Nem kell félni a sötétben

A te lelked is háborog a mai világ sötétségén? Mire késztet ez téged? Van kit szidni, van ki ellen harcolni, van kit utálni, és legalább lehet a végidőre fókuszálni, a nagy nyomorúságra készülni? Isten is bizonyára háborog a mai emberek sötétségén, nem igaz?

Pálról azt olvassuk, hogy miközben Athénban várta Szilászt és Timóteust, „háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal” (ApCsel 17,16). Ha Pál lelke háborgott, vajon mennyire háboroghatott Isten tiszta szíve? Pár száz évvel e történet előtt a Baál nevű bálvány papjait Istentől jövő égi tűz emésztette meg. Kíváncsi vagyok, hogy Pál most hogyan pusztítja el a bálványokat, és azok imádóit.

Pál a felindulását arra használta, hogy a jelenlévő emberekkel beszélgetésbe elegyedjen, akik, mint olyan bölcselőt, aki számukra új dolgokat vet fel, el is vitték oda, ahol ennek megvoltak a megfelelő keretei: az Areopágoszra, hogy ott adja elő nézeteit. Az olvasó nyomban feltételezi, hogy most jön az a gúnyos szónoklat, amivel Illés is illette a Baál papjait, majd az említett tűz, és így az isteni győzelem. Így pusztul el a világ sötétsége, az általunk nem kedvelt irányzatok, emberek, csoportok. Vagy Pál tüzes beszéde után bizonyára üldözni fogják és megölik! Lássuk hát, Pál háborgó lelkének vulkánkitörését!

Várjunk csak! Itt Pál egészen más szavakkal szól. Először is őszinte elismeréssel szól a bálványimádókhoz, talál bennük valami pozitívat. Ez egy egészen más hozzáállás. Ha az olvasó megnézi az ApCsel 17,22-31. verseket, kitűnik, hogy nem azonnal konfrontálódik, nem vágja őket fejbe a saját bibliaértelmezésével. Továbbá az is szemet szúr, hogy Pál ismeri a bálványimádók gondolkodását. Bele tud helyezkedni a bálványimádók cipőjébe. Tőlük kezdi, onnan, ahol ők tartanak. Nem magából indul ki. Még a nyelvezete is egészen más, mint amit másutt tőle megszokhattunk. Olyan jól ismeri a bálványimádókat, hogy az általuk elismert írásokból idéz fejből. Pál nem csak olvasta a bálványimádók irodalmát, fejből tudott belőle idézni! Úgy tűnik Pál megtanulta az aktív hallgatás és a tőle távol álló nézetek megismerésének nehéz művészetét. Érdemes ezzel szemben megnézni, hogy hányszor idézi a Bibliát. A hallgatósága szintjén és módján mondja el az üzenetét.

Pál üzenetét hallván néhányan hittek, néhányan nem. Ez mindig így lesz, amíg szabad világegyetemben élünk. Nem kudarc ez. István tüzes beszéde is csak Saul megtéréséhez vezetett, aki most Pál néven áll előttünk és egészen más stílusban szól egy más típusú hallgatósághoz. Pál megtanulta, hogy új idők új megközelítéseket kívánnak, mert az Istenhez való hűség nem azt jelenti, hogy mindig azt tesszük, amit megszoktunk, hanem azt, hogy van, hogy meg kell próbálnod azt, amit még sosem próbáltál meg — ezt Isten megáldotta, és egy gyülekezet elindult Athénban.

Isten újat akar cselekedni itt Magyarországon is, hogy éreztesse az emberekkel az ő nyelvükön, hogy benne barátra lelhetnek. Te készen állsz istennel kézen fogva kilépni az ismeretlenbe?

Henter Zsombor
lelkészgyakornok