A Házasság hete és a Biblia

Fotó: Jonathan Borba (Unsplash)

„Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.” (1Mózes 2,24-25)

A Házasság hete van. Ilyenkor megszaporodnak a jobbnál jobb előadások és könyvek, melyek eligazítást próbálnak nyújtani a párkapcsolat bonyolult labirintusában. Én magam is értékelem ezeket. Idén már egy előadáson részt is vettem, és további kettőt feleségemmel együtt fogok tartani. Készülés közben azonban egy rövid pillanatra megtorpantam. A keresztyén család ideáját mindig is magasra emelték abban a közösségben, amelyben felnőttem. De vajon a Biblia igazolja-e ezt az ideát? Milyen üzenete van Isten igéjének a párkapcsolatra nézve? Milyen motivációs erőt tudok meríteni házasságom nehézségeivel szemben a Szentírásból?

Ahogy megálltam a készülésben, elkezdtek felvillanni gondolataimban a bibliai családok példái. Ábrahám kétszer is letagadta feleségét, Sárát. Ugyan ezt tette fia, Izsák is. És hogy ez milyen traumatikus élmény lehetett Izsák feleségének, Rebekának, jól levehető abból, ahogyan Rebeka kijátszotta öreg férjét, hogy kedvenc fiának, Jákóbnak kedvezzen. Jákóbnak egyébként két felesége és két ágyasa volt. Dávid szinte falta a nőket. Fia, Salamon pedig szó szerint háremet tartott. És most csak a legismertebb ószövetségi családokat említettem. De az Újszövetségnek sem egyértelműen pozitív a képe a párkapcsolatról. Jézus nem házasodott meg. A tanítványok elhagyták feleségüket, mikor Jézushoz csatlakoztak. Pál megrögzött agglegény volt, sőt másokat is arra buzdított, hogy éljenek inkább egyedül.

Úgy tűnik, a Biblia nem éppen a legideálisabb házassági tanácsadó. Akaratlanul feltört bennem a logikus kérdés, milyen alapon tartok én – mint lelkipásztor, mint hívő keresztyén, mint aki hitét a Bibliára alapozza – másoknak párkapcsolaterősítő előadásokat? Miért olyan fontos ez számomra?

A Biblia realista könyv. Nem szépít, nem kozmetikáz. Ilyenek voltak a régi házasságok. Azóta csak a kultúra változott, a párkapcsolati problémák maradtak. Éppen ebbe a realizmusba kell kapaszkodnunk, ha eligazítást várunk Isten igéjéből. Először is nyugodtan beismerhetem, hogy keresztyénként is lehetnek házassági nehézségeim. A probléma nem szégyen, ha nem merünk vele őszintén szembenézni, az sokkal inkább.

A bibliai realizmus tovább arra is tanít, hogy Isten hogyan képzelte és képzeli el a párkapcsolatot.

„A férfi elhagyja apját és anyját” – a jó párkapcsolat önálló, kizárja a külső, „jószándékú” beavatkozási kísérleteket.

„… ragaszkodik feleségéhez” – a jó párkapcsolatban a felek értékelik egymást. Statisztikailag bizonyított, hogy ha ötször annyi pozitív impulzust adunk párunknak, mint negatívat, akkor biztosan fog tartani a ragasztás.

„… lesznek ketten egy testté” – a jó párkapcsolat úgy jön létre, hogy a két ÉN-ből létrejön az egy MI. Ez olyan gyakorlati területeken is megnyilvánulhat, mint a közös bankszámla.

„… meztelenek voltak …, de nem szégyellték magukat” – a jó párkapcsolatban a felek tartósan sebezhetővé teszik magukat azáltal, hogy képesek lelki értelemben is levetkőzni egymás előtt. Egy olyan világban, ahol a munkahelyeden vagy iskoládban teljesítményed alapján értékelnek, ahol a gyülekezeti közösségedben föl kell venned az „én jó keresztyén vagyok” álarcot, kell lennie egy olyan helynek, ahol minden elvárás nélkül lehetsz olyan, amilyen vagy, hibáiddal, sérüléseiddel és gyengeségeiddel együtt.

Úgy tűnik, a Házasság hetén mégiscsak van aktualitása a Bibliának.

Árvai Tamás
a kecskeméti körzet lelkésze