Minden hiábavalóság?
„Felette nagy hiábavalóság – ezt mondja a prédikátor –, felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!” (Préd 1,2)
Első olvasatra úgy tűnik, hogy nem egy bölcs szájába való mondatok ezek. Egyrészt úgy tűnik, mintha egy mindenből kiábrándult, csalódott, depressziós ember kijelentései volnának, másrészt megtámadható a valóságtartalma is.
Mert addig egyetértünk, hogy a bűnös, káros dolgok hiábavalók, sőt önpusztítók. Salamon itt nem tesz különbséget, sőt azt mondja, hogy MINDEN hiábavalóság!
Hiábavaló lenne a gyógyítás, a tanulás, a parkok, tavak, gyümölcsöskertek létrehozása? Ebbe a kategóriába esne a természettudomány, a költészet, a zene?
Milyen jó, hogy vannak, akik jól tudnak héberül, és ők azt állítják, hogy a hiábavalóságnak fordított szó jelentése: gyenge köd, pára, gőz vagy lehelet. Ha ezt behelyettesítjük a hiábavalóság helyére, figyelmeztetést látunk arra, hogy a dolgaink csak időlegesek, néhány perc, óra, vagy talán évek, de elmúlnak.
Nemrég a Blaha Lujza téren jártam, és egy emléktáblát találtam, hogy itt állt a Nemzeti Színház.
Ha elmész egy osztálytalálkozóra, megint rátalálsz erre az igazságra, hogy a fiatalság is „pára”. A mindenki által körülrajongott szépség elhervadt, a vállas, atléta termetű szívtipró – meggörnyedt és bottal közlekedik.
Azokat a slágereket, amelyeket valaha mindenki dúdolt, elfelejtették.
A tudomány is változik. Amíg elvégzed az egyetemet, a tudásod egy része elavult. A technika világa is rohan. Amikor dolgozni kezdtem, akkor a legtöbb helyen kézi kapcsolású telefonok voltak. Ma még a sivatagi nomádok ágyékkötőjén is okos telefon fityeg.
Mire akart megtanítani a bölcs? Hogy míg a páraként elszálló dolgokért teszünk, ne feledkezzünk el az örökkévaló dolgokról. Mert az idő is „pára” – eltűnik.
Ma még irányt változtathatsz. Olyan időket élünk, amit szerettek volna látni a próféták és az apostolok.
Jézus azt mondta: Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha. (Luk 10,42)
Végül összefoglalóként olvassuk el a 453. éneket, amely ugyanezt mondja el a zene nyelvezetén:
1.
Mint a szép csillagok mind, mind elmúlnak,
Ha a nap sugara a földre ér.
Fűszálként az emberek is elmúlnak,
Egy megmarad: mit Jézusért tettél!
Refr:
Ó! ez megmarad, ez el nem hervad,
Sosem hervad, mit Jézusért tettél.
Ha elhagyod a bűnt szolgálsz az Úrnak,
Sosem hervad, mit Jézusért tettél!
2.
Más fogja élvezni kezed munkáját,
Aratni nem te fogsz, ki vetettél.
Csupán csak a feledékenység vár rád;
Egy megmarad, mit Jézusért tettél!
Refr:
Ó! ez megmarad, ez el nem hervad,
Sosem hervad, mit Jézusért tettél.
Ha elhagyod a bűnt szolgálsz az Úrnak,
Sosem hervad, mit Jézusért tettél!
3.
Hű szolga, te, ki vitézül harcoltál,
Buzgó munkádban majd összeestél,
Te megnyugszol, de a mennyben majd ott él
Ért gyümölcsként mit Jézusért tettél!
Refr:
Ó! ez megmarad, ez el nem hervad,
Sosem hervad, mit Jézusért tettél.
Ha elhagyod a bűnt szolgálsz az Úrnak,
Sosem hervad, mit Jézusért tettél!
Gyürüs István
lelkész
