Az adventista mértékletesség üzenete ugyanolyan aktuális, mint valaha, mondják a szakértők

A kutatók megvitatták, mit tehet az egyház, hogy segítsen az embereknek megszabadulni a függőségektől.

A Hetednapi Adventista Egyház Észak-Amerikai Divíziójának április 5-i egészségügyi csúcstalálkozóján az egyesült államokbeli Kentucky államban, Lexingtonban tartott előadás megvilágította azt a kontextust, amelyben az adventista egészségügyi üzenet kialakult, és szó esett az egyháznak az alkohol és más drogok elleni küzdelemre tett erőfeszítéseiről is. A főelőadók Duane McBride és Alina Baltazar voltak, a téma tapasztalt kutatói, egy apa-lánya duó.

90 perces előadásukban áttekintették az egyház által a politika, a prevenció és a gyógyulás irányába tett jelenleg is alkalmazott lépéseket, és megosztották a legjobb prevenciós gyakorlatokat, amelyeket a helyi egyházak alkalmazhatnak a drogok elleni küzdelemben.

Elsőként McBride-on volt a sor, hogy hátteret adjon arról a világról, amelyben az adventista egyház született. „Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát egy kocsmában írták, nem egy templomban” – emlékeztette McBride az adventista egészségügyi vezetőket és szószólókat. „Az első kávészünet pedig kokaszünet volt”. Ez utóbbi kijelentés a 19. században elterjedt kokainhasználati szokásra utal, amely széles körben elérhető volt.

A téma személyesen is érinti, mondta McBride, miközben megosztotta, hogy az alkoholizmus hogyan pusztította el édesanyja tágabb családját, amíg ő hetednapi adventista nem lett.

Az amerikai történelemben

A puritánok ellenezték a részegséget, de nem az alkoholt, mondta McBride. Emellett a polgárháború alatt az orvosok morfiumot használtak a fájdalom kezelésére. A háború után sok katona továbbra is használta a morfiumot, amely könnyen hozzáférhető volt.

A népszerű Sears katalógusban ópiátokat (heroin) és fecskendőket árultak, azt állítva, hogy nem okoz függőséget és enyhíti a fájdalmat. „A pápa, Thomas Edison és McKinley elnök is támogatta a kokainbort” – mondta McBride. „Úgy reklámozták, hogy segít keményen dolgozni, függetlenül a körülményektől, és nem okoz függőséget”.

Az ilyen viselkedés következményei családon belüli erőszakhoz, sokféle egészségügyi problémához, függőségekhez, a produktivitás csökkenéséhez és szegénységhez vezettek.

Ugyanakkor a 18. század végétől kezdve az USA-szerte különböző hangok figyelmeztettek az alkohol és a kábítószerek ellen, és a mértékletesség mellett érveltek. A szószólók társaságokat szerveztek és folyóiratokat adtak ki az alkoholfogyasztás elleni küzdelem érdekében.

Az adventista egyház, a mértékletesség és a szesztilalom

Ellen G. White a mértékletességet „kedvenc témájának” nevezte, amelyről adventista és más keresztény gyülekezetekben tartott beszédei során beszélt. Híresen úgy határozta meg a mértékletességet, mint „[a] teljes tartózkodást attól, ami ártalmas, [kizárólag] az egészséges és tápláló élelmiszerek bölcs [használatával]” – emlékeztette McBride az egészségügyi vezetőket.

White arra is bátorított minden egyháztagot, hogy vegyen részt valamelyik érdekérvényesítő tevékenységben, hangsúlyozta McBride. Mint mondta, White minden szószólót arra szólított fel, hogy „tanítással és példamutatással” … gyakorolják befolyásukat a tiltás és a teljes önmegtartóztatás érdekében”.

McBride kiemelte, hogy White azonban nem állt meg a harcban, hanem a helyreállítási erőfeszítésekre is összpontosított, segítve azokat az embereket, akik a mértéktelenség áldozatául estek és rabszolgasorba kerültek.

Az alkoholfogyasztás ma

A legtöbb komoly kutatási tanulmány egyetért abban, hogy az alkoholfogyasztásnak nincs egészségügyi haszna, mondta McBride és Baltazar. Kifejtették, hogy „még azokban az esetekben is, amikor a kutatók feltételezett előnyökről beszéltek, gyakran kiderült, hogy a mérési modellt úgy módosították, hogy az illeszkedjen a következtetéseikhez”.

McBride és Baltazar hozzátette, hogy „az alkohol növeli az erőszak minden fajtáját, az agykárosodást, a rákot és a szívproblémákat. Más bizonyított következmények közé tartozik a több baleset, a szegénység és a válás. Az alkoholfogyasztási zavarok teljes gazdasági következménye pedig több milliárd amerikai dollárnyi egészségügyi költséget foglal magában”.

Mit tesz az adventista egyház?

Történelmi álláspontját követve az Adventista Egyház több kezdeményezést is megvalósított az alkohol értékesítésének és fogyasztásának visszaszorítására. Ugyanakkor hangsúlyt fektetett arra, hogy támogassa azokat, akik felépülő függők vagy vágyat éreznek arra, hogy megszabaduljanak a függőségektől.

Ezek közé a kezdeményezések közé tartozik az 1952-ben alapított Nemzetközi Bizottság az Alkoholizmus és a Kábítószerfüggőség Megelőzésére, amely a hozzáférést korlátozó intézkedéseket támogatja. Mások közé tartozik az Adventist Recovery Ministries (Adventista Felépülési Szolgálatok) és a Institute for Prevention of Addictions (Függőségek Megelőzésével Foglalkozó Intézet), ez utóbbi az Andrews Egyetemmel partnerségben.

A kutatások az egyház erőfeszítéseiről tanúskodnak. Adventista tudósok rendszeresen tartanak előadásokat és publikálnak cikkeket a függőségekkel és a felépüléssel kapcsolatos témákban. „Az online adatok elemzése azt mutatja, hogy az adventista tudósok tudományos publikációit ezekről a témákról világszerte olvassák” – mondta Baltazar. „És a legolvasottabb témák közé tartoznak a hit és megelőzés, a szolgálat és megelőzés, valamint az alkohol mint egészségtelen ital tudományos kutatásai.”

A helyi gyülekezet szerepe

A csúcstalálkozó egyik résztvevője, aki magát „felépült függőként” határozta meg, azt kérdezte McBride-tól és Baltazartól, hogy mit tehetnek a helyi gyülekezetek annak érdekében, hogy az egyház függőségek elleni üzenete és a felépülési erőfeszítései a szentély ajtaján túlra is eljussanak. „A társadalmunk szenved, és az emberek azt sem tudják, hogy kik a Hetednapi Adventisták” – mondta.

McBride és Baltazar egyetértett vele, miközben hangsúlyozták, hogy a helyi adventista gyülekezet kulcsszerepet tölthet be ezeknek a szolgálatoknak és kezdeményezéseknek az előmozdításában.

„Egy helyi gyülekezet dolgozhat a hit és a családok megerősítésén, és támogathatja a közösségi szolgálati kezdeményezéseket”- mondták. „Egy gyülekezet mentorprogramokat is megvalósíthat, krízisintervenziót biztosíthat, és szponzorálhat felépülési szolgálatokat. Szerepe alapvető fontosságú az egyház és a közösség összekapcsolásában és abban, hogy segítsen az embereknek megszabadulni a függőségektől”.

Eredeti író: Marcos Paseggi

A cikk forrása: https://adventistreview.org/news/the-adventist-temperance-message-is-as-relevant-as-ever-experts-say/