A csillag hivatása

„Mindeneket zúgolódások és vonakodás (versengések) nélkül cselekedjetek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. Életnek beszédét tartván elébök;” (Fil 2,14-16.)

Isten azért munkálkodik életünkben, mert célja van velünk. Azt akarja, hogy fedhetetlenek és romlatlanok legyünk e romlott világban. Nem azt akarja, hogy a társadalom tükörképe legyünk vallásos kiadásban, hanem azt, hogy merjünk mások lenni.

A fedhetetlenség, tisztaság nem az én erényem, hanem Isten munkálkodásának célja, ezt akarja elérni életemben. A romlatlanság (feddhetetlenség), azt jelenti, hogy hamissággal nem vegyített, tiszta, igaz szándékok kormányozzák életünket. Isten célja az, hogy ilyenek legyünk, ezt munkálja életünkben, de nem nélkülünk, nem akaratunk ellenére. Az Ő akarata az, hogy hibátlan gyermekei legyünk.
Ehhez egy szoros kapcsolatra van szükségünk Istennel, ezt akarja kifejezni, amikor Isten gyermekeinek nevez. Olyan szoros kapcsolatban kell legyünk Istennel, mint az atya (szülő) az ő gyermekével.
Aki nem él ilyen szoros kapcsolatban Istennel, azt elferdültnek, fonáknak nevezi az Ige, akkor a mai társadalom tükörképe vagyunk csak vallásos kiadásban.

Isten azért akar feddhetetlenekké, romlatlanokká tenni, hogy ebben az eltorzult világban, világítsunk, mint a csillagok. Hogy ne a társadalom tükörképe legyünk, hanem annak ellentéte, a szó pozitív értelmében. Hogy ne sötétség, hanem fény terjesztők legyünk.

Nekünk magasztos hívatásunk van, a csillag hívatása, a csillagé, amely ott ragyog a sötét éjszakában. A világítás nem felesleges luxus, nem egy lehetséges állapot, hanem életünk létének értelem. Ahogyan a csillag azért van, hogy világítson, mi is azért vagyunk, hogy ezt tegyük. Természetesen nem arról van szó, hogy önmagunktól világítunk, mert ha saját „fényforrásunkkal” akarunk világítani, két lehetőség van:
– Félhomályban járnak az emberek.
– Megvakulnak önteltségünk fényétől.

Csak akkor értjük helyesen ezt a szakaszt, ha újból és újból visszatérünk a Krisztus himnuszhoz (Fil 2,5-9.), ha mindig szem előtt tartjuk az engedelmes Krisztus példáját.
Itt Isten a nagy, Ő az, Aki világít, mi csak visszatükrözzük az Ő fényét. Mi csak kegyelemből élünk és Krisztus élete válik láthatóvá rajtunk. Ha ez megvalósul, ha engedjük, hogy Krisztus elérje ezt életünkben, akkor a keresztény én és te egész életünkkel, megváltozott Krisztusi indulattól vezetett magatartásmódunkkal, az élet igéjét nyújtjuk az embereknek.

Az élet igéjéről nem elég beszélni azt be kell mutatni. Pünkösd után történt, hogy Péterről és Jánosról egy adott helyzetben azt mondták, hogy meglátszik rajtuk, hogy Jézussal voltak (jártak). A nyugati kereszténység napjainkban a pünkösd ünnepét, a Szentlélek kiáradásának ünnepét ünnepli. Ahhoz, hogy csillagként világítsunk, hogy életnek beszédét tudjuk az emberek elé tárni, hogy látható legyen rajtunk, hogy Jézussal járunk, jelen kell legyen az életünkben a Szentlélek. Hívjuk be újra és újra az életünkbe, ma is és a következő napokban, hetekben is!

Bihari Csaba
a Bp. újbudai és ráckeveii gyülekezet lelkésze