Biblikus-e a Szentháromság?
A Szentháromság-tan három pontban
John Peckham
Simon Berger fotója az Unsplash-en
„Nem!” Szinte rákiáltottam nagymamámra. Hétéves lehettem, és bíztam benne, de egy pillanatra azt hittem, hogy át akar verni. Mi történt? Három egydolláros bankjegy volt a kezemben, és épp vásárolni indultam. Nagymama még akart adni nekem pár dollárt, ezért egy ötdollárost nyújtott felém, és azt mondta: „Ezt neked adom, te pedig add ide a kezedben lévő három dollárt”.
Nem sokat tudtam a pénzről, de azt tudtam, hogy három több, mint egy! Így hát visszautasítottam. Nem ismertem fel az értékét annak, amit felajánlott nekem. Sokat kellett még tanulnom.
Ha Isten dolgairól van szó, mindannyiunknak sokat kell tanulnunk, és a Szentírásban van néhány „nehezen érthető dolog” (2Péter 3,16). Mégis, ha elköteleztük magunkat a Biblia, mint hitünk és gyakorlatunk mércéje mellett, akkor hinnünk kell abban, amit a Szentírás tanít, még akkor is, ha az a tanítás nehezen érthető.
Atya, Fiú és Lélek
Miután megkeresztelkedett, Jézus feljött a vízből, „és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke, mint egy galamb aláereszkedik és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm«” (Máté 3,16-17).
Ebben a jelenetben a Fiú megkeresztelkedik, a Szentlélek leszáll, és az Atya beszél a mennyből. Gondolkodtál már azon, hogyan lehet ez a három – az Atya, a Fiú és a Lélek – egy Isten, mégis három személy? Ha igen, akkor a Szentháromság-tanon gondolkodtál el.
Egyesek azt állítják, hogy nem kellene használnunk a Szentháromság szót, mert ez a szó nem szerepel a Szentírásban. Azonban a megtestesülés, a millennium és a teodicea szavak (hogy csak néhányat említsünk) sem szerepelnek a Szentírásban. Pedig ezek mind bibliai fogalmak. Amikor azt próbáljuk megállapítani, hogy egy tanítás bibliai-e, a kérdés az, hogy tanítja-e azt a Szentírás? A kérdés tehát az, hogy tanítja-e a Szentírás a Szentháromság-tant?
A bibliai Szentháromság-tan
A Szentháromság alaptétele egy mondatban meghatározható: Csak egy Isten van, és Isten három különböző, teljesen isteni személy.
Tanítja ezt a Szentírás? De még mennyire! A Szentírás ismételten tanítja a következő három pontot:
- Csak egy Isten van.
- Az Atya, a Fiú és a Szentlélek mind (teljesen) isteniek, és ezért egyenrangúak és örökkévalóak.
- Az Atya, a Fiú és a Szentlélek különböző személyek.
E három tanítás együttesen alkotja a Szentháromság alaptételét. Amint látni fogjuk, a Szentírás ismételten tanítja e pontok mindegyikét, tehát tanítja a Szentháromságot.1
Isten egysége
A Szentírás határozottan állítja, hogy csak egy Isten van. Például: „az Úr az Isten, és nincs más rajta kívül.” (5Mózes 4,35; vö. 39. vers). Továbbá 5Mózes 6,4 azt tanítja, hogy „Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr”!
Máshol maga Isten hirdeti: „Én vagyok az Úr, nincs más, nincsen isten rajtam kívül” (Ézsaiás 45,5). Jakab is azt tanítja, hogy „egy az Isten” (Jakab 2,19), és Pál is azt írja, hogy „Isten sincs más, csak egy” (1Korinthus 8,4). Sőt, maga Jézus is „az egy Istenről” beszél (János 5,44).
A Szentírás azt is tanítja, hogy Istenhez hasonló nincs: „Ezért vagy te oly nagy, Uram, ó, Uram! Senki sincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül isten” (2Sámuel 7,22; lásd még 1Krónika 17,20). Ez a tanítás, miszerint nincs senki Istenhez hasonló, kizárja annak lehetőségét, hogy valaki csak részben legyen Isten. A Szentírás abszolút különbséget tesz Isten – a Teremtő – és mindenki más között. Ahogyan valaki nem lehet csak egy kicsit várandós, úgy nem lehet csak egy kicsit isteni.2 Valaki vagy Isten (isteni), vagy nem. A Biblia tehát kifejezetten azt tanítja, hogy csak egy Isten van.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek isteni mivolta
Az Atya mellett a Szentírás ismételten tanítja, hogy a Fiú és a Szentlélek isteni lényegű, és mindkettőre „Isten”-ként hivatkozik. És ahogyan korábban láttuk, a Biblia kizárja azt a nézetet, hogy bárki részben Isten vagy részben isteni lenne.
ApCsel 5-ben, miután Anániás hamisan azt állította, hogy a földje eladásából származó összes bevételt odaadta, Péter azt válaszolta: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek . . . Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek” (3-4. vers). A Szentléleknek hazudni tehát azt jelentette, hogy Istennek hazudni, vagyis Péter apostol Istenként hivatkozott a Szentlélekre.
Később Pál apostol Ézsaiás próféta Istentől kapott üzenetét idézi úgy (Ézsaiás 6,8-10), mintha azt a Szentlélek adta volna, mondván: „Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által” (ApCsel 28,25). Hasonlóképpen a Zsidókhoz írt levél 3,7 is úgy idézi az Isten által mondott szavakat Zsoltárok 95,7-11-ben, „amint a Szentlélek mondja”.
Továbbá, míg egyedül Isten örökkévaló, mindent tudó és mindenütt jelen lévő, a Szentírás a Szentlélekről úgy beszél, mint aki örökkévaló (Zsidók 9,14), mindent tudó (1Korinthus 2,10-11) és mindenütt jelen lévő (János 14,16). Ezek és más szövegek is Istenként azonosítják a Szentlelket.
A Szentírás a Fiút is Istenként említi. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött” (János 1,1-3). Figyeljük meg, mit ír János: „Az Ige Isten volt”, és később az Igét Krisztussal azonosítja (János 1,14). Továbbá, ez a szakasz örökkévalóként is ábrázolja Krisztust – Ő „kezdetben Istennél volt”, és nem úgy jött létre, mert „nélküle [Krisztus nélkül] semmi sem lett, ami létrejött” (lásd még Kolossé 1,16-17; Jelenések 22,13).
Később Jézus kijelenti: „Mielőtt Ábrahám lett volna, ÉN VAGYOK” (János 8,58), azonosítva magát a nagy „ÉN VAGYOK”-ként, aki az égő csipkebokorból beszélt Mózeshez (2Mózes 3,14; vö. Jelenések 22,13). Továbbá Jézus azt tanította, hogy „Én és az Atya egy vagyunk” (János 10,30) és „Aki engem látott, látta az Atyát” (János 14,9; vö. János 5,18).
Hasonlóképpen Tamás is így szólítja Jézust: „Én Uram és én Istenem” (János 20,28)! És bár a Szentírás szigorúan tiltja, hogy bárki mást imádjunk, mint Istent (2Mózes 34,14; lásd még 5Mózes 4,39; 5,7-9; Máté 4,10; Lukács 4,8; Jelenések 19,10), az emberek imádták Jézust, és Jézus nem dorgálta őket (János 9,38; vö. Máté 2,11; 14,33; 28,9.17; Lukács 24,52; Zsidók 1,6; Jelenések 5,8-14). Sőt, maga az Atya még az angyaloknak is megparancsolja, hogy imádják Krisztust! (Zsidók 1,6).
A Szentírás továbbá azt tanítja, hogy „[Krisztusban] lakik az istenség egész teljessége testileg” (Kolossé 2,9), és Krisztust azonosítja „Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmásaként”, aki „hatalmas szavával hordozza a mindenséget” (Zsidók 1,3). De csak az lehet Isten „dicsőségének kisugárzása” és „lényének képmása”, aki maga is Isten (vö. Ézsaiás 42,8; János 5,23). Ennek megfelelően később a Zsidókhoz írt levélben maga az Atya is úgy hivatkozik Krisztusra, mint Istenre: de a Fiúról így szól [az Atya]: „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten” (Zsidók 1,8). Ezek a versek és még több más igehely is a Fiú és a Szentlélek teljes istenségét tanítják.
Nem véletlen, hogy Jézus azt parancsolta követőinek, hogy „az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek nevében [egyes számban]” keresztelkedjenek meg (Máté 28,19; lásd még Máté 3:16-17; 1Korinthus 12,4-6; 2Korinthus 13,14; Efézus 4,4-6; Ézsaiás 63,7-14).3
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek megkülönböztetett személyisége
Az Atya és a Fiú személyiségét általában nem szokták megkérdőjelezni, de egyesek felvetik, hogy a Szentlélek vajon személy-e.
Először is fel kell ismernünk, hogy a „személy” ebben az összefüggésben nem emberi személyt jelent, vagy olyasvalakit, aki fizikai testre korlátozódik, mint az emberek. Ehelyett a „személy” olyasvalakire utal, aki személyes tulajdonságokkal rendelkezik, mint például öntudattal, értelemmel és akarattal.
A Szentírás ismételten személyes tulajdonságokat és cselekedeteket tulajdonít a Szentléleknek.
A Szentlélek:
- megszomorítható (Efézus 4,30),
- ismeri Isten dolgait (1Korinthus 2,11),
- és ajándékokat oszt szét az egyének között, ahogyan Ő akarja (1Korinthus 12,11).
Egy puszta erő vagy hatalom nem szomorkodhat (ami öntudatot igényel), nem ismerheti Isten dolgait (ami értelmet igényel), és nem akarhat lelki ajándékokat adni (ami akaratot igényel).
A Szentlélek tanít is (Lukács 12,12), közbenjár (Róma 8,26), bizonyságot tesz (János 15,26), lehet neki hazudni (ApCsel 5,3-4), beszél (ApCsel 8,29), int (Nehémiás 9,30), vezet és tanácsol (Zsoltárok 143,10; ApCsel 8,29), hív és küld szolgálatra (ApCsel 13,2-4), valamint tilt vagy engedélyt ad (ApCsel 16,6-7). Ezek és más igeszakaszok egyértelműen személyes tulajdonságokat és cselekedeteket tulajdonítanak a Szentléleknek.4
Továbbá a Szentírás többször is megkülönbözteti a Szentlelket az Atyától és a Fiútól, úgy, hogy a Szentlélek nem lehet az Atya vagy a Fiú része, sem ugyanaz a személy, mint az Atya vagy a Fiú. Jézus például ezt mondta: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre” (János 14,26). Később pedig így tanítja Jézus: „Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam” (János 15,26). Mivel a Szentlelket az Atya küldi Jézus nevében (János 14,26), és Jézus küldi az Atyától (János 15,26), a Szentlélek nem lehet sem az Atya, sem a Fiú (vagy azok része), hanem az Atyától és a Fiútól külön kell léteznie (lásd még Máté 12,32; Lukács 3,21-22; János 14,16).5
Ezek és sok más bibliai szöveg az Atyát, a Fiút és a Szentlelket különálló személyként azonosítják.
A Szentháromság alaptana biblikus
Ha ezt a három pontot összevetjük, azt találjuk, hogy a Szentírás tanítása szerint csak egy Isten van, és hogy az Atya, a Fiú, valamint a Lélek teljesen isteni (a Biblia mindegyikükre Istenként hivatkozik) és különálló személyek. Más szóval, a Szentírás a Szentháromság alaptanát tanítja: Csak egy Isten van, és Isten három különböző (teljesen) isteni személy.
De kérdezhetjük, hogyan lehet Isten egy és három? Következő cikkemben ezzel a kérdéssel és a Szentháromságnak a hitünk és a gyakorlatunk szempontjából való nagy jelentőségével foglalkozom.
Egyelőre vegyük észre, hogy amiként a nagymamám is többet kínált nekem, mint amit a kezembe fogtam, az Istenről szóló igazság is mindig több, mint amit teljesen fel tudunk fogni. Ez emlékeztessen bennünket arra, hogy mindig alázatosak legyünk, szorgalmasan tanulmányozzuk az Igét, és ragaszkodjunk ahhoz, amit Isten kinyilatkoztatott magáról a Szentírásban, „foglyul ejtve minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10,5), mert ez az elme tanítványságának feladata.
1 Bár a Szentháromság egyes aspektusairól vannak egymással versengő felfogások, ez a cikk csak erre az alapvető Szentháromság-tanra összpontosít. Lásd továbbá: John C. Peckham, God with Us: An Introduction to Adventist Theology (Berrien Springs, Mich.: Andrews University Press, 2023), 4-6. fejezetek.
2 Az „isteni” szót olyan Személyek számára tartom fenn, akik olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyekkel csak Isten rendelkezik.
3 A „név” szó itt egyes számban „arra utal, hogy ők [Atya, Fiú és Lélek] bizonyos értelemben egyek” (Leon Morris, The Gospel According to Matthew [Grand Rapids: Eerdmans, 1992], 748. o.).
4 Ellen G. White megjegyzései: „A Szentlélek: személy. . . A Szentlélek személyiség, mert különben nem tehetne lelkünkkel együtt bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Isteni személynek kell lennie, mert másként nem kutathatná ki azokat a titkokat, amelyek Isten gondolataiban rejlenek.” (Evangelism [Washington, D.C.: Review and Herald Pub. Assn., 1946], 616., 617. o.).
5 Ellen G. White írja: A Szentlélek „megszemélyesíti Krisztust, mégis egy különálló személyiség” (93. kézirat, 1893, in: Manuscript Releases [Silver Spring, Md.: Ellen G. White Estate, 1993], 20. kötet, 324. o.).
Forrás: https://adventistreview.org/magazine-article/is-the-trinity-biblical
