Számíts valami többre
Daniel Duda elnöki kihívása a végrehajtó bizottsághoz
A Transzeurópai Divízió (TED) október 30. és november 3. között a montenegrói Budvában tartott éves évzáró ülésén Daniel Duda az immár évente megrendezésre kerülő „elnöki kihívással” nyitotta meg az ülést, amely a TED-hez tartozó területekre vonatkozóan adott egy átfogó látást. Az előadást úgy alakították ki, hogy a jelenlévők közül senki sem érezhette úgy, hogy ezek megszokott és rutinszerű találkozók lennének.
Az elnöki kihívás
Duda azzal a kérdéssel nyitotta meg kihívását, hogy „Miért vagyunk itt?”. Meghallgatták a Végrehajtó Bizottság tagjai, akik laikus képviselőkből, uniós, területi és a missziós vezetőkből álltak. „Mi a létünk célja? Ha az advent mozgalom 180 évvel a Nagy Csalódás után még mindig itt van, akkor valaminek még mindig történnie kell” – mondta Duda.
Idén, amikor a harmadik TED stratégiai cél, „Jöjjenek létre közösségek új helyeken és új népcsoportokban”, Duda elmagyarázta, hogy ez a fókusz szilárdan kapcsolódik az első két TED stratégiai értékhez, a “Szeretet kiterjesztése” és az “Élethosszig tartó tanítványok nevelése”.
Miközben Duda leírta egyes egyházi közösségeink lelki DNS-ét, visszatért az egész életen át tartó tanítványság szükségességére, nem utolsósorban kihívást intézve evangelizációnk természetéhez és korlátaihoz. „Van-e eszközünk az újonnan megtértek tanítvánnyá nevelésére?” – kérdezte. Ha a keresőkből követők lesznek – elmélkedett -, a követők pedig tagokká válnak, akkor ez megnyeri a világot? Vagy csak klónozzuk a saját működési hibáinkat?”
Fokozott elvárások
Öt lélektani „Elvárjuk-e?” kérdéssel Duda meghívást intézett az összegyűlt vezetőkhöz, hogy emeljék az elvárásaikat:
„Elvárjuk-e tagjainktól, hogy jobban szeressék a családjukat? Hogy jobban szeressék a többi embert? Elvárjuk-e tőlük, hogy többet szolgálják azokat, akik kevésbé kiváltságosak? Vagy a kereszténység egy megdicsőült öncélú fogyasztói társadalom, ahol Jézus engem áld meg — engem, engem, engem, engem? Elvárjuk-e tőlük, hogy jobban törődjenek azokkal, akik más nyelvet beszélnek, mint ők, akik más színűek, vagy akik más kultúrából származnak? Elvárjuk-e, hogy most már ne csináljanak cirkuszt a gyülekezetükben, hanem legyenek tekintettel arra, hogy vannak emberek, akik mások, mint ők, akik másképp öltözködnek, akik másképp étkeznek? Vagy azt mondják, hogy „ellopták a gyülekezetemet, és már nem az, ami egykor volt”? Elvárjuk-e, hogy ne legyenek könnyen ingerlékenyek, és ne legyen bennük ítélkező szellem?”
„Ha ez nem történik meg” – mondta Duda kijózanítóan – „akkor nem Jézus tanítványait termeljük”.
Új közösségek – Új tanítványsági modell
Duda ezután egy olyan tervet vázolt fel, hogy miként kellene működniük a meglévő és az új egyházi közösségeknek.
- A vezetőknek minden szinten példát kell mutatniuk, szemléltetniük és tanítaniuk kell a tanítványságot – nem az üdvösség előfeltételeként, hanem a megtérés természetes fejleményeként.
- A tanítványság olyasvalami, amit egy közösség részeként élünk meg. Ellenkező esetben egészségtelen önmegfigyeléssé fajul, ami bűntudatot vagy ítélkezést szül.
- A törvényeskedést el kell kerülni a tanítványság szentírási, teológiai, egyházi és pszichológiai szempontjainak gondos beépítésével.
- Lépjünk túl azon, hogy szombat reggel egyszerűen csak a „gyülekezeti tagságot” számoljuk. Szándékosan vezessük rá a gyülekezetet arra, hogy az embereket a megújulás és a tanítványság felé tereljük.
- A lelki növekedés átformálása a tevékenységalapú megközelítésről a lelki utazás megközelítésére. Minden embernek és gyülekezetnek szüksége van egy lelki növekedési tervre az életére. A hangsúly a következő lépésen van.
- Vegyük figyelembe, hogy „különböző emberek más-más módszerrel dolgoznak”. Fejlesszünk ki kulcsfontosságú teljesítménymutatókat azok számára, akik a) felfedezik a kereszténységet, b) növekednek Krisztus megismerésében, c) közel állnak Krisztushoz, és d) Krisztusközpontú, érett hívők.
Záró gondolataiban Duda Pál apostolra hivatkozott, aki a Zsidókhoz írt levélben a Krisztus követőinek kihívásával foglalkozik, akik az evangélium tejével élnek, majd eltompult a hallásuk (Zsidókhoz írt levél 5:11-14). Hasonlóképpen, sok tagunk úgy érzi, hogy az „óra sürgőssége” miatt kénytelen egyenesbe jönni Istennel, és egy félelmen alapuló döntést hoznak, de képtelenek tovább növekedni. Duda megjegyezte, hogy Ellen White megkérdőjelezhetőnek tartotta ezt a gondolatot. “Olyan korban élünk, amikor a gonoszság uralkodik. Az utolsó napok veszedelmei sűrűsödnek körülöttünk, és mivel a gonoszság bőségesen jelen van, sokak szeretete kihűl… Az idő rövidségét hajtogatják, ezzel ösztönöznének bennünket az igazság keresésére és arra, hogy Krisztust barátunkká tegyük. Ez, azonban, nem a legjobb indíték.”¹
Az elvárások emelésének kihívása szerdától péntekig ott lebegett az ügymenet felett, amint az a további beszámolókban olvasható. A szombati istentisztelet végén Duda áldást mondott, az Úr elé helyezve a felfokozott elvárásokat.
Az egység és a határtalan szeretet Istene áldjon meg mindannyiunkat, hogy senkit se lássunk „másnak”, hanem mindenkit szeretettnek.
Legyen nyitott a szívünk arra, hogy szolgáljunk és felemeljünk minden embert, akivel találkozunk, tudva, hogy Krisztusban nincsenek megosztottságok, nincsenek falak, nincsenek határok.
Legyünk mindannyian az együttérzés edényei, akik feltételek nélkül kegyelmet nyújtanak, a kedvességet korlátozás nélkül, és a szolgálatot előítéletek nélkül.
Tapasztaljuk meg mindannyian Isten közösségének átalakító erejét, feltétel nélküli elfogadásának erejét, és terjesszük ki ezt a körülöttünk élőkre, minden korosztályra, fajra, nemre és az élet minden területére.
Mindenható Isten, alakíts át minket „vallási szolgálatot fogyasztókból” Isten szeretetének hordozóivá megosztott családjaink, széttöredezett szomszédságaink és polarizált gyülekezeteink, valamint háború sújtotta bolygónk minden sarkába, hirdetve tetteinkkel, hogy mindenkit szívesen látunk, mindenkit szeretünk és mindenkit értékelünk.
Hála az Atya, a Fiú és a Szentlélek jellemének, szeressünk úgy, ahogyan ő szeretett minket, és menjünk előre békében és örömben. Ámen.
Elmélkedés az életről Krisztus testében
A 2024. augusztusi Európai Lelkipásztori Tanács (EPC) végén adott széleskörű interjúban Duda a lelkipásztorok és a tagok számára egyaránt hozzáadott értékről elmélkedett. A beszélgetés során az elvárások növeléséről és a Krisztus testében való életről beszélt. Hogyan viszonyulunk a változáshoz? Hogyan tudnak a lelkipásztorok és a tagok jobban együttműködni? Elvárhatjuk-e, hogy Krisztus testében mindenkivel tisztelettel és méltósággal bánjanak – kivétel nélkül?
Daniel Duda on the Added Value of EPC 2024 and More
Cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/raise-your-expectations/
Cikk írója: David Neal
