A GK titkára az erőfeszítések megkettőzésére és a missziós mezőn jelentkező kihívások leküzdésére szólítja fel a vezetőket
Erton Köhler az elkötelezett adventista misszionáriusok számára kínálkozó lehetőségekről beszél.
2024. október 14., Egyesült Államok, Marcos Paseggi, Adventist Review
Egy közelmúltbeli missziós útról szóló beszámoló adta meg a Titkárság jelentésének különleges hangulatát a Hetednapi Adventisták Generál Konferenciájának (GK) október 13-án, Silver Springben (USA, Maryland állam) tartott éves tanácsülésén.
A jelentés “jó lehetősége annak, hogy megosszuk veletek az egyházunkról és annak világméretű missziójáról alkotott képet” – mondta Erton Köhler GK-titkár a Végrehajtó Bizottság (EXCOM) több mint 300 jelenlévő tagjának. Köhler és csapata beszámolt az egyház növekedéséről és más számadatokról, de a statisztikákon túlmutatva áttekintette az adventista világmisszió keletkezését, megvitatta a misszionáriusok kiküldésének jelenlegi helyzetét, és megosztott néhányat az előttünk álló hónapok és évek lehetőségeiből, kihívásaiból. Köhler egy kubai missziós utazásról szóló bizonyságtétellel kezdte meg beszámolóját.
Egy felejthetetlen missziós út
Köhler beszámolt arról, hogyan vett részt most első alkalommal, együttesen, közel 30, az adventista egyház központjában lévő GK titkársági irodában dolgozó vezető és munkatárs egy kubai missziós utazáson július és augusztus között. A kezdeményezés a GK, az Inter-amerikai Divízió és a Kubai Unió (CUC) közös erőfeszítéseként valósult meg. A Titkárság partnerségre lépett a Maranatha Volunteers International-lel, az Adventista Egyház támogató szolgálatával is.
Köhler megosztotta, hogy a „Remény Kubának” öt evangelizációs aratási kampányt foglalt magában, amelyek 76 keresztséget és 217 bibliatanulmányra történő feliratkozást eredményeztek. Egy különleges projektből több mint 300 gyermek is részesült, számolt be.
Az összes részt vevő egység és testület együttes erőfeszítése révén az egyházi vezetők öt videoprojektort adományoztak evangelizációra, támogatták két új gyülekezet megalapítását, és segítettek egy havannai gyülekezet felújításában és festésében – osztotta meg Köhler. A GK Titkársága egy új furgont is adományozott a CUC számára, mivel a terület egyetlen járműve több mint 650.000 mérföldet (1 millió kilométert) tett már meg.
Az utazás részeként a Brazil Kiadó az egyház kubai nyomdájának papírt adományozott, amire már nagy szükségük volt, számolt be Köhler. A helyi támogatásnak köszönhetően „Havannában töltött időnk felejthetetlen volt” – mondta.
A tagsági statisztikák elemzése
David Trim, az Adventista Egyház Levéltári, Statisztikai és Kutatási Hivatalának igazgatója szerint a COVID-19 világjárvány kihívásokkal teli körülményei után az adventista egyház tagsága ismét növekedőben van. Az egyház 2023-ban több mint 1.465.000 új tagot fogadott – naponta több mint 4000-et, vagyis 21,5 másodpercenként egyet. „Valójában 2023-ban volt a legtöbb nettó egyházhoz csatlakozó az adventista egyház történetében” – mondta Trim.
Ugyanakkor 2023-ban több mint 836 ezren hagyták el a felekezetet (a haláleseteket nem számítva), ami a valaha mért harmadik legmagasabb szám. „A négy legnagyobb veszteség az elmúlt öt évben volt” – jelentette Trim. “Így – tette hozzá – az egyházhoz csatlakozók száma önmagában nem növeli az egyházat. Meg kell találnunk a módját annak, hogy több tagot tegyünk tanítvánnyá, ha azt akarjuk, hogy nettó növekedésünk robbanásszerűvé váljon”. Az egyházat elhagyó tagok aránya jelenleg közelebb van a 43 százalékhoz – számolt be.
Ami az adventista tagok és a világ népességének arányát illeti, jelenleg 350 emberre jut egy adventista (szemben a 2000-es 519 főre jutó egy adventistával).
Trim azt is megosztotta, hogy globálisan 30 egyháztagra van szükség egy csatlakozáshoz. Ez a statisztika azt mutatja, „mennyire hatékony egyházunk az emberek elérésében”. Ezután a regionális különbségekről beszélt, kijelentve, hogy „minden körzetnek megvan a maga missziós területe…. Ez ismét rávilágít missziónk megújításának szükségére, misszionáriusok és erőforrások bevetésével a körzeteken belül, de a körzetek között is. ”
Lépésről lépésre történő megértés
Az adventista misszió kialakulására rátérve Köhler ismét a pódiumra lépett, hogy hangsúlyozza, milyen szakaszokon mentek keresztül az egyház vezetői és tagjai a 19. század közepén, amíg készen álltak arra, hogy elfogadják a világméretű missziós törekvésekre való elhívást. Elmesélte, hogy 1874-ben, G. I. Butler akkori GK-elnök vezetésével a vezetők megszavazták, hogy J. N. Andrewst küldjék Svájcba az egyház első hivatalos misszionáriusaként.
A szűkös források és a struktúra hiánya ellenére az egyház hitben haladt előre, hangsúlyozta Köhler. „Egyetlen válság sem állíthatja meg a világmisszió előrehaladását. Isten a tulajdonosa az egyháznak és a missziónak. Ő mindig megnyitja az ajtókat, hogy missziója előrehaladhasson” – mondta.
Köhler felszólította az egyházi vezetőket, hogy tartsák életben és erősítsék meg a most 150 éves adventista missziós örökséget, „amely integráltan dolgozik azon, hogy előkészítse ezt a világot Jézus második eljövetelére”.
A misszió előre lendítése
Jelentésének utolsó részében Köhler utalt a GK Mission Refocus nevű kezdeményezésére, amelynek célja, hogy több pénzt és forrást irányítsanak át a világméretű misszió végrehajtására. Elismerte, hogy ez a frontvonalbeli missziós szolgálatra helyezett hangsúly minden egyházi szinten pénzügyi módosításokat igényelt, de már kézzelfogható eredményeket hoz.
Ez az új hangsúly sok más kezdeményezés mellett az iraki Bagdadi Hetednapi Adventista Egyház újranyitásához vezetett, amely 2003 óta zárva volt. Ez egy olyan családnak köszönhető, akit a világnak ebbe a térségébe küldtek ki szolgálatra. “A Mission Refocus már nem csak egy álom vagy egy projekt; hanem valóság!” – számolt be Köhler.“
Három missziós ablak
Köhler ezután kitért az általa „három missziós ablaknak” nevezett területekre, amelyek a világ minden egyházi régiójában jelen vannak. Ezek közé tartozik a 10/40 ablak (a világ azon régiója, ahol a világ népességének nagy része él, de ahol a keresztények kisebbségben vannak), a posztkeresztény ablak és a városi ablak is.
Mindhárom a misszió számára legnagyobb kihívást jelentő területet jelenti, hangsúlyozta Köhler. „Minden egyes divízió területén megtalálható mindhárom ablak. Lehet, hogy nincsenek 10/40 ablakos országaitok, de vannak nagy elérhetetlen vagy kevéssé elért területeitek, népcsoportjaitok” – mondta az adventista vezetőknek. „Valamit sürgősen tenni kell ezeken a területeken”.
Megemlített konkrét népcsoportokat a világon, amelyek nagy kihívást jelentenek az adventista misszió számára, köztük a nigériai hauszákat, a mianmari bamarokat és a szomáli népet Észak-Szomáliában. Kiemelte továbbá a bengáliakat Bangladesben, a mahrattákat Indiában és az északi üzbégeket Üzbegisztánban. Mindegyikben milliós a lakosság, akik közül sokan soha nem hallottak Jézusról és az ő igazságáról.
Köhler felhívta az egyházi vezetők figyelmét a növekvő szekularizmus által érintett posztkeresztény nemzetekre is, köztük Új-Zélandra, Csehországra és Görögországra. A városi központok közül kiemelte az olaszországi Nápolyt, ahol egy adventista gyülekezeti tagra több mint 21 000 lakos jut, a dél-afrikai Durbant, az argentin Buenos Airest és a mexikói Guadalajarát.
„Itt az ideje, hogy átszervezzük a prioritásainkat, az értekezleteinket, a napirendjeinket, a stratégiáinkat, az összes erőforrásunkat, és mindent a misszióra összpontosítsunk” – mondta Köhler. „Itt az ideje, hogy felvegyük a harcot a területünkön található legnagyobb kihívást jelentő helyekkel és embercsoportokkal.”
Az áldozatvállalás szelleme
A misszióhoz erőforrásokat kell befektetni, hangsúlyozta Köhler. Amikor azonban megbirkózunk missziós kihívásainkkal, Isten elküldi a szükséges forrásokat – mondta Köhler. „A pénznek kell követnie a missziót”, és nem fordítva – tette hozzá. Így „bátran haladhatunk előre, bízva a misszió tulajdonosában”.
A huszonegyedik századi egyházi vezetőknek újra kell élniük az adventizmus korai úttörőinek áldozatos szellemét, mondta Köhler. Megosztotta, hogy az adventista egyháznak még most is vannak hűséges misszionáriusai, akik életüket adják, sőt el is veszítik a missziós mezőn. „Ők napjainkban is életben tartják az áldozatvállalás szellemét, és mindannyiunkat arra motiválnak, hogy a legjobb tudásunk szerint kötelezzük el magunkat a világméretű misszió mellett” – mondta.
Ennek a „misszió iránti életre szóló elkötelezettségnek” példájaként Köhler bemutatta Gary Roberts családját. Roberts missziós pilóta és családja a missziónak szentelte életét az indonéziai Pápua tartományban. De ennek nagy ára volt, ismerte el.
„Először is, a missziós területen még egész kicsi korában elveszítették fiukat, aki meghalt maláriában” – mondta Köhler. „Később Gary édesapja, aki szintén missziós pilóta volt, egy repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét, miközben a missziós területen szolgált. Tavaly nyáron Gary maga is szembesült azzal, hogy operálhatatlan agydaganata van. És mégis, még a halálos betegséggel folytatott harcban is erős volt a hite.”
Köhler arról számolt be, hogy miután Gary Roberts július 24-én meghalt, testvére, Eric kifejezte, hogy szeretné őt missziós pilótaként helyettesíteni. „Ő lesz a Roberts család harmadik tagja, aki a missziónak szenteli életét” – mondta Köhler.
Köhler a Roberts családért mondott különleges imával zárta beszámolóját. Az EXCOM tagjai elsöprő többséggel megszavazták a jelentés elfogadását.