Irányításmánia

„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan…” (1Pt 5,7-9a)

Ismerősen hangzik az a szó, hogy „irányításmánia”? Lehetséges, hogy mindent én akarok irányítani az életemben, a családomban, akár még a gyülekezetben is? Az életemben lévő problémákat a magam emberi módján akarom megoldani? Nem számít, mit mondanak mások, nem számít mit mond Isten. Én irányítok! Előfordulhat, hogy emiatt a kritikai hangvétel irányába billen a mérleg, és nem a legjobb légkört teremtem a családomban vagy a közösségben, ahová járok. Úgy tűnik, hogy ez nem egy gyümölcsöző állapot.

Nekünk férfiaknak problémamegoldó üzemmódra van kapcsolva az agyunk. A teremtéskor Isten nagy felelősséget rakott ránk, a család felvigyázójává tett, de nem mindegy, hogy milyen módon tesszük ezt. A szülői minta ránk is erősen hathatott, de nem biztos, hogy minden esetben követendő a döntéseink tekintetében.

A negatív minták, mint a hangos szó, vagy a vég nélküli kritizálás nem célravezető egy probléma, vagy konfliktushelyzet kezelésében. A megoldást Jézusnál találjuk. Neki sokkal nagyobb nehézségekkel kellett szembenézni, amikor a Földön járt. Bár egy (volt) Istennel, de sohasem egymaga akarta megoldani a problémáit. Nap mint nap kereste Atyja jelenlétét, elvonulva csendes magányában beszélgetett vele. Őbenne meg tudott nyugodni, erőt meríteni. Nekünk vajon ez az elcsendesedés, feltöltődés hogyan megy?

Ha Isten lábánál rendszeresen időzünk, akkor Ő át tudja formálni jellemünket, akaratunkat, érzékenységünket, türelmetlenségünket, énközpontúságunkat, kontrollmániánkat. Sajnos előfordul az is, hogy azt is meg akarjuk mondani, hogy mások hogyan éljék az életüket. Talán azok teszik ezt, akiknek problémájuk van saját magukkal, vagy múltjukkal, esetleg családjukkal, de nem akarnak vele foglalkozni, mert az fáj… Igen, lehet, hogy fáj, ha szembe kell néznünk a gyengeségeinkkel, de a gyógyulás csak ezután jöhet.

Ne feledd, hogy értékes vagy az Ő számára és nagyon szeret téged!

Bármilyen problémával, függőséggel küzdesz, kérd alázatosan Istent, hogy hozzon megoldást életedben. Te pedig engedd át az irányítást Neki…

Petőh Imre
a pécsi körzet lelkésze