Milyen az istenképed?
„Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.” (Jer 9,24)
Talán az a legkülönösebb ebben az igében, hogy nem tiltja a dicsekedést, amit pedig még a világban sem tartanak szép dolognak, hanem – mondhatnánk – irányba állítja, témát ajánl hozzá:
Ha már annyira dicsekedne valaki, akkor leginkább azzal dicsekedjen – a szokásos témák (l. előző vers: fizikai erő, intellektuális képességek, esetleg gazdagság, amelyek tényleg tipikusak) helyett –, hogy sikerült a legfontosabb, legnagyobb dolog az életben: találkozni Istennel. Sikerült rátalálni, ráadásul meg is ismerni Őt, méghozzá olyannak, amilyen a valóságban.
Sajnos sokféle istenkép létezik, ami azután sokféle hitet és megélt vallásosságot is szül – nem egyszer igencsak torzat. Talán ezért is kerekíti ki a mondandót az ihletett ige, hogy milyennek ismerje meg Istent a dicsekedni kívánó ember: olyan Valakinek, aki ítéli, igazgatja a világunkat, méghozzá úgy, hogy közben egyszerre érvényesül kegyelem és igazság is, ami csodálatra méltó isteni képesség. Ettől egyébként biztosan elmúlik mindenféle dicsekvés is.
Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ilyen istenkép él-e bennünk, ez alakítja-e a hitünket, határozza meg az Istenhez való viszonyulásunkat, és ilyennek mutatjuk-e be Istent másoknak, a szavainkkal és életünkkel?
De a bibliavers záradéka se kerülje el a figyelmünket: A fel sem tett kérdésre, ti., hogy miért ilyen Isten, azt az egyszerű és megnyugtató választ adja, hogy azért, mert „ezekben telik kedve”. Ti. ez fakad a lényéből, ezt nem kell magára erőltetnie.
A burkolt kérdés pedig, amit ezzel kicsit nekünk is szegez, hogy mi vajon olyanok vagyunk-e, mint Ő, és ha igen, akkor mi ebben az indítékunk? Miért járunk a hit útján? Örömünk van-e benne, „ebben telik-e kedvünk”, vagy csak magunkra erőltetjük, belátásból, mint szükségest, kicsit a farizeusokhoz hasonlóan, vagy valami tényleg megszületett belül, amitől mások vagyunk, és ezért élvezzük is a hitben járást?
Stramszki István
lelkész
