Elfelejtettem! És Ő?

Valaki rohan a repülőtéren. A dugó miatt késésben van. De közben nagyon éhes, sorban áll szendvicsért. Végre kifizeti. Az órájára néz: mindjárt bezárják a kaput. Rohan tovább. A kifizetett szendvics meg ott marad a pulton.

Valaki egyetlen nap sem feledkezett el Istenről. Bármennyi a feladat, először Vele beszélget. Hét fiú és három leány. Milyen szép család. Tegnap lakomát tartottak együtt, ezért ma korán reggel bemutatja értük az áldozatokat, hátha ők elfeledkeztek Róla borozgatás közben, lehet, hogy még káromolták is szívükben Istent, nehogy bajuk legyen!

Aztán hallja a hírt: mind meghaltak! Elviselhetetlen. Mi ez a fájdalom a gazdagság elvesztéséhez képest.
Ezután ez a titokzatos, szörnyű betegség: rosszindulatú fekélyek mindenütt… Sírva könyörgött Istenhez: legyen vége már! De nincs válasz. Ilyen még eddig soha nem volt… Talán ezzel a cseréppel, ha vakarom… De így sem enyhül. Végre itt a szeretett asszony. Már csak ő maradt a családból. De mit is mondott, mielőtt végleg elment, és itt hagyott?

Legalább ez a három jó barátom itt van velem… „Ha megöl engem, én akkor is Benne bízom!” (Jób 13:15)
„Én tudom, hogy az én Megváltóm él! Ő nem feledkezik meg rólam, utoljára megáll a porom felett!” (Jób 19:25)
De ők ezt valamiért nem értik. Csak mondják és mondják a magukét.

Valaki minden nap az Istennel járt. Néha hosszú éjszakákat végig beszélgettek. Sokszor sírva könyörgött… De most nincs sehol. Ilyen eddig még soha nem volt. És ez a szörnyű bűn-teher, amit annyira gyűlöl, most rá nehezedik, Őt terheli. Így az Atyának nem lehet közössége Vele. „Hiszen Neked tudni kell, hogy ártatlan vagyok! Nem bírom tovább! De legyen meg a Te akaratod!” (…) „Ha tudná ez a tömeg mennyire szeretem őket! Atyám, bocsáss meg nekik…” (…) „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Valaki a nagy rohanásban még éhesen is ott felejtheti a már kifizetett szendvicsét a pulton. De Ő, kifizette ezt a felfoghatatlan árat mindenkiért. Érted is! Soha, egy percig sem feledkezik el megváltottairól. (Ésaiás 49:15)

Még akkor sem, ha úgy érzed: nincs válasz az imáidra. Majd lesz a megfelelő időben.

És milyen válasz lesz! Elképzelni is alig lehet. Csak várjuk Őt türelemmel. Jön! Biztosan Jön!

Oláh László
nyugalmazott lelkész