A nagy küzdelem valósága

Személyes élmény a természetfelettivel

Trina Carter

Ha egy fejlett társadalomban élünk, gyakran megfeledkezünk a természetfeletti dolgok létezéséről. Beszélünk Istenről és Sátánról, de inkább elvontan, mintsem valóságosan. Elfelejtjük, hogy a jó és a rossz, Isten és Sátán közötti nagy küzdelem valóságos, és az egész világra kiterjed, még egy olyan fejlett országban is, mint az Amerikai Egyesült Államok. Nemrégiben az emlékeztetett engem erre a valóságra, amikor valami drámai és természetfeletti dolog történt a saját családomban.

Minden azzal kezdődött, hogy a fiunkért imádkoztam a gyülekezetben. De ez nem a megszokott ima volt. Nem mintha korábban nem imádkoztam volna érte az elmúlt években. De hiába könyörögtem rendszeresen, nem láttam változást az életében. Azon a napon azonban teljesen átadtam a fiamat Istennek. De, ami ezután történt, az egyáltalán nem az volt, mint amire bárki számított volna.

Körülbelül egy héttel később, hajnali egy órakor SMS-t kaptam. A fiam beszélni akart velem. Megkérdeztem, hogy beszélhetnénk-e egy elfogadhatóbb időpontban, de ő ragaszkodott hozzá. Sürgős volt. Ekkor jöttem rá, hogy ez nem egy átlagos hívás lesz. Valami nem stimmel. A fiam sírva fakadt, és megkért, hogy imádkozzak érte és feleségéért. A beszélgetés nagyon hosszúra nyúlt. A fiam és felesége természetfeletti gonosz erőket tapasztaltak a lakásukban. Meg voltak rémülve.

Rejtélyes történések

Éppen a számítógépén dolgozott, amikor hirtelen elment az áram. Odalépett a villanyóra szekrényéhez, és visszakapcsolta a leoldott biztosítékot. Nem tudta, mi történt, de nem sokat gondolkodott rajta. Amikor újra leült a számítógép elé, másodszor is elment az áram. Ez háromszor történt meg, és minden alkalommal az elektromos panel egy másik kapcsolója oldott le.

Majd a konyhában a szekrényajtók maguktól, nagy erővel elkezdtek kinyílni és becsapódni. Kétségbeesetten rohant a hálószobába, hogy megnézze, a felesége tapasztal-e valami szokatlant, de ő aludt. Felébresztette, és elmondta neki, mi történt. Ekkor a parkolóban megszólalt az autójuk riasztója. Kinézett az ablakon. A csomagtartó nyitva volt. Kiment, becsukta a csomagtartót, és leállította a riasztót. Amikor visszament a lakásukba, a kocsi riasztója másodszor is megszólalt, és a csomagtartó ismét nyitva volt. Ez is háromszor történt meg.

Kezdtek rájönni, hogy valami gonosz dolog történik. Fiunk érezte, hogy gonosz lelkek vannak jelen. Mivel adventistaként nevelkedett, lekapta a Bibliáját a polcról, imádkozni kezdett és kérte Isten védelmét. Felesége, aki erősen hisz az ortodox keresztény hagyományokban, azt remélte, hogy a Máriát és kis Jézust ábrázoló ikon megállítja a természetfeletti történéseket. Mindketten megijedtek, és úgy döntöttek, felhívnak bennünket. A férjemmel sokáig beszélgettünk és imádkoztunk velük, hogy megnyugtassuk őket.

A valóság az, hogy Sátán és a gonosz lelkek léteznek. Az a taktikájuk, hogy megijesszék az embereket és félelmet keltsenek bennük. Isten ezzel szemben nem tolakszik, hanem szelíden hív minket, hogy kövessük Őt. Ez az élmény mindannyiunk számára józanító volt.

Harc a gonosz ellen

Néhány nappal később a gonosz lelkek visszatértek, ezúttal sokkal erőszakosabban. Megpróbálták fizikailag is bántani menyünket és fiunkat. A fiam úgy mondta el, hogy több órán keresztül valóságos harcot vívott az ördöggel. Az életéért küzdött. A menyünket egy ilyen lélek lelökte a lépcsőn, amikor elhagyták a lakást. Fiam megpróbálta megvédeni őt, de kificamodott a válla. Az autóban, menyünk szülei háza felé menet, a gonosz lelkek a műszerfalba és a kocsi ablakába verték az asszony fejét, megsebesítve őt és vért fakasztva az arcából.

A gonosz erők nem rejtették véka alá valódi természetüket. Egyik este a fiam és felesége bementek a szobájukba, és az ágyneműt a padlón heverve találták. Az ágy közepén ott volt A nagy küzdelem, Ellen White könyve, amely korábban az éjjeliszekrényen feküdt. A könyv „A gonosz lelkek munkája” című, 31. fejezetnél volt nyitva. Amikor videóhíváson voltam velük, láttam, hogy poharak repkednek át a szobán, és szinte fénysebességgel landolnak a konyha padlóján. Láttam, ahogy a konyhaszekrények ajtajai kinyílnak, majd nagy erővel csapódnak, miközben tárgyak zuhantak le a polcokról.

A gyermekeinkért folytatott imáink mindennapos tevékenységgé váltak. Megkértük barátaink és kollégáink egy kis csoportját, hogy ők is imádkozzanak értük. Fiamék lakóhelyén, a város lelkészeinek és gyülekezeti véneinek egy csoportja elment hozzájuk látogatóba, hogy imádkozzanak velük és olajjal kenjék meg őket. A nagy küzdelem, a jó és a rossz közötti harc a szemünk láttára vált valósággá. Úgy imádkoztunk és könyörögtünk Istenhez, mint még soha.

Imáink ellenére a gonosszal való találkozás még egy ideig folytatódott, aminek következtében fiunk élete drámai fordulatot vett. Teljesen megváltozott. Egy este sírva hívott fel minket. Néhány percig nem tudott beszélni. Majd ezt kezdte el ismételgetni: „Isten nagy… Isten nagy… Isten nagy… Isten megmentette az életemet… Isten megmentette az életemet.” Aznap este egy démon szó szerint megpróbálta megfojtani és megölni őt. Láthattuk a nyakán a vörös foltokat. Mivel azt hitte, hogy haldoklik, könnyek között kérte Istent, kímélje meg az életét. Kész volt követni Őt, bármi történjék is. Imája közben a gonosz lélek eltávozott, és soha többé nem bántotta. Fiam szó szerint megtapasztalhatta Isten védelmét.

Isten tudja, hogyan keltse fel a figyelmemet

Aznap este körülbelül kilenc órán át beszélgettünk. Bevallotta, hogy bár ezeket az eseményeket soha nem kívánta átélni, érdekes módon mégis ezek segítettek neki jobban megérteni a jó és a gonosz közötti nagy küzdelmet.  Míg a menyem még mindig küzd, addig fiam valódi és igazi megtérést élt át. A tékozló fiúhoz hasonlóan hazatért. És valóban, e drámai esemény után az élete már nem a régi. Rá sem lehet ismerni, annyira megváltozott. Még mindig csodálkozunk, hogyan történhetett mindez, hiszen nem tudunk arról, hogy korábban kapcsolatba került volna az okkultizmussal. De azt tudjuk, hogy Isten képes csodákat tenni.

Fiunk élménye Jézus és Nikodémus találkozására emlékeztet (János 3). A zsidó rabbi meglepetésére Jézus elmagyarázta, hogy a „víz és Lélek” általi újjászületés élménye egy csodás esemény (még ma is). „Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek,” mondta Jézus. „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. ” (7- 8. versek).

A fiunk átélte a „szél” csodáját. Számára Isten nagyon valóságos lett. Az élete új értelmet és célt kapott. William Millerhez hasonlóan „barátra lelt” Jézusban, és a Biblia az örömévé vált. Fiunk elkezdett rendszeresen gyülekezetbe járni. Naponta olvassa a Bibliát, és sok gondolatát megosztja velünk. Mosolyogva szokta mondani: „Gondoltad volna valaha, „hogy egyszer azért hívlak, hogy a Bibliáról beszélgessünk?” Ezenkívül elolvasta A nagy küzdelmet és a Jézus életét is. A telefonom tele van az SMS-eivel, amelyekben ezekből a könyvekből küld idézeteket. „Olyan, mintha minden oldalt nekem írtak volna,” mondja. Isten segítségével azonnal abbahagyta az ivást, a dohányzást, és teljesen megváltoztatta az életmódját. Nem akarta, hogy bármi is közé és Megváltója közé álljon. Ahelyett, hogy videojátékokkal játszana, prédikációkat hallgat. Néhány hónap alatt több mint 200 online prédikációt nézett meg. Nincs más öröme, mint a Biblia és Ellen White könyveinek olvasása.

Légy résen. Légy éber.

Az igazság az, hogy fiunk drámai találkozása a gonosz lelkekkel valódi élmény volt az egész családunk számára. Mivel évtizedek óta adventisták vagyunk, olvastunk már hasonló történeteket Sátánról és gonosz angyalairól, de soha nem gondoltuk, hogy ez velünk is megtörténhet. Valahogy elfelejtettük, hogy a nagy küzdelem valóságos, és ma is tart. Valójában nem kellene meglepődnünk azon, hogy egyre több természetfeletti gonosz megjelenését fogjuk látni, ahogy közeledünk az idők vége felé. Jézus világosan kijelenti, hogy „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is” (Máté 24,24). Ugyanebben az összefüggésben Ellen White megjegyzi, hogy „Sátán ellenségeskedése a jók ellen egyre inkább nyilvánvaló, amint erejét a lázadás nagy munkájában működésbe hozza. És mindazok, akik nem adták át magukat teljesen Istennek és nincsenek az isteni hatalom által megtartva, Sátánnal szövetséget kötnek a menny ellen és egyesülnek a világegyetem Uralkodója elleni harcban.”1

Ez a valóság kijózanító. A küzdelem mindannyiunk életében folyamatos. Míg az ördög, mint egy „ordító oroszlán” (1Péter 5,8), el akar pusztítani, addig Jézus kinyújtja átszegezett kezét, hogy megvédjen minket. Az Ő kegyelme és hatalma rendelkezésünkre áll a nehézségek vagy a gonosz lelkekkel való találkozások közepette. Jézus az egyetlen, aki békességet adhat nekünk egy olyan világban, amelyben félelmet, szenvedést, fájdalmat, könnyeket, halált és mindenféle rosszat tapasztalunk. „Sátán tudja, hogy Krisztus nagy áron vásárolta meg az egész világ megváltását, és elszántan ki akar ragadni az Ő kezéből minden lelket, akire csak befolyást gyakorolhat,” olvashatjuk. „De, ha hiszünk Krisztusban, elég kegyelemmel fogunk rendelkezni ahhoz, hogy ellenálljunk a gonosz kísértéseinek. Jézus azt szeretné, ha az Ő jóságába vetett hittel vigasztalódnánk. Bármilyen nyomorúság is érjen bennünket a világban, legyünk derűsek, mert tudjuk, hogy Krisztus legyőzte a világot. Lesz nyomorúságunk ebben a világban, de Jézus Krisztusban békességünk van. Fordítsátok tekinteteket magatokról Jézus felé, aki az egyetlen segítőnk!”2

Sátán és gonosz angyalai még mindig élnek és valóságosak. De Isten is valóságos, és ő irányítja a világ történelmét. Ő a mi „segítőnk,” és tudjuk, hogy végül Ő fog győzni. Isten ígérete, amit az első emberpár bukása után adott, végül teljes mértékben be fog teljesedni: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod” (1Mózes 3,15). Sátán és az angyalai elpusztulnak, a bűn pedig nem lesz többé. Addig sem dőlhetünk hátra, hanem emlékeznünk kell arra, hogy a nagy küzdelem valóságos. Maradjunk közel Jézushoz, és naponta legyünk kapcsolatban vele. Higgyünk benne! Emlékezzünk arra, amit Pál apostol mondott a börtönőrnek: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe” (ApCsel 16,31). Legyen ez a mi tapasztalatunk is!

1 Ellen G. White, Testimonies to Ministers and Gospel Workers (Mountain View, Kalifornia: Pacific Press Pub. Assn., 1923), 464. o.
2 Ellen G. White, in Review and Herald, 1896. május 19.

Fotó: Rafael Garcin fotója az Unsplash-en.

Cikk forrása: https://adventistreview.org/magazine-article/the-great-controversy-is-real