Feltétel nélkül

Kép: Ai által generált kép

„Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” (Lukács evangéliuma 15,22-24)

Ha valaki csak pár alkalommal járt már gyülekezetben vagy templomban, és hallgatott már prédikációt, akkor szinte biztos, hogy ismeri a fenti történetet, a „Tékozló fiú” történetét. Egy példázat hármas, utolsó elemeként találkozunk vele Jézus tanításai között, az elveszett juh és az elveszett pénzérme (drahma) után. Egy fiúról szól, aki még apja életében kikéri a vagyonból a rá eső örökséget, és szerencsét próbál, azonban nem sül jól el a dolog, és mindenét elveszti, majd elindul haza az apjához, hátha visszafogadja szolgaként.

Eddig a történet egy már akkor is megszokott forgatókönyvet követett. Mindenki azt várta, hogy a jól megszokott formában folytatódik a történet, vagyis a törvények alapján az apa elhajtja a gyermekét, aki vissza kell térjen gyötrelmes életébe, és nincstelenül kell meghalnia, bánva mindent, amit tett. (Vagy esetleg meg is kövezik.)

A fordulat (ami sajnos számunkra nem akkora fordulat, hiszen ismerjük a történet végét), hogy Jézus azt mondja, hogy az apa boldogan fogadja gyermekét, sőt még ünnepséget is rendez a tiszteletére.

Érdekes, hogy a „Tékozló fiú” történeteként emlegetjük, pedig a fiú csak mellékszereplője a saját történetének. Az egész nem róla, nem a másik fiúról (aki felháborodik), nem is a szolgákról, vagy a disznókról szól. Az egész történet az apáról szól. Nem az a lényeg, hogy a fiú visszamegy az apjához. A lényeg az apa szeretete. Valójában helyesebb cím lenne „az apa, aki szerette a fiát feltétel nélkül”.

Még csak távolból látta, de csapot-papot elhajítva elé rohant, magához szorította, és megcsókolta. A fiú még végig sem mondhatja a bocsánatkérést, amit eltervezett, az apa már ünnepséget szervez. Mi ez, ha nem feltétel nélküli szeretet?

A példázat mindig sántít kicsit. Ez is. Nem azért, mert valamit rosszul mond, hanem azért, mert még ez is csak egy töredékét mutatja be Isten szeretetének. Isten még ennél az apánál is jobb apa. Ő még ennél is jobban szeret. Nála nincs „de” vagy „ha”. Nincs semmi, ami elválaszthat téged és engem Tőle. Egyszerűen azért, mert feltétel nélkül szeret. Ha bárki, akár saját magad az ellenkezőjét állítja, akkor téved.

Isten a szeretet, és az ő szeretetében nincs „de” vagy „ha”.

Ömböli Dávid
a kaposvári körzet lelkésze