Mozaik Kiskőrösről

Kiskőrösön őszi hálaadó ünnepélyünk és úrvacsorai istentiszteletünk volt szombaton. A kis gyülekezet minden egyes tagja hihetetlen lelkesedéssel készült. A fiatalok énekeltek, zenéltek, mások az asztalt díszítették, a közös ebédre készültek, szóval igazán mozgalmas volt ez a szombat. Egy vendég testvérnő jóvoltából sok új éneket is megtanultunk, lelkesen énekelt a gyülekezet apraja-nagyja. Délben jó hangulatú közös ebéd, utána kötetlen beszélgetés következett.

Erre az alkalomra meghívtunk egy vendéget, akiről kiderült, hogy 50 éve volt utoljára az akkor még csak alakulóban lévő kiskőrösi gyülekezetben. Kereste az ötven évvel ezelőtti ismerőseit vagy azok leszármazottjait, de sajnos nem találta őket, azonban kedvességével, vidámságával mindenkit lenyűgözött. Készült erre az alkalomra. Többször felhívott előtte telefonon, hogy „egyeztessünk”. „Mit gondolsz – kérdezte – jó lesz erre az alkalomra ez a vers? És ezek az énekek szerinted megfelelőek lesznek?” Egyszóval komolyan készült. Kottákat fénymásolt, énekeket tanított, beszélgetett fiatallal időssel egyaránt, szinte felmelegítette a hangulatot.

Vittünk 20 darab elveszíthető csomagot. Öröm volt látni, hogy a gyülekezet tagjai és a még nem-tagjai percek alatt eltüntették a csomagokat, mondván, ők is szeretnének könyveket, ajándékokat elhagyni, hogy minél több ember kezébe kerüljön a Biblia és egyéb keresztény könyv. Öröm volt látni lelkesedésüket, ahogyan vágytak arra, hogy részt vegyenek emberek elérésében.

Konklúzió:

Kis, pár fős közösség is tud lelkesedni, tenni, örülni, énekelni. Az, hogy „kevesen vagyunk!” nem lehet akadály.

Akármilyen kicsi vagy bármilyen nagy a ránk bízott feladat, ha azt komolyan vesszük, készülünk rá, igazi áldásban részesülünk – mi magunk is, nem beszélve másokról.

Végül: keressünk olyan módszert, feladatot, amit el tudunk végezni, lássunk hozzá, és tegyük örömmel. A misszió nem csupán egyesek feladata. A legkisebb is részt tud venni benne. Végül maradandó élménnyel leszünk mindannyian gazdagabbak.

Gyürüs István