyeken és népcsoportokban
A háromrészes interjúsorozat első részében Daniel Duda, a TED elnöke elmagyarázza e célok jelentését és lényegét, valamint azt, hogy ezek miért kulcsfontosságúak közös missziónk szempontjából.
David Neal
Jó reggelt, Daniel, és nagyon boldog új évet kívánok. Ahogy elkezdjük az évet, és elgondolkodunk a TED missziójáról, szeretnék néhány percet eltölteni veled és a divízió stratégiai céljairól, értékeiről beszélgetni, beleértve a #Részvétel a misszióban fő irányvonalat is. Mit jelent ez?
Daniel Duda
Ha nem vagyunk elkötelezettek a misszióban, akkor nem vagyunk részesei annak, amit Isten ma tesz, amit évszázadok és évezredek óta tesz. Isten ugyanis az egész világegyetemben a misszióval foglalkozik, és mivel valami elromlott, most azon van, hogy mindent helyreállítson. És ismét egy évvel közelebb vagyunk a befejezéshez. Ez segít szem előtt tartanunk azt, hogy ha csak magunkra gondolunk, és a vallás által csak a saját életünkben érünk el változást, akkor nem azt tesszük, amire Isten gondolt, mert Ő azt akarja, hogy az egész világ áldott legyen, és az egész világegyetem átalakuljon.
DN
A mi prioritásunk tehát az, hogy Isten imádói szenvedélyesen törődjenek másokkal Krisztusért.
DD
Igen, mert azáltal, hogy megismertük Istent és az Ő megváltását Krisztusban a Golgota keresztjén; az Ő feltámadása, és a mennyei szentélyben végzett szolgálata által kaptunk valamit, amit érdemes megosztani azokkal, akik még nem tudnak róla.
DN
Meg tudnád fogalmazni pontosan, hogy mi a misszió?
DD
A misszió az, hogy beszélünk másoknak arról a gyógyulásról, ami mindannyiunk számára elérhető.
DN
Ebben a háromrészes interjúsorozatban a TED stratégiai értékeit fogjuk megvizsgálni.
Ma az „Isten szeretetének kiterjesztése az ember egészére” célt járjuk körül. Legközelebb az „Élethosszig tartó tanítványok neveléséről” lesz szó, majd pedig a harmadik célról, a „Közösségek megsokszorozásáról” fogunk beszélni. Tehát ma Isten szeretetének kiterjesztését fogjuk megvizsgálni, különösen az ember egészének a tekintetében. Ki tudnád ezt fejteni nekünk?
DD
Nem tudsz részt venni a misszióban, ha nem kaptál szeretetet. János ezt mondja: „Azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket.” A szeretet a Bibliában egy elv, egy irányultság. Isten szeret, és Máté azt mondja, hogy ez vonatkozik a gonoszokra és az igazakra is – akikért elküldi a Fiát, hogy Ő uralkodjon mindenkin. Tehát ez egy szeretetre való hajlam és Isten a legjobbat kívánja az embernek. Ez nem csak egy kellemes érzést jelent, és nem arról van szó, hogy képesek vagyunk mindenkivel egyformán bánni. Természetes, hogy legközelebbi családtagjainkhoz másképp viszonyulunk, mint a világ másik felén élő ismeretlen emberekhez, de minden ember felé fordulhatunk szeretettel, és a legjobbakat kívánhatjuk nekik.
DN
A szeretet modellje tehát Jézus kell, hogy legyen.
DD
Vagy Isten irántunk való szeretete, ahogyan az Jézusban megnyilvánult.
DN
Ha meg akarjuk mutatni, milyen Isten szeretete, akkor Jézus a példaképünk, és ez a kegyelemről és a feltétel nélküliségről szól?
DD
És különösen az elfogadásról, tehát különbséget kell tennünk elfogadás és jóváhagyás között. Gyakran van ezzel problémánk. Jézus mindenkit elfogadott, de ez nem jelenti azt, hogy jóváhagyta bármelyik személy viselkedését. Feltétel nélkül elfogad bennünket, mert mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akiket az Ő képmására teremtett.
DN
Ez egy érdekes ellentét—elfogadhatunk egy személyt anélkül, hogy helyeselnénk a viselkedését. És ez évszázadok óta nagy kérdése az egyháznak, igaz?
DD
Így van, és még mindig meg kell tanulnunk, hogyan kell ezt modellezni. Ezt világosan láthatjuk Jézus szolgálatában. Az emberek gyakran tiltakoznak, hogy „Ó, ha mindenkit elfogadunk, akkor bármit lehet”. Nem…, egyáltalán nem. Mert ez nem azt jelenti, hogy jóváhagyjuk a viselkedésüket.
DN
Szeretném feltétel nélkül elfogadni a barátomat, a viselkedésétől függetlenül.
DD
Igen, mert a viselkedés nem ad hozzá vagy vesz el annak értékéből, akit Isten a saját képmására teremtett. Értékünket az adja, hogy Isten leányainak és fiainak teremtett minket az Ő képmására, és persze az, hogy Ő váltott meg minket.
DN
Így például nekem még sokat kell tanulnom ezen a téren. Mivel az emberek mások, talán más politikai meggyőződésűek, más értékrendet képviselnek, időnként úgy érzem, egyáltalán nem akarom, hogy közöm legyen hozzájuk. Miért akarnám megölelni őket, vagy kapcsolatba lépni velük? Azt mondod, ezt el kell felejtenem, ugye?
DD
Nemcsak, hogy elfelejteni kell az ilyet, de megértőbbnek kell lennünk. Ha szeretni akarok valakit, akivel szoros kapcsolatban vagyok, meg kell értenem – értened – honnan jött, hogyan működik? Miért jutott erre a következtetésre? Mi a gyökere a viselkedésének? Az ilyen kérdések feltevése segít abban, hogy jobb, működőképesebb, szeretetteljesebb és elfogadóbb kapcsolataim legyenek.
DN
Én pedig követem ezt a modellt, mert Jézus pontosan ezt tette.
DD
Így van.
DN
És Ő elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk, nem pedig olyannak, amilyenek lehetnénk?
DD
Ez az Ő elfogadásának a célja, hogy azzá váljunk, amivé lehetnénk. Mert Ő látja a potenciált, és ahogy mondtuk, Isten képmására teremtett minket. Nézzük a samáriai asszony példáját! Nézzük a János 8-ban feljegyzett házasságtörésben rajtakapott asszonyt! Ő nem csak azt látja, hol vannak most, hanem azt is látja, hol lehetnek, Isten-adta lehetőségeiket teljesen kibontakoztatva.
DN
És ez még mindig kihívás az egyház számára. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha valaki besétál a gyülekezetünk ajtaján, aki „más”, mint mi: etnikailag, szexuális/nemi irányultsága szerint, vagy a társadalom más osztályából származik – mit jelent ez arra nézve, hogyan fogadjuk be őt?
DD
Olyan környezetet teremtünk, ahol mindenkit szívesen látunk, ahol senkit nem ítélnek el, és ahol az emberek ennek az elfogadásnak köszönhetően meg tudnak változni. És ez egy új dimenziót hoz a közösségbe, mert azáltal, hogy mások vagyunk, tanulhatunk ebből, tanulhatunk egymástól, és el tudunk felejteni bizonyos mintákat, amelyeket származási családunktól – vagy épp gyülekezeti családunktól - örököltünk.
Mi egy új, 19. századi mozgalom vagyunk. Isten nem ekkor kezdett el dolgozni az emberek gondolkodásában. Tehát, ahogyan adventista úttörőinknek Minneapolisban fel kellett fedezniük valamit, amit Luther a 16. században már felfedezett, úgy nekünk is fel kell fedeznünk dolgokat és látnunk, hogy Isten nem csak bennünk, rajtunk keresztül, hanem körülöttünk is munkálkodik.
DN
Tehát, ha ez a közösség, ahová az embereket meghívják, radikálisan más, akkor minden sokkal derűsebb és vidámabb lesz, szemben egy olyan társadalommal, ahol ujjal mutogatnak egymásra, ahol azt mondják, hogy „te nem tartozol ide”, mert ez a mi klubunk.
DD
Igen, de a radikálisan mást nem az emberek statisztikai viselkedésében fedezhetjük fel. Tudjuk, hogy a keresztények válási aránya nagyjából megegyezik a nem keresztényekével. Attól más egy ilyen közösség, amit Jézus mond: „Úgy szeressétek az embereket, ahogyan én szerettelek titeket.” Az új parancsolat nem volt új – hogy szeressük az embereket – ez egy régi parancsolat a Tórából (szeresd Istent és szeresd felebarátodat). Ami új, az a radikális aspektusa – a radikális, feltétel nélküli elfogadás, amelynek célja az, hogy a vallás ne váljon exkluzív klubbá, ahol addig vagy elfogadott, amíg megfelelő módon viselkedsz, amíg olyan vagy, mint mi.
Ha ez történik, akkor nincs sokszínűség – csak egyformaság. Mindaddig elfogadnak, amíg úgy nézel ki, mint mi, úgy beszélsz, mint mi, úgy eszel, úgy öltözöl, mint mi, úgy gondolkodsz, mint mi. És nekünk természetesen nem ez a szándékunk.
DN
Sokunk számára ez egy lelki utazás, mert a másik szeretetére való képességem bizonyára csak annyiban növekedhet, amennyiben Isten irántam való szeretetét tapasztalom meg.
DD
Ez így van. És az újszövetségi kereszténység is úgy jelenik meg, mint az „Út” (ez a keresztények első megnevezése), tehát ez egy utazás. A metafora, amit Pál használ, az, hogy útközben egy másik ruhát veszek fel, más színben látom magam, és így mások is más összefüggésben láthatnak engem. Tehát ezen az utazáson mindannyian tanulunk, és nemcsak magunkról, hanem másokról és Istenről – de tanulunk a türelemről, a szentek türelméről is.
DN
A szeretet kiterjesztése azt jelenti, hogy az ember egészére kiterjesztjük. Hogyan kell ezt érteni?
DD
A teremtéstörténet szerint egy egység vagyunk, egészként teremtve. Ezért a bűn is egységként hatott ránk, elmében, lélekben, testben, érzelmi és kapcsolati vonatkozásban egyaránt. Amikor meghalunk, egységként halunk meg, és amikor feltámadunk, egységként támadunk fel. A középkori kereszténységben inkább a lélek megmentésével foglalkoztak. Jézus azonban többet gyógyított, mint prédikált, mert Ő az egész egységgel foglalkozott.
Jézus szükségleteket elégít ki. Amikor az emberek éhesek, megeteti őket, és csak utána prédikál nekik. Persze, amikor ezt ki akarják használni, és újra eljönnek az ingyen ételért, akkor megint prédikációt tart nekik az élet kenyeréről, és arról, hogy az Emberfia mennyire fontos része életük minden dimenziójának. Látnunk kell tehát az összefüggéseket. Ha megbotlom és megsérül a lábam, az nemcsak arra van hatással, hogyan érzem magam, hanem a lelki életemre is. Nem olyan könnyű imádkoznom, mint máskor, amikor minden jól megy.
DN
Tegyünk egy rövid említést arról is, hogy Jézust mennyire érdekli az alaptermészetünk, az érzelmi életünk, és hogy ez hogyan befolyásolja az általános egészségünket!
DD
Persze, hiszen mindannyian másképpen működünk, más az alaptermészetünk, máshogy fejezzük ki a kapcsolatainkat, az érzelmeinket, és másképp dolgozzuk fel a valóságot. Nincs tökéletes természet, és mindannyian együtt tanulunk valamit, ami segít abban, hogy jobban tudjunk együtt élni egymással.
DN
Az EQ tehát bizonyos értelemben ugyanolyan fontos, mint az IQ.
DD
Határozottan.
DN
Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velünk Daniel. Reméljük, hogy néhány hét múlva folytathatjuk ezt a beszélgetést a második stratégiai értékünkről, ami az „Élethosszig tartó tanítványok nevelése”…
DD
És meg fogjuk tanulni, hogyan csináljuk ezt együtt… mert tanítványnak lenni nem egyéni sport, hanem olyasvalami, amit együtt csinálunk, csakúgy, ahogyan lényünk minden része összekapcsolódik egymással.
DN
Együttműködés… itt a TED-en, az Uniókban, a helyi gyülekezetekben vagy bárhol, az összefogás az előre vezető út.
DD
Szeretnék boldog új évet kívánni neked, David, és boldog új évet minden olvasónknak, hallgatónknak és nézőnknek, nemcsak a TED területén belül, hanem szerte a világon, bárhol is legyetek.
DN
Alig várom, hogy hamarosan folytatódjon ez a beszélgetés, Daniel.
A cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/daniel-duda-extending-gods-love-to-the-whole-person
