A dolgok nem olyan rosszak, mint amennyire annak látszanak

Néha elbátortalanít a gondolat, hogy szemtől szemben fogunk állni a szeretet Istenével. A világegyetem Ura a Föld újbóli meglátogatását tervezi. Vajon milyen lesz látni őt? Daniel könyvében olvashatunk a feljegyzések könyvéről, ezek tetteinket tartalmazzák!

Aggódhatunk, vagy lehet jó reménység bennünk? Csakis Krisztus nekünk ajándékozott igazsága a reménységünk! Persze a legkisebb is számít! Számít egy pohár víz, egy kedves szó, egy telefonbeszélgetés.

Néha nem imádkozunk, nem szakítunk időt Istenre. Pedig jó lenne, ha Isten megfelelő irányba állítana minket. Szeretem, amikor az Úr nyilvánvalóvá teszi, hogy Ő irányítja az eseményeket. „Ha kiált hozzám meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, gyönyörködhet szabadításomban” Zsolt 91,15-16.

Ez azt jelenti, hogy Isten nem a rossz dolgoktól, hanem a rossz dolgokban ment meg! Míg az Úr cselekvésére vársz, gyakorold hited, az irgalmasságot!

Imádkozhatunk, hogy az Úr tegye nyilvánvalóvá, hogy Ő irányítja az eseményeket, még akkor is, ha a bűn következményeit látjuk, és „egy ellenség cselekedte ezt”, jelenségekkel találkozunk.

Mindannyiunknál felmerült már a kérdés, mi értelme az egésznek? Most még, amit megszoktunk az is összekuszálódott. Először is a Szentírás beszél arról, hogy a világunkban megtalálhatjuk a jót és a gonoszt. Ezt talán mindenki tudja. A politikus, a buszra váró tanár, diák. Ha figyeljük a híreket, közleményeket, könnyen arra az álláspontra juthatunk, hogy a gonosz erősebb a jónál. A valóságban azonban fordított a helyzet, mert a dolgok nem azok, amiknek tűnnek, és minden látszat ellenére Isten irányit. Másodszor, a történelem nem véletlenszerű események értelmetlen körforgása. A történelem kezdetének volt jelentősége, – a teremtő szeretetében. A történelem vége is értelmet nyer majd, a vele való találkozásban. Az egész életünk pedig egy meghatározott végcéllal rendelkező felfedezőút, éppen azért, mert az Úr kezében van az irányitás. Harmadszor, ha megvizsgáljuk a jó és gonosz kérdéskörét, látjuk, hogyan folyik le az emberiség történelme.

A történelemnek ezen a pontján a gonosz befolyása alatt élünk, és – ideiglenesen – valóban ez kerekedett felül. De sok minden nem az, aminek látszik. A dolgok jelenlegi állapota sem tart örökké. Az Úr határozott lépéseket tesz majd, hogy egyszer és mindenkorra a jó uralkodjék mindenek felett, mert Istené az irányitás.

Ez túlságosan is jó, hogy igaz legyen.

A jelenben … „ez egyáltalán nem így tűnik nekem”.

Dániel próféta könyve 2. fejezete leírja, hogy izraeliták háborús fogságba kerülnek, elzárták őket kultúrájuktól, nyelvüktől, vallásuktól, magyarán mindentől, ami élhetővé és élni érdemessé tette számukra az életet. A király álmát Dániel megfejti, megmagyarázza, az állóképben a fémek, királyságok felemelkedését, bukását jelképezik. A szobor imádat tárgya lett, ez szimbolizálja a politikai hatalmat, az emberek pedig dicsőítik a mindenkori államhatalmat. A fémekkel ellentétben ott van egy kő, emberi kéz érintése nélkül kerül oda. Ez a kő nem emberi hatalmat, hanem Isten országát jelképezi. Ezt a királyságot várták már az Ószövetségben, Újszövetség több részletét fedi fel. Ez az ország a szívedben lehet Isten szeretete, Krisztus elfogadása által.

Az emberi hatalmak megállíthatatlan megsemmisülését is elénk tárja. János képet fest Jézus visszajöveteléről: „az ég elhúzódott, mint egy tekercs”, ehhez hasonlót senki nem élt át. A próféciák, különösen ez az álom, nem azt hirdeti, hogy az emberi történelem minden részletét Isten előre meghatározta volna. Mindössze azt üzenik, hogy a történelem vége bizonyos. Emberi politika részleteit, személyes döntéseinket, mi magunk határozzuk meg. Szabadon megtervezhetjük életünket, de Jézus mindenképp el fog jönni, mert az Úr kezében van az irányítás. Ennek a hangsúlyozása magyarázza, miért nem érdekelték Dánielt a következő birodalmak, sokkal inkább érdekelte az óriási erővel repülő kő. A kővel szimbolizált Isten országa „fennáll mindörökké”, „elfoglalja az egész földet”. Isten országa uralni fogja az időt, teret. Egyedül Isten királysága tart örökké. A dolgok nem azok, aminek látszanak, mert Istené az irányítás.

Mózes első könyve, a teremtés felfedi előttünk, hogy a bolygónk értelmes kezdettel rendelkezik. Dániel azt hangsúlyozza, hogy a világ értelmes véget fog érni. Ha a világunknak értelmes volt a kezdete, a vége sem lesz értelmetlen, akkor egy dolog világos: a mi életünknek is valóban értelmes jelene lehet, még a rossz hangulatú, rossz történésű bolygónkon is. Daniel arra hív bennünket, hogy a maga teljességében éljük meg a jelenben az életünket.

Egy utazás részesei vagyunk, a teremtéskor vette értelmes kezdetét, egészen az értelmes befejezésig tart, Krisztus második eljöveteléig, amikor Krisztus felállítja örökké tartó királyságát.

Ebben a világban élve is bizonyosságunk lehet, itt, ahol a gonoszság és a kétségbeesés valamennyi formája megtalálható az önzés miatt, tudhatod, hogy a dolgok nem olyan rosszak, mint amennyire annak látszanak. Mert az Úr kezében tartja az irányítást.

Már csak az a kérdés ki van életed trónján? Lemondtál már éned építgetéséről? Ha még nem, hogyan kezded ezt el? Kezdheted Filippi 2,1-11. versek imádságával!

Henter Barna
a vecsési körzet lelkésze