Világítani az Úrért!
„Láss! A hited megtartott.” És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsérve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőitette Istent. (Lukács 18:43)
„Mózes nem tudta, hogy az arca ragyog.” D. L. Moody.
Az a jóság, jótett, amelyik a figyelmet önmagára irányítja, nem keresztény jóság. Jó esetben a jó tetteink, nem saját dicsőségünk miatt van, hanem hogy dicsőítsék a mi Atyánkat, aki a mennyben van.
Röviden, jót tenni, helyes módon kell. Ha keresztény vagy, nem vagy érdekelt az öndicsőítésben, mások megalázásában. Nem azért vagyunk, hogy úgy éljük az életünket, hogy az emberek bennünket dicsérjenek. Nem azért adjuk időnket, pénzünket, hogy az emberek azt gondolják, hogy mi fontosak vagyunk a mi elkötelezettségünkben.
Nem azért tanítunk egy bibliatanulmány során, prédikálunk, írunk egy könyvet, mondunk gyerektörténetet, hogy az emberek ránk nézzenek. Ez lehet, hogy jó cselekedet lesz számunkra, de keresztény jó cselekedet csak az, melyet azért tesznek, hogy dicsőítsék teremtőnket és fentartónkat.
Az egyik legnagyobb probléma, amivel szembe találjuk magunkat, mint keresztények, hogy túllépjünk az öndicsőítésen, énközpontúságon. Ezzel a problémával születtünk, része ez a probléma gyökerének, a bűn gyökerének a mi természetünkben.
Ha Jézus cselekedett érted, követed őt, dicsőíted Istent. Eredménye lehet, hogy mások is helyet biztosítanak életükben az Isten iránti bizalomnak. Azért vagyunk, hogy az emberek lássák Istent tisztábban és dicsőítsék őt készségesebben.
Ezt tette Jézus az ő kapcsolataiban. Az Ő jó cselekedetei, ahogy a történetben olvassuk, oda vezetik az embereket, hogy imádják és dicsőítsék Istent.
Jó, ha rendelkezünk Keresztelő János lelkületével, neki növekednie kell az életünkben.
Jézus közösségbe hív önmagával, olyan embereket épít, akik képesek Isten szeretetét megélni. A hit közösségeként közösen megélni és ezáltal bemutatni, hogy milyen is valójában az Isten szeretete.
Atyánk segíts a te dicsőségedre élni!
Henter Barna
lelkész
