Tévét 10. Böjtnap ígérettel

„Ezt mondja a Seregeknek Ura: A negyedik hónapnak böjtje, az ötödiknek böjtje, a hetediknek böjtje és a tízediknek böjtje vígalommá, örvendezéssé és kedves ünnepekké lesznek Júda házában. Csak a hűséget és a békességet szeressétek.” (Zak 8,19)

Zakariás prófétát, Aggeussal és Malakiással egy időben azért hívta el az Úr, hogy a babiloni fogságból visszatérteket emlékeztessék és figyelmeztessék őseik mulasztásaira, hogy tanuljanak atyáik tragédiájából és ne kövessék el ugyanazokat a bűnöket.

Ezt az emlékeztetést szolgálták azon böjtnapok is, melyeket itt Zakariás és más próféták is megemlítenek, melyek mind annak az elkerülhető tragédiának állítottak emléket, amikor „Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.” (137. Zsoltár 1. vers).

A hetedik hónap, Tisri 3. napja, amikor orvul megölték Gedalját és a babiloni követeket, aminek következtében Nabukadneccar haragja elől a nép nagy része Egyiptomba menekült. A tízedik hónap, Tévét 10-e, amikor a babiloni seregek ostromgyűrűbe zárják Jeruzsálemet. A negyedik hónap, Tammuz 17-e, amikor a babiloni seregek áttörték és lerombolták a város falait. Valamint az ötödik hónap, Áv hó 9. napja, amikor elpusztult a Szentély (ugyanezen napon pusztult el később, 70-ben a Második Templom is).

Úgy vélem, hogy Isten ezeket a konkrét dátumokat – hiszen nem sok ilyen van megemlítve a Szentírásban – nemcsak az ő kedvükért jegyeztette le, hanem, ahogy Pál írja: „megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.” (1Kor 11,11)

S hogy mi a tanulság ma számunkra? Böjtölve emlékezzünk a Szentély pusztulására mi is?

Nem!

Ha csupán parancsra, érdemszerző cselekedetként, Istentől való kierőszakolásként, vagy megszokásból, netán akaratfejlesztés végett böjtölnél. „Mikor böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és hetedik hónapban, és pedig hetven esztendeig: avagy böjtölvén, nékem böjtöltetek-e?” (Zak 7,5)

Igen!

Ha azért nem eszel, és azért vonod meg magadtól a kívánatos dolgokat, mert az ezekre fordított időt is az Isten akaratának keresésére akarod fordítani. Ahogy tették ezt a Niniveiek, vagy Dániel és a többiek, mikor zsákruhát öltöttek. Ugyanis a bibliai böjtnek, a Szentírás kutatásának, az imádságnak a valódi célja: a Megtérés. „Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg.” (2Kor 7,9) „Mondjad azért nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek, mond a Seregeknek Ura.” (Zak 1,3)

A megtérés látható gyümölcse pedig egy megváltozott élet: „Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az ő felebarátjával! Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarcoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.” (Zak 7,9-10)

És akik Istenre bízzák és Tőle kérik e változást, akik Hozzá térnek, azok számára beteljesedik az az ígéret, hogy nemcsak e böjtnapok, hanem minden bánat örömre fordul.

„Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” (126. Zsoltár 5-6. vers)

Áldott szombatot!

Tóth Szilárd
DET titkár