Szombathelyi keresztség

„Mert a hegyek eltávoznak és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és békességem szövetsége meg nem rendül – így szól könyörülő Urad.” (Ésaiás 54,10)

Ezzel az igével bátorította legfiatalabb testvérünket Bella Géza, amikor kiemelte a vízből. Hasonlóan a feltámadáshoz, ahol az új életre ébredés élménye örökre emlékezetünkbe vésődik majd, az Úrral kötött szövetségünk első pillanata is elkísér egész életünkön át. Vagyunk egy néhányan, akik isteni gondviselést vélünk felfedezni az ekkor kapott igében, mert támaszt és útmutatást jelent nekünk a későbbiekben. Úgy gondolom, Nemes Anikónak is hasonlóan megerősítő lehetett az ésaiási részlet, már csak azért is, mert sok küzdelemben tapasztalta már meg ennek az ígéretnek a valóságát.

Nem mellesleg, Gézával, egymástól függetlenül ez az ige jutott eszünkbe a számára, így már a meghívón is azt olvashatta, amit aztán keresztségére is kapott.

Az egész szombathelyi gyülekezet kívánságát is kifejezik az Úr fent idézett szavai, mivel nagyon örültünk annak, hogy a gyülekezet közösségébe és a szolgálatokba azonnal bekapcsolódó gyülekezeti taggal gazdagodtunk.

Tükrözte az örömünket a sok lelkes szolgálat is, ami elhangzott az istentiszteleten. Az útravaló gondolataival, Deckelmann Róbert köszöntötte frissen keresztelt testvérünket.

Anikó nemrég érkezett közénk, de régóta érlelődik benne a döntés, amiben vér szerinti testvére mellett a pápai és a szombathelyi testvérek bátorították az utóbbi években. Úgy látjuk, hogy benne ott ég az első szeretet tüze. Kívánjuk neki, hogy ez a tűz csak növekedjen és sokakat felmelegítsen, sőt lángra lobbantson!

Fürj György
a szombathelyi és a soproni gyülekezet lelkésze