Virrasszatok!
Visszatérő jelenség hívő emberek elalvása kritikus pillanatokban, amikor ébren kellene lenniük.
Ilyen volt Jónás próféta. Ilyenek voltak Péter, Jakab és János a megdicsőülés hegyén.
Jézus a Gecsemané kertben megpróbálta felébreszteni alvó tanítványait, de minden alkalommal visszamerültek az álomba. A Biblia arról beszél, hogy lelki értelemben is elaludhatunk. Ilyen esetekben veszítjük el a lelki éberségünket, amikor nem tudjuk az igazságot a bűntől megkülönböztetni, ebben az állapotban nem érzékeljük tisztán az Isten Lelkének hangját, és kevésbé vesszük észre a kísértéseket. Jézus határozottan intette híveit, hogy virrasszanak, mert nem tudják, az éjszaka melyik órájában jön el Uruk.
Az Énekek éneke 5,2-10-ben egy párkapcsolati konfliktusról olvashatunk, aminek kiváltója pont az elalvás volt. Hogyan kezdődik az idézett szakasz? „Elaludtam, de szívemben ébren vagyok.” (RÚF) Nem ellentmondásos ez a mondat? Arra utalhat, hogy ez a szerelmes hallja álmában a párja szavát, de képtelen felébredni, és emiatt ébernek hiszi magát.
Biztos jártunk már úgy, hogy fel akartunk ébredni, de nem tudtunk, esetleg azt álmodtuk, hogy ébren vagyunk. Milyen fájdalmas az, amikor azt gondoljuk, hogy lelki értelemben ébren vagyunk, bennünket nem győznek le a kísértések; mi tudjuk, mit kér tőlünk Isten, halljuk a szavát, és éppen most is azt tesszük, amit ő kíván látni az életünkben; mi ismerjük az Istent, és élő kapcsolatban vagyunk vele – de közben kiderül, hogy mindez csak álom…
Mitől ébredünk fel, mitől ébred fel Isten népe az utolsó időben?
A szívünkben játszódik le valami titokzatos folyamat, amikor ajtót nyitunk a szerelmesünknek. Amikor az Énekek éneke hőse felkereste szerelmét, akkor egy gyönyörű hitvallást tett: az ő szerelmese tízezer közül is kitetszik. Nagyon fontos ez a meghatározás, hogy szerelmesünk az Isten! Vajon számít-e az, hogyha olyan személy hangját halljuk hozzánk szólni alvás közben, akihez erős érzelmekkel kötődünk? Igen, számít! Többen vonzódnak Isten felé az életük egy bizonyos idejében, sokakat meglegyint az Isten iránti szerelem illata, másrészt viszont nem mindenki hiszi, hogy ebből viszonzott szerelem lehet! Isten igyekszik felébreszteni minket, az ajtó előtt áll és zörget. A legcsodálatosabb, amikor rájössz, hogy nem csak te vonzódsz a szerelmesedhez, hanem ő is téged választott, és már alig várja, hogy válaszolj a vonzalmára!
„Szeressük Őt, mert Isten előbb szeretett minket!” – olvassuk János első levelében. Szokták mondani, hogy a szerelem vak! Isten nem látja, hogy milyen önző vagyok? De látja és túllát ezen. Csak azt nézi, mennyire szeret engem! Még mikor bűnös voltam, már önmagát adta értem; most, amikor bűnös vagyok, igaznak nyilvánít engem, a maga igazságának palástjával körülölel. Elfogad, tiszta ruhába öltöztet – megszabadított és folyamatosan megszabadít! Mégsem mindenki hiszi el, hogy Isten szereti, és nem ragadja meg ezt az örök életre szóló lehetőséget!
Mit jelent megragadni a lehetőséget?
„Virrasszatok és imádkozzatok!” Döbbenetes munkát tud végezni abban az emberben az Isten, aki imádsággal fordul felé. Az imához idő kell, őszinteség, az a vágy, hogy meg akarunk változni, nyitottság arra, hogy az Isten tanítson bennünket. Az imádsághoz szükséges belekapaszkodni a bibliai ígéretekbe, és addig könyörögni, amíg meghallgatásra nem találunk. Szükséges kérni a Szent Lelket, hogy ébresszen fel bennünket a halál alvásából. De, akit megragad az imádságban tapintható intimitás, az egyre jobban várja, hogy imádkozhasson!
Te, aki ezt olvasod, te szereted Őt? Ha igen, ne hagyd, hogy sóvárogjon utánad! Add át életed teljesen az Istennek, hadd teljesedjen ki az a szerelem! Kérd, hogy vonjon téged és a szeretteidet szorosan magához!
„Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai!”
Énekek éneke 8,6.
Fürj György
lelkész
