Kis maradék és nagy sokaság

A 2022-es népszámlálási adatok vallási kérdésekkel foglalkozó eredményei kijózanítóan hatottak a legtöbb keresztény felekezet számára. A KSH megkeresésére a lakosság 60%-a válaszolt, és ebből is 27% mondta magáról, hogy nem vallásos. A nagyobb egyházak taglétszáma erősen csökkent, de a növekedést mutató keresztény felekezetek sem ugrottak túl nagyot. Az adventisták száma lényegesen nem változott: 0.06%-ról 0,05%-ra csökkent, ami a 2011-ben mért 6213 főről 5011-re módosult.

A „maguk módján vallásos” emberekről sokáig úgy gondoltam, hogy ők azok, akik nem tagjai szervezett egyházaknak, és ízlésük szerint keverik ki maguknak a nagy világvallások, vagy más szellemi irányzatok nekik tetsző elegyét.

De a maguk módján vallásosak ott vannak a gyülekezeti névsorokban is. Hisznek Istenben, de azért nem bíznak rá mindent. Felbukkannak időnként a gyülekezetben, de nem lehet rájuk számítani. Ismerik a Bibliát, de nem tanulmányozzák naponta. Vannak vallásos gondolataik, de nincs rendszeres imaéletük. Részt vesznek az egyházi alkalmakon, de nem veszik ki a részüket a szolgálatból. Valójában láthatatlan tagjai egy látható egyháznak.

0.05% nem tűnik soknak. Talán egy csipet só egy nagy fazék levesben. Egy kis gyertya a sötétben.

12, 72, 120 sem nagy kezdet, de a maroknyi hűséges, elkötelezett tanítványnak köszönhető, hogy ma még vannak Krisztusban hívő emberek.

Adventistaként „maradékon” nevelkedtünk. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy legalább hűségesek vagyunk. Hogy így van-e vagy sem, Isten látja igazán. Majd az aratáskor kiderül. A kereszténység és benne mi is langyossá váltunk. A kegyesség látszata megvan, de elfogyott az ereje (2Tim 3:5).

A Biblia jó híre mégis az, hogy végül – hamarosan – egy nagy sokaság áll majd Isten trónja előtt a győzteseknek járó fehér ruhában. Minden kor, minden hívő embere. Tegyük most félre a számokat, és bízva Isten Lelkének hatalmában tekintsünk előre a végső nagy képre.

„Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltották: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” (Jelenések 7:9-10)

Kis István
a bajai körzeti lelkésze, DET Sajtó Osztály vezető