A Találkozás sátora körül

„Mily szépek a te sátraid, Jákób, hajlékaid, ó Izráel!” (4Móz 24,5)

Így kiáltott fel Bálám, az Isten népe megátkozására felbérelt próféta, mikor meglátta „Izraelt törzsenként sátorozni.” (4Móz 24,2) És valóban, ha elolvassuk Mózes negyedik könyvének első pár fejezetét, a táborozás rendjére vonatkozó előírásokat, hogy mindnyájan a Találkozás Sátora körül, a meghatározott helyen, saját törzsi hadijelvényük alatt állították fel hajlékaikat, akkor egy tökéletesen megszervezett sátortábor képe bontakozik ki lelki szemeink előtt.

Itt nem volt választás, nem volt válogatás, hogy „Én a déli oldalon szeretnék lakni!”, vagy, hogy „Nekem Rúben a legjobb barátom és én mellette szeretnék sátorozni!”, netán, hogy „Simeon gyerekei túl zajosak, ezért én másik helyet kérek!” Mindenki elfogadta az isteni előírást és úgy foglaltak helyet, „mint folyó mentén a kertek, mint az ÚR ültette aloék, mint víz mentén a cédrusok.” (4Móz 24,6)

Persze, mondhatjuk, hogy ez a szabályozás csak akkor és ott volt érvényben, de azért tegyük fel a kérdést:
Vajon, ha valaki ma megnézi az imaházainkat, az imatermeinket, az istentiszteletei alkalmainkat, ő is azt mondja, „mily szépek a te sátraid”, vagy elborzad a penészes fal, a lehulló vakolat és az összevisszaság és a kapkodás láttán.

És persze tegyem fel magamnak is a kérdést, ha most belépne valaki a lakásomba, szétnézne itt a szobámban, az íróasztalomon, vajon, milyen renddel, vagy rendetlenséggel találkozna.

Sőt, ha igaz az, hogy közvetlen környezetünk kinézete valamelyest a belsőnk kivetülése, akkor el kell gondolkodnunk azon is, hogy a mi egyházi, vagy magán „Sátoraink” külső állapota kifelé azt tükrözi, hogy mennyire van rend a fejünkben és a lelkünkben.

S ezek után mi a tanulság?

Isten, ma is a rend Istene. Ő a rend középpontja.

Gyere és kérjük együtt: Uram! Rakj rendet a szívemben! Rakj rendet az életemben!

Áldott szombatot!

Tóth Szilárd
egyházterületi titkár